Magyarországon, ugye, nincs bevándorlóügy, mivel Orbán ésszerű és belpolitikailag gyümölcsöző döntése következtében alig vannak bevándorlók, semmi sem zavarja hát a nemzetünket abban, hogy a világ élvonalába kerüljön versenyképességét, életszínvonalát, erkölcsi nagyságát, és boldogságindexét tekintve. Na, igen. Trianon óta várjuk, hogy odakerüljön. (Azóta nincs bevándorlásügy.)
Ellenben, ami a német tapasztalatokat illeti, ezek tényleg megjárták már az eufória, és ahogy most látjuk legutóbbi a szilveszteri etnikai gang molesztálás kapcsán (ha -- kívülről -- szervezett volt, ha nem), az egyre mélyülő kiábrándulás szélsőségeit. Nagyon régen megírtam már, hogy szemben a bal- és a jobbradikális, egyformán kristálytisztán áttetsző és egyformán ellentmondást nem tűrő magabiztossággal, nem lehet nem veszíteni a dolgon: és ezért Európa is szükségképpen átalakul a bevándorlás kezelése közepette. A kérdés leegyszerűsítve, hogy emberjogi oldalon vagy összevontan a hagyományainkban és az átalakulás ellenőrzése fölött szenvedjük el ezt a veszteséget. Az emberjogi oldalt érő kihívás rávilágít arra, hogy egy dolog ENSZ- stb. kartákban definiálni az emberi jogokat, egy másik érvényt szerezni nekik, mert valójában -- az emberjogi radikalizmus hitei ellenére -- vannak az emberi jogokkal összemérhető jelentőségű civilizációs vívmányaink. (Ilyen pl. egy kultúra és építő hagyományainak védelme és beláthatatlan rombolásának elutasítása.) Too bad, isn' it? Mondjuk, nem kell csodálkozni azon, hogy nem mindenki érti ezt, hiszen ugyanezek azt sem értik, miért nyomul az emberi jogi paradigma olyan nehezen a fejlődő világban, hacsak előtte nem veti meg a lábát ugyanott a kapitalizmus, és kezdi átalakítani az értékrendet. Még mielőtt baloldalon megint sokan törölnek a FB-oldalukról, hadd tegyem hozzá: klitoriszt kivágni nem helyes. Fiatal fiúkat megerőszakolni nem helyes. Oktatást megvonni a gyerekektől, etnikai és vallási mészárlásokat rendezni nem helyes. De vannak szürkébb zónái az "egyetemes" (valójában nyugati) értékek és a helyi kultúrák összeférhetetlenségének, amelyek között az egyensúly nem úgy képzelendő el, hogy van a McDonald's plusz az emberi jogok, mindenki más meg hülye és fasiszta.
Aztán a balos eufória természetesen nem számol azzal, hogy képes-e Európa tényleg integrálni a szokatlanul rövid idő alatt szokatlanul nagy számban érkező, és szokatlan módon elvárásokkal rendelkező bevándorlócsoportokat. Pontosabban, hogy modellezhető-e ez az integráció, mit nyerünk, mit veszítünk rajta. Erről momentán senkinek sincs fogalma, a legkevésbé az írogató humánértelmiségnek. Mindenki ellenben újabb alkalmat lát az ideológiai szennyesének közszemlére tételére. Nem nekik kell majd elvégezni a feladatot. Ha nem Orbán tette volna azt, amit tett a bevándorlásügyben, olyan felhangokkal, amilyenekkel, ebben a sajátos hullaszínű demokráciában, mint a mienk, megismételném az ő dicséretében, amit fentebb írtam: óvatosnak lenni sokkal ésszerűbb, mint ideologikusnak. Konzervatívnak lenni sokkal ésszerűbb (mindig is az volt), mint nagyhangú radikálisnak. De így nem az ő dicséretében teszem, csak leírom.
Kezdettől elfogadtam a kerítést, de hozzátettem, hogy nem lehet végleges megoldás -- nem is lesz az. Csak éppen a megoldás lassan jön, mert Európa fundamentális értékeit (és ez alatt a nemcsak a kereszténységet, hanem még hangsúlyosabban a szabadságot, a törvény előtti egyenlőségét, és a hagyományok védelmét értem) már korábban vastagon benőtte az izgága identitásideológia és a globális materializmus mint a kultúrák legnagyobb közös osztója, amelyek az államokból és a piacból épp az értékeikre nem kíváncsiak: a törvényességre és a szabadságra. Ehelyett államból és piacból is parazita fattyút (közkeletűen fasizmust) csinálnak. Ha Európa túl akar élni felismerhető formában, akkor a megoldásnak az értékeink újragondolásában, a liberális demokrácia (még pontosabban a legitim liberális politikai közösség) megerősítésében és a törvénykezés szigorú gyakorlatában kell megmutatkoznia, ami magában foglalja az erős külső határőrizettől az etnikai identitásoknak a közös civilizáció jogának való alárendeléséig sok mindent.
Az emberiesség és jogegyenlőség változó civilizációnknak az eredménye, és nem az alapja. Ha meg akarjuk őrizni, akkor olyan kulturális és társadalmi gyakorlatba kell illeszteni, és olyan politikai rendszerrel kell védeni őket, amelyekből pontosan kiderül, hogy az emberiesség csak szó és füst az emberiességre vonatkozó közös akarat nélkül. Kultúra, társadalmi konszenzus és politikai közösség nélkül a jogok írott malaszt. Az értelem groteszk webkettes valóság. E gyakorlat nélkül a bevándorlók védelme az etnikai előítéletekkel és a kulminálódó erőszakkal szemben is csak rohanás az események után. A "blairista" baloldal pedig biztos vesztese a választásoknak a következő ötven évben.