Orbán természetesen lendületeseket lódított Tusványoson (a legszebb mégiscsak az volt, amikor szembeállította gyermekeink lehetőségeit a nyugati fiatalokéval, de úgy, hogy mind a tíz ujjunkat megnyalhatjuk utána, csoda, hogy nem nálunk perspektíválódik már minden holland és német gyerek), hanem akkor itt van diószeghihorváthnóra szerző a Kettős Mérce blogról, és tovább srófolja a hazudozást, olyan feszesre, hogy csak úgy kapkodjuk a fejünket. Szerző elegánsan "tényként kezelt téveszmének" nevezi a bevándorlás növekedése és a terrorizmus közötti összefüggést, amit szerinte "esetleg korrigálni lehetne, netán elmagyarázni, hogy mi ezzel szemben az igazság, hiszen nem érdeke a kormánynak, hogy felvilágosítsa polgárait arról, hogy ő maga is fals számokat, hamis tényeket sulykolva építi fel plakátkampányait."

Szerzőnek fáj a plakátkampány, amely fáj persze minden jóérzésű (de főleg -ízlésű) magyarnak. Fájdalmát egy ellenadattal kezelgeti, írván, hogy "az olyan, [a Századvégnél] egy-két fokkal nagyobb reputációval rendelkező szervezetek, mint mondjuk a páneurópai bűnüldözési hatóság, az Europol, [az előbbi összefüggésnek] épp az ellenkezőjét állapította meg", és ha az ember megnyitja a linket -- hát szembe is találkozik egy 2014-es (!) adattal, amely szerint Európa bevándorlási képe valóban (majdnem) olyan, mint a ma született bárány a frissen esett hóban. Csakhogy ez félrevezető, rosszabb, hazug demonstráció, nem méltó egy hazug kormányfővel szembeni érveléshez.

Valójában a 2015 tavasza óta akut bevándorlás és a terrorizmus közötti összefüggést legalábbis nem látjuk pontosan. Lehet ilyen, lehet, hogy ez ok-okozati, lehet, hogy csak korreláció, lehet, hogy indirekt (egy, a korábbi bevándorlással együtt értelmezhető csak, vagy kettő, olyan indirekt összefüggéseket takar -- pl. orosz, magyar stb. érdekek akár a bevándorlás kezelésében, akár a manipulálásában, akár a terrorizmus/konfliktusok/destabilizáció irányításában --, amelyekre nincsenek egyelőre a nyilvánosságban kétséget kizáró bizonyítékok), és az is lehet, hogy nincs ilyen összefüggés (ám ez messze a legvalószínűtlenebb), a jövőbe pedig a legkevésbé sem látunk. De 2014-es adattal cáfolni akarni a 2015 óta sűrűsödő problémát minimum nem elegáns, de leginkább hazug, miközben a Kettős Mérce blogot semmi sem akadályozza abban, hogy ugyanígy, vagy egy másik öt sorban jelezze azt, amit én tettem, kicsit differenciáltabban, mint egy óriásplakát -- elvégre nem politikai párt ők, hogy manipulálniuk kelljen a közvéleményt.

A blog eljárása -- és egész szellemisége -- azonban annál is rosszabb, hogy folyamatosan aláhúzza a baloldali közéleti értelmiség képtelenségét arra, hogy koherens világképpel és politikai módszerrel szálljon harcba Orbán ellen. Mindig pontosan odáig jutnak el, mint a jelen esetben: (helyesen) kigúnyolják a kormányfőt ("jó, ha tudjuk: a számok és a tények szerencsére nem tudják összezavarni a miniszterelnököt, ha víziója támad. Most pedig támadt"), de adósak maradnak (a saját nyilvánvaló erkölcsi, intellektuális és politikai kiválóságuk ellenére, amit csak a vak nem lát) egy legalább olyan sikeres "vízióval" mint az Orbáné; adósak maradnak -- ha már a politikai gyakorlat kialakítása nem is a feladatuk -- a politikai knowhow részleteivel, amellyel a gyűlölt ellenfelet ki lehetne szorítani a hatalomból, ha egyébként volna elhivatott ellenzéke. Ilyen körülmények között a lesüllyedés ugyanarra a minőségre, ahol versenyezhetnek Orbánnal (interpretáció és adatok), nem sok jót sejtet arról, hogy mi lenne ez az új baloldali minőség minden más téren, ahol már időtlen idők óta nincsenek versenyben.