Kövér Szingapúrban volt, és megint elhozta a hírét egy jól működő illiberális államnak -- anélkül, hogy a lényeget megértette volna. Kövér elment a provinciából világot látni, és ha volt esze fölmenni a Marina Bay Sands teraszára, megláthatta, amit az ő életében sosem fog látni Magyarországon: egy működő piacgazdaság lüktetését. Ennek a működő piacgazdaságnak hazánkban ma Kövér és a többi hasonszőrű provinciális lény a legfőbb gátja. Magyarország nem azért provinciális, mert magyar, hanem azért provinciális, mert hagyja, hogy a Kövérek uralkodjanak rajta válogatott hagymázas álmokkal, a valóság tudása, az értékteremtés mindenféle képessége nélkül, eszetlenül és erkölcstelenül. Egy ilyen geng bármelyik népet képes volna a sír közelébe juttatni.
Szingapúrt -- noha földrajzi elhelyezkedése, gyarmati múltja és angol nyelvismerete révén eleven szerencsésebb helyzetből indult neki a fejlődésnek -- legalább négy dolog az említetteken túl is lényegileg különbözteti meg Magyarországtól: olyannyira, hogy az illiberalizmusuk alapján összehasonlítani őket ettől kezdve merő provinciális ostobaság. Ezek: egy, a szingapúri állam 20% alatti arányban, tehát jelentősen kevesebb pénzt von el a társadalomtól, mint Kövér László barátainak vidám társasága, kettő, ettől nem éppen függetlenül lényegében letörték a korrupciót, három, (legalább) a biznisz jogbiztonsága garantált (miközben jogállamról természetesen nem lehet beszélni, ez stimmt), és négy, az -- egyébként nem a nemzeti nyelveken, hanem angolul folyó -- oktatás presztízse és mindenekfölött való forrásteremtő képessége a bolygó két másik "sarkába" utalja a két államot jelképesen is. (Nem taglalom most, hogy egyébként a lakosság a releváns mérések szerint az egyik legboldogtalanabb a világon, és már éppen kezd elege lenni a Lee-családból, akiknek fantáziáját nyilván nem annyira indította meg -- különben talán találkoztak volna vele --, hogy a házelnökünk Magyarországot ajánlgatta Szingapúrnak közép-európai kapuként. Értik? Magyarországot. Szingapúrnak. Hogy bele nem szakadtak ottan a kacagásba.)
Ami az oktatást illeti, Szingapúr költségvetésének ötöde (!) köztudomásúan valamilyen formában az oktatásra fordítódik, míg ez az arány a "bankok elszámoltatásának költségvetésében" megjelenő előirányzat szerint Kövér László protektorátusában 10% alatt marad, jóval nagyobb GDP-arányos újraelosztás, tehát jóval kevésbé hatékony állami szolgáltatások mellett. Egy olyan országban, hangsúlyozom, amelynek az ég egy adta világon semmilyen más lehetősége nincs a maga jogán kitörni a provincia státusából, mint a kiművelt emberfőivel. Nos, pontosan tudjuk, mi történik a Kövérék felszántotta provincián a kiművelt emberfőkkel.
Ennek fényében nem túlzás azt követelni a kormánytól, hogy dolgozza át sürgősen a korrupció és általános romlás költségvetését, és minimum emelje meg a felével az oktatási fejezetre szánt pénzt. Minimum. Hagyja abba az állam hizlalását, a közmunkatábor és a kongó stadionok építését, bármennyit is lehet harácsolni rajtuk, és forduljon a saját vezetőinek érdekei felől a magyar társadalom érdekei felé. Vérlázító, ami ebben az országban folyik, igaza van bayerzsoltinak.