A párt ereje egyre inkább a politikai verseny korlátozásából származik, amit ők a demokrácia erősödéseként méltatnak, de hát ilyen erővel persze a SZK(b)P és a Szovjetúnió tandemében jött létre eddig a legerősebb demokrácia (érdeklődésünket most arra az időszakra szűkítve, amikor nagyjából mindenkinek választójoga volt). A Fidesz a folyamatos, erősödő versenyszűkítés ellenére csak az összes szavazó plusz-mínusz 25%-ának bírja a rokonszenvét, miközben a pártot nem választók aránya az 50%--ot nyaldossa, ami a legjobb akarattal sem nevezhető az Orbán-kreatúra iránti osztatlan elismerésnek. A Fidesz valóban azon az úton van, hogy a hatalma fenntartását kizárólag egy átfogó demokrácia-ellenes hadműveletnek köszönhesse: a pártrendszeren belüli ellenfelei megvásárlásának vagy hitelességük aláásásának, az állami fékek és egyensúlyok felszámolásának, az ezen kívüli civilek, disszenterek, ellenvélemények nyilvánosságból való kiszorításának (azaz a nyilvánosság intézményei feletti uralomnak), továbbá a tágabb populáció szemérmetlen manipulálásának és az erőforrásaitól való megfosztásának. Mármost aki tud, az érveljen a jelenségek ilyen olvasata ellen, kíváncsi vagyok (egy bizonyos színvonal felett). De aki nem tud, az árulja el, miféle perverz felfogása ez a demokráciának, és mitől járulna ez hozzá a közjóhoz?
Hangsúlyozom, a pőre demokráciáról van szó, még csak nem is a liberális demokráciáról. A demokrácia minimuma, hogy a társadalomnak hatalma van az állam mint saját eszköze felett. Kérdezem a rajongókat, hol ez a hatalom? Miben áll, hogyan vethető latba, mik az eszközei? Miben különbözik ez a népnek egy egypárti rendszerben "élvezett" hatalmától? (Amire persze nem az a válasz, hogy "vinnyogtok, bolsik?", mert akinek egy csöpp esze van, és sikerrel eljutott az általános iskola nyolcadik osztályáig, már tudhatja, hogy bárkiből bolsi lehet egy (kvázi) náci rendszerben, ahogy bárkiből náci egy bolsi rendszerben, mate.)
A Fidesz gyengesége a szűkebben vett demokrácia üzemeltetésére nyilvánvalóan a jó kormányzásra való akarat hiányából, az erkölcsi züllöttségből és a liberális demokrácia általános válságából fakad, amennyiben nem jelent vonzerőt az ilyen parazita rendszerekkel szemben. Az Orbán-rezsim az etnicista demagógia és a (politikai) versenykorlátozás dinamikájában mozog: amikor az első témakészlete már éppen kimerülne, és megindulna a támogatottság eróziója, akkor nemcsak az ellenségképeken erősítenek egyet, de erősödik a jogfosztás és a versenykorlátozás is, amellyel egy-két évig megint stabilizálható a szavazóbázis. Csakhogy e logika akkor működhetne vég nélkül, ha az etnicista demagógia témái és ellenségképei vég nélkül radikalizálhatók lennének, miközben a jogfosztás még eladható a demokrácia erősítéseként. Egyik sincs így, ezért a kettős logika is felbomlóban van.
A Fidesz helyzete instabillá vált, a pályaíve a végéhez közeledik, mert kifogyott a tartaléka e logikának, és az ország erősödő forráshiánya miatt a logika nem stabilizálható rajta kívüli eszközökkel (jóléti intézkedésekkel) sem: Magyarország leszakadt a regionális növekedésben, miközben a hosszú távú versenyképessége is erodálódik, magyarán már egy ideje zsákutcában halad. (Széljobbos gúny szerint "már hat éve ebben halad" és "minden évben háromszor megbukik": a vicc az, hogy tényleg. Csakhogy a fenti logika eddig működött, ami kelthette azt a látszatot a rajongókban, hogy a rezsim majd ki csattan az egészségtől.)
A versenyképesség hiánya azt jelenti, hogy még a Kínából vagy akárhonnan -- az Orbánék álmai szerint bekövetkező globális kereskedelmi háború hozományaként -- majd idetelepülő amerikai és európai tőke, a 9%-os adókulccsal itt termő vállalatok stb. sem számíthatnak értékes magyar munkaerőre: a legtöbb, ami elérhető ebben a forgatókönyvben, az a foglalkoztatottság középtávú javulása, az egy főre jutó értékteremtés (GDP) növekedése azonban nem lesz elég a versenyképes gazdaságoktól való lemaradás csökkentésére, tehát az ország elszegényedése folytatódik. De még ez a forgatókönyv sem fog bejönni, mert a Negyedik Ipari Forradalom (alias robotizáció) nem teszi szükségessé az alacsony hozzáadott értékű munkák idehurcolását. A termelés helyének megválasztásában a döntő szempont a következő időszakban -- az esetleges protekcionista fordulat ellenére is -- részint a felvevőpiac közelsége, részint a magasan fejlett technológiákat kiszolgáló magas színvonalú (tervező, mérnöki, menedzsment) munkaerő lesz. És ez egyáltalán nem kedvez az oktatási, egészségügyi és jogrendszerét tönkretenni engedő magyar társadalomnak, amely ennek következében nem lesz egyrészt rászorítva, másrészt ösztönözve a megújulásra -- a piacról kieső munkaerejének regenerálására -- sem. Ellenkezőleg, azt várhatjuk, hogy némi adóparadicsomi költségvetési bevételtöbblettel a közmunka finanszírozása erősödik csak, miközben csökkenni fog a produktív piaci munkaerőlétszám.
A Fidesz most gyenge, de nála is gyengébb a társadalom, amely képtelen egyelőre az ellenállásra, és a Fidesznek semmilyen más néven nevezhető stratégiája nincs is, minthogy a társadalom mindig gyengébb maradjon a pártokráciával szemben, bármilyen gyenge legyen ez utóbbi. A róka fogta csuka helyzetében Magyarország romlása feltartóztathatatlan a ma belátható pályán, illetve a kitörés erről csak egy előre nem látható ponton következhet be, amelynek gyors sűrűsödése és összeállása elsöpri a rezsimet. Amint az sem látható, hogy szerepelhet-e Orbánék horizontján egy hagyományos eszközökkel vívott európai háború is, amely természetesen egy időre kivezetne a most vázolt logikából -- ám ezt csak az országnak még nagyobb kárára. Orbánéktól jót tehát ne reméljetek, nem azt a politikai logikát képviselik, amely bármikor jóra fordulhat.
