Vona elvállalta a pofozóbábu szerepét: Orbán azzal üti -- orosz kitartottság és korrupció --, ami ő maga. Ez, mint tudjuk, egy bevett fideszes trükk (egyébként pedig általában a diktatúráké). A rezsim megtalálta a helyet Vonának, ahogy korábban a posztkommereknek is, ő meg (ahogy ez utóbbiak) elfogadta. Közben gerjesztik az egyre vadabb Európa-ellenességet, hogy ne legyen lelkifurdalása a holdudvarnak, később pedig a választóknak, amikor egy nyilvánvalóan irracionális, gyilkos döntéssel belenyugszanak majd Magyarország újraigazodásába Moszkva felé. Így csak a lelkes közvélemény hiszi, hogy bármi a valóságról szól, ami ma ebben a nyilvánosságban elhangzik -- minden a dezinformációra és tömegmanipulációra megy ki. Putyinizmus light valóban. Mielőtt a putyinizmus teljes és férfias lesz.

"A Fideszhez azok tartoznak, akik hisznek abban, hogy saját életükön túlmutató dolgokat szolgálnak: családunkat, hazánkat, Isten országát. Ez a 'titkos szolgálat', amiről 'férfias szeméremből' nem sokat beszélnek Fideszben" – közölte a kongresszuson Orbán. Ez a nyilvánvaló, szégyentelen hazugság (most mindenki egy pillanatra képzelje maga elé Habony, Rogán, Mészáros Lőrinc, szinte bármelyik hasonszőrű szemérmes képét, miközben a hazát és Isten országát szolgálják) -- tehát ez a szemérmetlen, cinikus hazugság -- ma elsősorban egy Nyugat-ellenes mítosz (narratíva) további megalapozását szolgálja, amelyhez hasonlót Oroszországból ismerünk. A kritikus közvélemény leragadt annál, hogy Orbán "eltereli" a figyelmet a lopásokról. Ennél azonban sokkal súlyosabb a helyzet. Egy politikai rendszer -- a liberális demokrácia -- végleges felszámolását készíti elő. A béka főzésben van, előrehaladott állapotban. De még reménytelien pislogunk kifelé. És igen, ezeket a sorokat már abban a hitben írom, hogy leginkább 2018 után már simán eltehetnek láb alól. Hadd válaszoljam erre, nem szeretem a szégyenletes életet mint alternatívát.