Most hagyjuk, hogy ki mennyit lop, nézzük az elvileg publikus döntéseket, mint ez a kínai vasút most. Illetve hát ez se publikus, ahogy Paks se volt az: a mai becslés szerint legkevesebb 750 milliárdos ár 85%-át titkos kondíciókkal született kínai hitelből finanszírozzuk úgy, hogy a kivitelezés irányítása kínai kézben lesz és nagyrészt kínaiak fogják végezni, ami kísértetiesen emlékeztet az orosz bizniszre, de egyébként tipikusan ebben a konstrukcióban zajlik a kínai terjeszkedés Dél-Kelet Ázsiától és Ausztráliától Afrikán át Dél-Amerikáig, illetve kínai állami hitelek állnak a nyugati felvásárlások mögött is. A vasútprojekt azzal is kínai érdeket szolgál, hogy "egyrészt a kínai áruk így eggyel olcsóbban juthatnának el a kínai COSCO társaság által üzemeltetett athéni, pontosabban pireuszi terminálokból Nyugat-Európába. Másrészt a kínaiak ezen keresztül egyébként nehezen megszerezhető referenciát nyerhetnek más hasonló, unión belüli építkezéshez." (index.hu) A Figyelő korábban a kamatterhek nélkül számolva megnézte, hogy érdemi forgalombővülés esetén is leghamarabb 2400 év múlva térülhet meg Magyarországnak a gigaberuházás. (További szempontok itt.)
A magyar fél legfeljebb azt remélheti, hogy az így meglóduló kapcsolatépítés hosszabb távon további kínai befektetéseket jelent majd nekünk, de ez -- kivált a kínaiak ismeretében, akik nem hülyék, hogy az értékes knowhow-val rendelkező nyugati vállalatok és a nyugati piac helyett Magyarország felé kötelezzék el magukat -- ez utóbbi csak egy végtelenül kis játékos nedves álma a nagyok nappali szorításában. Orbán tudhatja, hogy a gazdaságpolitikája egy csődtömeg (jelzésképp: a területért felelős Varga miniszternek a világszínvonal jut eszébe egy commodity-t gyártó hazai középvállalat állami kitöméséről -- az embernek evidensen fogalma sincs, miről beszél), és hosszabb távon még nagyobb csődtömeg lesz (lásd az ábrát fent). Emiatt a kínai tőke bevonása célországként vagy közvetítő útvonalon létfontosságú az ország túlélése szempontjából. De hogy ez mennyire bizonytalan remény, azt jól mutatja, hogy akár csak a térségünkön belül is gyenge pozícióban vagyunk a befektetések dinamikáját nézve (az összesen kb. 1,3 milliárd euróért megvett Borsodchemet leszámítva pedig az utolsók között vagyunk a megvalósult befektetésekben), a Nyugaton eszközölt kínai felvásárlásokhoz és vállalatlapításokhoz képest meg ki se látszunk a fűből. Keserves csalódás lesz a magyaroknak, hogy a lila hozzá nem értést, a nagy hangú hőzöngést és a hazudozást keverő miniszterelnöknek hisznek megint ahelyett, hogy végre elhinnék (ha már tudni nem tudják): a kapitalizmus alapvetően racionálisan működik, az állami pazarlást pedig főleg nem honorálja. A cehhet majd valakinek ki kell fizetni, amely pénz a produktív gazdaságból lesz elvonva. (A kínaiak pontosan tudják ezt, de nyilván úgy vannak ezzel, hogy ha itt egy bolhányi gazdaság, amelyik finanszírozni akarja a terjeszkedését, akkor miért mondjanak erre nemet?! Mit érdekli Kínát, hogy közben egy népet nyomorít meg ez a tucatnyi kókler a hozzá dörgölőzésben.)
Orbánék evidensen politikai hasznot is remélnek ettől, hogy ti. a kínai terjeszkedés elősegítése tovább rombolja majd a liberális értékrendet Európában, és ebben még igazuk is lehet -- az EU-ról máris tudni, hogy nem nézi jó szemmel a magyar smúzolást. De amíg az EU sem több egy kakukkos óránál, amelyből óránként kiugrik a kakukk, csak épp a pontos időt nem mutatja, addig Orbán is biztos lehet benne, hogy majdcsak megbarátkozik ezzel is. Ahogy Pakssal is tette. Kakukk.
(U.i. az ábrához. Különösen érdekes benne a többi ország csaknem teljes együttállása, illetve a mi visszaesésünk egyértelműsége, amely a versenyképességi adatokból kirajzolódóan döntően a kormányzati teljesítmény és az intézményrendszer folyamatos romlásának tudható be. Nyilvánvaló az ábrából is a két "politikusi tehetségünk", Gyurcsány és Orbán kormányzati terméketlensége. Katasztrófa lenne, ha amíg az utóbbi kormányon van, az előbbiből válna újra az ellenzék vezére.)
