Az Állami Számvevőszék a szóvivője útján büszkén jelenti be, hogy a választásokig már nem fogja ellenőrizni a Fidesz gazdálkodását, miután a legutóbbi ellenőrzésen mindent rendben talált nála -- ellenben az összes ellenzéki pártot megbírságolta. Miután megvette az ország gázellátásának felét, legutóbb egy erőművet, és elvitt egy-két közbeszerzést a decemberi EU-s pénzesőben -- mindezt napokon belül -- Mészárosról büszkén hirdeti a rezsim, hogy 2018 első munkanapján majd' 50 milliárdos tendert nyert. Egy mai hír szerint Tiborcznak éppen luxusszállodák néznek ki. Az irracionalitás tombolásának más fajta jeleként simán lenyeli a választó, hogy "nincs szükségünk a németek pénzére", amikor nagyjából a németek pénzén élünk (túl), akár ha az exportképes vállalatainkat nézzük, akár ha az EU támogatását. Elnézzük, amint az óvodásaink és iskolásaink köré lőterek épülnek és idejekorán beveszi magát a lelkükbe a primitivizmus és az agresszió. Tovább erősítve a hadait, vélhetően mielőtt valamiféle Jugendszervezetet is felállít, Orbán levélben fordul a szavazóihoz anyagi támogatásért olyan állításokat téve a csekkhez mellékelt levelében, amelytől minden épeszű embernek elzsibbad az agya, de a híveknél minden bizonnyal eléri a kívánt hatást: nem csak hogy a végtelenül korrupt rezsim pártját saját pénzecskéjükből támogassák, hanem hogy megerősödjön az Orbán és közöttük táplált véd- és dacszövetség. (Meg hát lesz a döntésükben egy csipetnyi félelem is: vajon mennyit ildomos adni, illetve mi lesz, ha megtudják, hogy nem adtam.) Közben a többiek érzékelik a tovább erősödő Orbán-rendszert, és látva a szervezettséget egyre kevésbé lesznek hajlandók a saját pártjaikért elvándorolni a szavazófülékékig. Lemondanak róluk. Barát vagy ellenség legyen, mindenki érzékeli, ahogy az orbánizmus ellenállhatatlanul szervezi a társadalmat a saját céljaira, az életünket a vagyonuk üzemeltetése köré, a jövőnket a saját szájuk íze és érdekei szerint.

Én mindig azt írom, semmi különös nincs abban, hogy a magyarok nagy többsége nem érti a kapitalizmus és a liberális demokrácia működését, ti. hogy mire jók és miért rossz a hiányuk. Ennek a népnek sosem volt alkalma megtudni, milyen, amikor tényleg -- nem csak a propaganda szintjén -- sikeres egy ország. A kormány pedig mindent megtesz azért, hogy a nép ne is tudja meg. Emberemlékezet óta a legsikeresebb történeti korszakunkról, a kiegyezést követő dualizmusról, 1867 százötvenedik évfordulóján egy hang sem volt a kormánypárti (azaz a lakosság 90%-át befolyásoló, 50%-át kizárólag befolyásoló) médiában. Nem lehet, mert az ugye nem volt annyira "nemzeti", amennyire a mai fogalmaink szerint kéne. A magyarok autokratikus-kifosztó rendszerekhez szoktak, az ezekhez való alkalmazkodás stratégiáit ismerik, ez van a DNS-ünkben, erre készülünk most is.

Nincs ebben akkora truváj sem, hogy érdemes legyen egy posztra, hanem elfelejtjük ezt komolyan venni a mai politikai rendszer végső sorsát nézve, miközben a rendkívül kártékony Török Gábor -- visszatáncolva a Jobbiktól és éppen a harmadik kűrje megtételére készülve a Fidesz körül -- a megmaradt orgánumaikból zengi az ellenzéki szavazók felé, hogy demokrácia van, mert lehet még szavazni. Török szerint -- mi folyik vajon a közgázos politológián? -- a demokrácia konstitutív jellemzője a szavazócédula bedobása az urnába. Itt tartunk most. Így bazsalygunk mi. Ennek a politikai rendszernek a sorsa -- ha Orbánon múlik -- az egypártrendszerként viselkedő hegemón pártrendszer, és csak rajta múlik, hogy nem egypártrendszer. A szavazók a saját demokratikus, szabadságelvű készségeik hiánya miatt kénytelenül megalkudnak a mikrovilágaikban (miközben egy részük ezt, nota bene, győzelemként éli meg), alkalmas értelmiség, pártok és alkalmas országos sajtó híján ez a készséghiány igazolódik vissza a nyilvánosságban is, ezért egyet tehetnek csak: magukra zárják a lakásajtót. A magyaroknak eredendően sem és most, ahogy eljön, konkrétan sincs semmi bajuk az egypártrendszerrel, már felkészültek rá lélekben, csak azt várják, valaki üsse rá már erre is a pecsétet. A nyilvánosság pedig -- benne Orbán minden üzenete az utóbbi hónapokban -- azt erősíti, hogy "itt már minden a mienk, nem szégyellünk semmit, mienk a közvagyon, az állam, és mienk a te pénzed is, amit nem mersz nem adni közvetlen pártcélokra is, mert tudod, hogy látjuk, mit teszel és velünk szemben nincsen semmi, tehát te sem lennél. Mi vagyunk a párt, az állam, a pártállam -- és mi vagyunk te. A mienk vagy te is." A pártállam nem politikai rendszer, hanem a megtört lelkek rendszere. A baloldal ezt sem érti. Nincs is muníciója vele szemben.