Ahogy Orbán a szélsőjobbra tolódik Európában és közben aláássa Magyarország fenntartható fejlődési képességeinek maradékait az oktatási és egészségügyi rendszer, a magyar anyagi és szellemi tőke, az alsó hat-hét társadalmi tizedbe tartozó családok, és a szabadságba vetett bizalom rombolásával, úgy válik egyre világosabbá a választás kényszere a jobboldalon a liberális konzervativizmus és az etnicista demagógiába öltöztetett politikai kriminalitás között. A magyar nemzet érdekeit a liberális konzervativizmus képviseli a jobboldalon, míg a folyamatosan harcrakész etnicizáló bűnözők a nemzet ellenségei. Ezt nagyon világosan le kell szögezni az elején, hogy ne legyen semmi kétség: ha az utóbbiak tartósan uralmon maradhatnak, az a magyar nemzet elsorvadásához, a több száz éven keresztül halmozott civilizációs-polgárosodási hátrányaink további növekedéséhez fog vezetni. Ez akkor is így van, ha a nemzet jelentős része ma elhiszi, amivel az ellenségei bókolnak neki.
A magyar konzervatívok a jobboldali etnicizáló kriminalitás esküdt ellenségei, de ugyanúgy képtelennek tartják a mai hivatalos ellenzékét a megújulásra, és arra, hogy hiteles ellenfelévé váljon Orbánnak. A magyar hivatalos ellenzék részint kiegyezett Orbánnal, részint nem bízik magában, és ekként sose fogja legyőzni. A magyar konzervativizmus akár a társadalomképét, akár az erkölcsi világát illetően összehasonlíthatatlanul erősebb, szilárdabb ellenfél lehet. A politikai ereje emiatt is folyamatosan nőni fog.
A magyar konzervativizmus a jelenből, az életből, és a konkrét emberből indul ki (nem absztrakt jogelvekből az egyik oldalon és kollektivista, etatista fantáziákból a másokon), és a szabadság és a közösségek autonómiájának folyamatos táplálása mellett az értékteremtő társadalom méltányos rendjét tartja szem előtt. Az emberi kiválóság megkeresése és a lehetőségek szerinti kifejlesztése mindenkiben, a modern tudáshoz és erkölcsi képességekhez való hozzájutás biztosítása, illetve ennek érdekében a családok erősödése alapvető cél, az oktatási rendszer és a megbízható egészségügyi hálózat fejlesztése pedig modernizációs feladat számára, amelyhez felhasználja az államot. De ezen túl bízik az egyensúlyi kapitalizmus értékteremtő erejében, a nyugati civilizáció megújulási képességében, és a szabadság alkotó erejében. A konzervativizmus mint politikai gyakorlat végső soron a jellemről szól, amely magába gyúrja a világot; nem pedig szétesik benne.
A konzervativizmus meritokratikus (érdemelvű), körültekintően és toleránsan politizál, de eközben a liberális demokrácia védelmét és a törvény előtti egyenlőséget az emberi vágyak, identitások, akaratok minden áron történő érvényesülése, és a jogok végeláthatatlan bővítése elé helyezi, magyarán a nemzetet összetartó politikai és erkölcsi képességeket feltétlenül őrzi és fejleszti: éppen azért, hogy a nemzetet egyszerre mentse az etnicista demagógia és a relativizmuson alapuló progresszivista egyenlőségkultusz halálos ölelésétől. Röviden: a konzervativizmus szabadságelvű, de a szabadság (nemzeti) intézményrendszerének megőrzését mindenek fölötti értéknek tartja, amely nélkül a jogok gyakorlata is kiüresedik: nem radikális emberjogi gondolkodású, de felfogása szerint a nemzet sem doktrína, hanem gyakorlat. (Ezért is vagyunk olyan szomorúak a nemzet mai vergődése láttán.) Szabadság és nemzet, így.
A szabadság nem légüres térben, szubjektív jogosultságokként értelmezendő, és nem is a nemzetben való részesedésként, hanem egy differenciált közös gyakorlatban. A közösségi és intézményes környezet minősége meghatározza a szabadság minőségét is, és megfordítva, a szabadság kialakítja a maga megfelelő környezetét. A konzervativizmus, röviden, a szabadság (megélt) hagyományának folyamatos táplálásáról szól, ennek alapján pedig a hatékony, optimális politikáról. Ezzel nagyon egyszerűen tudjuk magunkat elhatárolni az egyformán programmatikus baloldali radikalizmusoktól és a mai etnicista kollektivizmusoktól. Hogy mi legyen, ha nincs ilyen hagyományunk? Egyrészt vékonyan van, másrészt a maradékát rekonstruálni kell a mai életünk alapjain. De a politizálás lényege a mi szemszögünkből ennek a gyakorlatnak az útjára bocsátása is. A konzervativizmusunk a gyakorlatban jön létre, és válik egyre plasztikusabbá. A helyünkön vagyunk.
