A Soros-tervként elhíresült összeesküvés-elmélet -- röviden, hogy a nemzetállamok működési logikája és az egységes kultúrák bomlasztandók, amiben lenne korporatív/nagyvállalati érdekeltség, lenne érdekeltsége Európában az EU-nak és lenne érdekeltsége a progresszív Észnek -- reális is lehet a lényegét illetően.
Tehát attól az apróságtól eltekintve, hogy Soros-terv nincs, illetve Soros maga az összes elérhető írásában sokkal kritikusabb a globalizációval szemben, mint azt a nacionalista hangadók készek elismerni (tegyük fel, hogy legalább néhányan olvasták a Crash of 2008-et, a Tragedy of the European Uniont vagy a Crisis of Global Capitalism-t), a nem létező terv valós trendektől való félelmen alapul, amelyek okkal aggasztják a politikájukat a nemzeti sérelmekre és a demagógiára építő politikusokat. A "probléma" tehát nem Soros, hanem a még kevésbé eltéríthető modernizációs logika (a kapitalizmus, az emberi vágyak, a technológia és a tömeges individualizáció egymásra hatása).
Életünkre, mióta világ a világ, a technológia van a legnagyobb közvetlen befolyással. A felgyorsuló újítások miatt (amely kort a XVIII. század utolsó harmadától számítjuk és a mostani negyedik ipari forradalommal új szakaszába látszik érni) már egyenesen az emberi faj és a mesterséges intelligencia együttműködéséről, majd összeolvadásáról beszélünk. Nyilvánvaló, hogy amelyik ország vagy vállalat(ok) az élére tudnak kerülni ezeknek a változásoknak -- szakasztott ahogy a korábbi ipari forradalomban történt, amely megpecsételte a XVI. századtól érlelődő magyar lemaradást --, azok hallatlan befolyásra tehetnek szert a belátható jövőre. Ehhez semmiféle terv nem kell, mindössze a modernizáció/fejlődés logikáját kell nézni. Végső soron hatalmi kérdésről van szó, és a technológia egyre koncentráltabban és rövidebb ciklusidővel tüntet ki vagy lök a mélybe hatalmi központokat, ahogy -- egy nem régi beszédéből kiviláglóan -- már Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin is pontosan érti.
Magyarországot nem lehet "megmenteni" attól, hogy - sajnos csak perifériaként, de -- része legyen a változó világnak. Orbán Viktornál -- sőt ami azt illeti, a mitikus óriássá növesztett Soros Györgynél is -- összehasonlíthatatlanul nagyobb hatalom a technológia és az általa formált szellemi és anyagi világ. Szijjártó és Bayer csak szeretnék, ha Sorossal kellene megvívniuk (bár a dolgok internetét és a mesterséges intelligenciát kétségtelenül nehezebben tudnák elmagyarázni a választóiknak, mármint azért, mert elsősorban ők nem értik). A tényleges változásokat nemcsak diktálni, de feltartóztatni sem tudja a Fidesz (még a KDNP-vel együtt sem, hogy így érzékeltessem "az ellenünk felszülő" trend erejét), sőt lehet olyan etikai és vallási olvasta is a dolgoknak, hogy az emberiség homogenizációjával, a nemzetek lassú felszívódásával, a kultúrák egymásba épülésével, a világnak a globalizáció által eddig is végbevitt pacifikálásával, a szegénység csökkenésével stb. Isten terve valósul meg.
De ha meg is hagyjuk ez utóbbi véleményt ízlések és hitek függvényének, a nemzeti elzárkózás ügye tényleg nem áll jól. Valóban fenyegeti a progresszió, a nagyvállalati tőkekoncentráció és a hagyományos emberképen túlmutató technológiai változások gyorsulása, a nagyobb kormányzati egységek kialakulása, függetlenül a kisebb etnikai egységek átmeneti függetlenségi ambícióitól. Ha nem is kell rövid időn belül számolniuk a Világkormány lehetőségével a nemzetek a bezárkózással és a versenyképtelenséggel a jövő alakításának esélyétől zárják el magukat. Az ilyenek minden egyes nappal közelebb kerülnek ahhoz, hogy szellemi és anyagi versenyképtelenségük okán partnerek helyett elszenvedői legyenek a tőkeerős és a technológia irányító végén lévő népek és nagyvállalatok döntéseinek. Ez lenne az út a szuverenitáshoz? Ugyan.
Jó-e az ott vázolt folyamat vagy rossz? Nem ez az első kérdés. Az első kérdés az, hogy megtörténik-e. Ha igen, akkor mit tudunk benne valamiféle független jó érdekében hathatósan befolyásolni -- úgy tehát, hogy a mai döntéseket ne sodorják el a holnap változásai. De az Orbán-kormány nagyon távol áll attól, hogy megérteni látszana az alapfolyamatot és ebbe termékenyen akarna beavatkozni. Vagy tudja, és nagyon becsapja a választóit az ún. Soros-tervvel. Kár, pedig a tudásintenzív iparágakban Magyarország akár meg is állhatná a helyét (a német ökoszisztémán belüli munkamegosztás egyik előkelő, profitábilis helyén). De valamiért nem akarjuk. Magyar fátum.
