De jó volna, ha igaz volna, amit jó Kukorelly barátunk ír (és én értelmezem), hogy akkor kérem, vissza lehet adni mindent, ami közéleti és magyarság-teljesítményért járt, mert most, hogy mindenki már az árokparton, meztelenül, hitehagyottan, önmagunkban csalódva (dettó Bayer), hagytuk ott egymást, világos kell hogy legyen: nem érdemlünk meg semmit. Ez, amit itt összehoztunk, szeretteim az Úrban, ez egy nagy semmi, a büdös nagy nulla, sőt annál is kevesebb. > „Én arra szavaznék, ha mindenki aki még él közülük vissza adná" (betű szerinti részlet egy Fb-kommentárból): tekintettel tehát arra, hogy még élek közülük, tekintettel a nyomásra, amit a gyomromban érzek, tekintettel az egészre, ami itt megy, vissza adom. < Hát ja. (Az én kiemelésem volt.)
Persze, a szintén kitűnő Kaltenbach, ha jól értem az intencióját, nem ezért adta vissza, se nem a többiek (legnagyobb része), sőt -- de változhat, érhet a hermeneutikai környezet (Babarczy volt ebben a legígéretesebb), dolgozhatnánk végre önmagunk Eleven Emlékművén (helyrajzi szám: Szabadság tér), hogy előbb-utóbb csak-csak kiérdemeljük az életünket, és legyen ebből mű, ahelyett, hogy nem tudunk "mit kezdeni azzal, ami van, ezzel a szánalmas, tragikus/komikus katyvasszal. Hiszti pro és kontra, kétosztat, engesztelhetetlen ellendiskurzusok, megbeszéletlen közös ügyek, kibetonozott árok, kopog lenn a sok plecsni. Ha nem kezdünk valamit, rámegy a haza. Senki nem ördög, mindenkiben van ördögi – javaslom, magunkon kezdjük: magunkból az ördögűzést." Írja K-elly. Annak is örülnék, hogy folytassam ezt a belterjes kiszólósdit, hogy Rényi, Homoki meg a többiek, akik számítanak nekem, végre tudnának az EE szellemében kommentálni egy közéleti eseményt, nemcsak off-hand, szekértáborosdisan, hanem előremutatóan, mívesen, elvtársak. Mint aki tudja, mit beszél.
Persze hazabeszélek. Hazabeszéd. A kontinentális konzervatív mája hízik, ha a nemzet összeborul. Rájönni arra, hogy több van, ami összeköt, mint ami... stb. A nemzeti szellem tiltott csemegéje, bizonyítandó, hogy vagyunk -- nagyon régóta először, végre már. A nemzet, amelyik önmagán edződik, önmagával néz farkasszemet, végre leveti az államot, amely kétségkívül a csigahéja, méhe, inkubátora, ilyesmi, de egyben a manipulátora és tönkretevője is. A nemzet, amint okos, érző emberek egyeteme (kifelé lódul, befelé alkot). Ilyesmi.
(Persze egzisztencia, lakhatás, hatalom, pénz. proletariátus, robotizáció, individualizmus, mészároslőrinc. Majd' elfelejtettem, bocs.)