Kapitalista szempontból -- ahogy egyébként a befogadó országok leginkább kezelik a kérdést -- a bevándorlás ügye a szimpla munkaerővándorlás esete: ha a hegy nem megy Mohamedhez, nomest est omen, Mohamed megy a hegyhez -- de nem csak Mohamed, hanem Vlagyimir, Petru, és Marcsi is elmennek, vagy már korábban elmentek a hegyhez. A munkaerőnek ez az agresszív -- menekülésbe és a társadalmak szétesésébe ojtott -- vándorlása egyébként semmivel sem hoz gyökeresebb változást az európai társadalmak életébe, mint a nyugati tőke hozott a harmadik világéba, mégis nehezen mondunk le arról a nézőpontról, hogy mi csak hadd küldjük a tőkét, és hadd zárkózzunk el a globalizáció valódi kiteljesedése, a munkaerő globális vándorlása elől, ahogy nekünk tetszik. Mi felforgathattuk száz meg száz premodern, vagy legalábbis nem-nyugati típusú közösség, régió és ország életét a piacaik átalakításával, fegyverrel, vagy akárcsak azzal, hogy milyen életformát állítunk eléjük követendőként, de azt már nem szeretnénk, ha ezt az életformát szó szerint tűzön-vízen át el szeretnék érni -- különösen akkor, ha ezért a Nyugatot is bevennék. Ám mivel most éppen nem a tőkének, hanem a munkaerőnek vagyunk a híján, ott az erő náluk.
Én persze szívesen elzárkóznék ezektől a folyamatoktól, de Európa nem fejlődött elég harmonikusan ahhoz, hogy megtehesse. A tőkeexport révén átalakította a fejletlen társadalmakat, de közben ő maga is megváltozott, ami a saját biológiai reprodukciós képességét és a jóléte finanszírozását illeti (ami túl nagy részben külföldről és hitelekből történik). Az EU egy tökéletesen diszfunkcionális szervezet, amelynek a stratégiai ereje egy karcagi napközijével vetekszik, nyilvánvalóan agyalágyultak vezetik, a többiek meg felveszik a fizetésüket, és kihúzzák a mandátumukat. Néhány tízezer migráns dolgához legalább két éve nem képes hozzászólni a kukkot sem, a budapesti események kapcsán pedig egyszerűen összeomlik. Se ezt a válságot, se Európa jelenét és jövőjét nem sikerül perspektívába helyeznie -- mindent összevetve valószínűleg az egyik legnagyobb pénzkidobási projekt, amibe az emberiség valaha is belefogott.
Az EU döntéshozóinak és bürokratáinak imbecillitása okán természetesen fogalmunk sincs, mi lehetne a Közös Piac és az intézményeinek szerepe a válságok megelőzésében vagy hatékony leküzdésében. A munkaerőpiaci (és bevándorlási) válság éppen olyan stratégiai és gazdasági gyengeségre utal, mint a tőkepiacok rendszeres válságai, de semmiféle előrejelzés, komplex elképzelés, pláne mechanizmus nincs arra, hogy mit kezdjünk vele. A legtöbb, amit az emberiség ki tud hozni a közgazdaságtanból, hogy a világ valószínűleg leghülyébb intézményei, a "külföldi elemző cégek" módosítják a gazdasági előrejelzéseiket. (Lennék én szívesen ilyen elemző cég, amelyiknek -- Istenem! -- nem jön be egy forecast, három hónap múlva módosít rajta csillió dollárért. Most éppen, jaj, quelle surprise, leesett a második negyedéves magyar növekedési adat, nosza módosítjuk az éves előrejelzést. És közben mindenki komolyan bólogat, eh, micsoda szellemi teljesítmény! Előtte is fél százalékpont volt a Morgan Stanley meg a Brooklyn-alsói "szakértők" között, azt se nagyon tudni, hogy miért, ők se tudják, hát most lesz köztük plusz kéttized, alacsonyabb bázison. Az egész egy vicc, az időjárás előrejelzésekben is több a muníció. És ebből táplálkozik az EU, egymást jelzik előre és fizetik, aztán minden következmény nélkül bele a vaksötétbe. Na majd mostantól lesz a sok faktor között még egy: a migránsfaktor. Meg egy Keleti pu. faktor. Plusz félcsillióért, csak nektek.)
.svg/2000px-Haplogroup_J_(Y-DNA).svg.png){kind=link}
