Számok: évi 10 milliárd euró (a GDP 10%-a) hiányzik a magyar gazdaságból, amit 7 milliárdot meghaladó értékben külföldi magyarok és idegen országok adófizetői pótolnak, és további 3 milliárdra volna szükség ahhoz, hogy legalább a gyerekeink életében beérjük az EU átlagát. Ez a hatalmas lyuk az ország összesített értékteremtési képességében nemhogy Európa motorjává nem tesz, de azzal fenyeget, hogy behozhatatlan lemaradásba kerülünk az EU-tól. Félmillióan mentek külföldre, de még így is félmilliós a belső munkanélküliség, évről évre terjed és mélyül a szegénység. Az erőforrások megújulása megállt (nincs beruházás, az oktatási rendszer versenyképtelen, ütemesen csökken a népesség). Az állam korrupt, pazarló, vezetői erkölcstelenek. Ami kormányzás címén itt folyik arra nincs jobb szó, mint a BŰN.
Orbánék a konfliktusaik és a szimbolikus politikájuk révén máris kiszakították, de legalább eléggé eltávolították az országot az európai szövetségi rendszerektől ahhoz, hogy ne jöjjünk számításba a tőkéért folyó versenyben. Mivel semmit nem értenek a kormányzáshoz, azon belül a nemzetközi gazdasági kapcsolatok építéséhez és kamatoztatásához, azt hitték, hogy szabadon pofázhatnak bármit, kellő korrupció (állami támogatás) esetén bárki hajlandó lesz idejönni. Nem, a baráti dealek egy-két céggel megtörténtek (ezek aztán alig adóznak itt), de a többség még így sem jön egy rablóállam joghatósága alá.
A magyar nép törzse természetesen semmit nem ért egy ország üzemeltetéséhez, miért értene. Ezért egy-egy hazug és ártó demagóg kampány (bankellenesség, rezsicsökkentés, folyamatos szabadságharcos gyalázkodás, liberálisozás) után még mindig örömmel szalad Orbán karjaiba, és a fickó belpolitikája ennek megfelelően olyan, mint a faék. Örüljünk, ha nem fog majd robbantani idehaza, hogy újra összeterelje az éhségtől szélnek eredő nyáját.
Az ország csaknem reménytelen pályán mozog. Visszafordítani csak 160 fokos politikai fordulattal, további lemondások, önfegyelem, és kitartó munka árán lehet. Kérdés, ki fog egy ilyen programra szavazni.