A politikus ezt írja egy Facebook bejegyzésében: "Lehet, hogy örülnöm kellene, hogy Simicska leügynöközte Orbánt, de nem örülök. Az ember legszívesebben elfordítaná a fejét, mint amikor valami gyomorforgató látvány kerül elénk. Olyan, mintha két sáros vaddisznó betörne a lakásomba, és ott dulakodnának a szőnyegemen hemperegve. Eszem ágában sem volna szétválasztani őket vagy igazságot tenni köztük. Egyetlen vágyam lenne: menjenek ki az otthonomból. Most is így érzek. Menjenek el! Mi itt lakunk."
A Wikipédia szerint Lendvai Ildikó "1974-ben lépett be az Magyar Szocialista Munkáspártba. 1974-től dolgozott a KISZ Központi Bizottsága kulturális osztályán, majd 1981 és 1984 között az MTA aspiránsa volt. 1984-től 1989-ig az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályán dolgozott előbb munkatársként, majd alosztályvezetőként, 1988 és 1989 között osztályvezető-helyettesként."
Nagyon röviden, az állampárt tagja, az élcsapat élcsapatában ideológiai vezető pozícióban, talán betekintése is volt egynémely sáros vaddisznó akkori jelentéseibe, de mostanra már az egészből már csak a szőnyegek és a gyomor féltése maradtak. Lendvai közeli munkatársa a teljesen inkompetens Gyurcsánynak is, amikor az végleg megrogyasztotta a magyar liberális demokráciát, és főnöke mellett nem elhanyagolható szerepe volt abban, hogy Orbán kétharmadra tehetett szert. Lendvai a pártelnökségéről lemondva azt átadta Mesterházy Attilának, akinek a második fideszes kétharmad létrejöttében van elévülhetetlen érdeme.
Lendvai Ildikó egy igazi gyöngyszeme a magyar közelmúltnak. De még mindig okát érzi annak, hogy megszólaljon. Mindenki tudja, aki olvassa ezt a blogot, hogy nem lelkesedem Orbánért. Személyes problémám, hogy vannak, akikért még nála is kevésbé.
