Nem is egyszerűen "szomorú", hanem a lehető "legszomorúbb": pártok nélkül nincs képviseleti demokrácia, nincs jogállam, nincs lehetősége a hatékony ellenzékiségnek. Minél megvetőbb a társadalom a pártjaival szemben, annál inkább eláshatja magát az aktuális kormányzattal szemben. Orbánt elküldeni csak erős pártokkal lehet, korrupciót és visszaéléseket megszüntetni csak alkotmányosan ellenőrizhető pártokkal -- nem pedig magasan hordozott orral és "előkelő" politikaellenességgel -- lehet. Minden politikaellenesség az autokrata kezére játszik, hiszen ő is éppen ezt akarja elérni: a politika megszűnését és a társadalom feletti megkérdőjelezetlen ellenőrzést. És a megkérdőjelezés nem konyhai, hanem nyilvánosságbeli feladat -- sőt, politikai feladat. Sőt, végső soron pártpolitikai feladat. Minden egyéb megalkuvás a valósággal. Pártokra szükség van. És pártok értelemszerűen nem lehetségesek polgárok nélkül, akik dolgoznak bennük.
Jól tudom, hogy az emberek nagy része csalódott abban, amit a pártpolitika az utóbbi évtizedekben képviselt, de ez nem az a küzdelem, amelyet merő csalódásból fel lehet adni. Ha valakinek (joggal) nem tetszik a kínálat, fogjon össze kilenc hasonló gondolkodásúval, és csináljanak egy új pártot. Vagy lépjenek be olyanokba, amelyek még nem korrumpálódtak, és akadályozzák meg belülről, hogy valaha is korrumpálódjanak. A civil mentalitás nem engedheti, hogy bárki lemondjon az országáról, ám továbbmegyek: a józan ész ellen van, hogy bárki lemondjon önmagáról, és egyre több hatalmat adjon át maga fölött politikusoknak álcázott bűnözőknek. Olyan politikai intézményrendszert kell létrehozni, amely az utóbbiakat vagy kiszűri, vagy semlegesíti. Miért kéne lemondani arról, hogy ez lehetséges? Ennyire öngyilkos hangulatba kerültünk volna mára?
Nem akarom ezt túlragozni: senki se bújhat el. Mindenki felelős.