Olvasom ma Haraszti Miklósnak a Washington Postban megjelen írását, amely így nyit: Magyarország fél évtized leforgása alatt példaértékű poszt-kommunista (post-Cold War) demokráciából populista autokráciába ment át. Kérdezem magamban: ez vajon hogy lehetséges? Hacsak nem korlátozó jelző a poszt-kommunista, amelyből a mintaszerű is csak olyan harmadrangú, hogyan tud egy szilárd, példaértékű demokrácia néhány év alatt majd' az ellenkezőjébe átcsapni?

Ugyancsak olvasom a Kornai János HVG-s interjújának első részét , amelyben a jeles tudós a demokrácia, az autokrácia és a diktatúra formális elemzésére vállalkozik, demokráciának azt a politikai rendszert nevezve, amelyben "civilizált módon, törvényesen, vér nélkül le lehet váltani egy kormányt". Eszerint az Orbán-rezsim simán demokrácia, szemben azzal, amiről egyébként a riport szól. Mindkét opuszból az látszik, hogy meglehetős félreértésben vagyunk a demokrácia (és különösen a 2010-ben úgymond véget ért magyar demokrácia) jellemzőit illetően.

A félreértés abból származik -- amit Arisztotelész még tudott, és itt némileg leegyszerűsítek --, hogy a demokrácia (vagy bármelyik más rezsim) nemcsak a politikai rendszer formája, hanem az összetétele is, más néven a társadalom szervezőelve, az emberek életmódja (Politika III.1.1274b32-41). A demokrácia alkotmányának jelentése: a demokráciának megfelelő életforma, nem pedig egy darab papíros, ahogy a fent nevezett urak hitem szerint gondolják. Alkotmány mint konstitúció, (társadalmi) összetétel, nem pedig jogi normagyűjtemény. Demokráciában -- átfordítva napjainkra -- a nép úgy él, hogy az lehetővé teszi, nota bene kiváltja a demokráciát mint politikai rendszert, következésképp a nagy többsége érdekelt a demokrácia mechanizmusainak fenntartásában, megvédi azt, ha veszély fenyegetné. Egy másik aspektusból: a társadalom kulturális, gazdasági és politikai berendezkedése egy irányba mutatnak. (Nem véletlenül fut párhuzamosan Arisztotelésznél a mai értelemben vett politikai rendszer és a gazdasági hatalommegosztás elemzése, és nem véletlenül beszélünk ma a liberális demokrácia válságának vezető okai között a gazdasági és kulturális hátországának megrendüléséről. Most. Amikor ezt előre kellett volna látni, akkor persze még nem beszéltünk erről, azt hittük, a demokrácia a sorsunk.)

Mármost ez egyedül értelmes definíciója szerint Magyarországon 2010-ig sem volt demokrácia. Annak a rezsimnek a pontos megnevezése a liberális oligarchia. (Oligarchia = a kevesek uralma.) A par excellence közélet valójában másodlagos volt a politikai vezetőréteg belső életéhez, osztozkodásához, hatalmi viszonyaihoz stb. képest. A főhatalomra gyakorolt befolyás csatornái erősen ellenőrzöttek, miközben az állampolgári szabadság meglehetősen széles volt. Erre a sok bizonyíték egyikeként hadd linkeljem a Gegesy Ferenc könyvéről adott mai indexes elemzést. A könyv világossá teszi, hogy valószerű egy olyan értelmezés, miszerint a magyar demokrácia célja a rendszerváltás óta (is) az uralkodó réteg erőforrásokhoz való hozzájutása és hatalma zavartalanságának biztosítása volt, ami a széles alapokon nyugvó korrupciót erősítette a polgári demokráciák normáival és intézményeivel szemben. Magyarul, az országos és önkormányzati politikai elit nem volt érdekelt a valódi demokratikus mechanizmusok kiépítésében. (Ezt a nézetet erősíti sok minden a rendszereken átívelő titkosszolgálattól a nagy pártok lényegesebb korrupciós ügyekben való érdekszövetségén át a lefelé nyitott középosztály megerősödésének akadályozásáig.)

Eszerint sokkal kisebb a cezúra a 2010 előtti és utáni állapotok között, mint szeretnénk hinni, mindössze az eszközök változtak: a paraván ledőlt, az eliten belüli harcokban a liberális oligarchia rendszere fenntarthatatlanná vált, és átadta helyét az autokratikus oligarchiának. Az egyébként a jól rendezett liberális demokráciában érdekelt nép pedig sehol nincs, semmit nem tud vagy akart megvédeni, hiszen azt sem tudja, mi az a liberális demokrácia. Hogy valaha is "mintaszerű demokrácia" lett volna itt, az nemcsak erős túlzás, de a lényeget érintő hazugság is. Ahogy a demokrácia formális definíciója is érdektelen. Ugyanakkor nem véletlen, hogy a baloldalnak nincs demokratikus programja. Ti. sosem volt, a liberális oligarchiára való visszaállás programját pedig a Fidesz érthetően nem támogatja. Ezért tart ott a baloldal, ahol tart. A "liberális demokrácia" társadalmi programja valójában egy ezidáig teljesen ismeretlen program Magyarországon.