Sőt, Obama azt mondta, hogy Magyarország már döntött: a saját helyét az orosz, a kínai, a kenyai, az egyiptomi, a burmai, az azerbajdzsán stb. rezsimek között jelölte ki a szabadság és a társadalom elnyomásában. Hadd tegyem hozzá, ezzel nem tett mást, mint nyugtázta a magyar Vezető korábban megszületett és közhírré tett döntését, tehát akár fölösleges is tiltakozni. Ennek ellenére merem remélni, hogy még van visszaút innen Európa '"második legiparosodottabb" gazdaságának egyszemélyi Vezetője számára. (Btw. az NDK még sokkal iparosodottabb volt! Luxemburg, Svájc és Hollandia pedig csak gazdag. Hadd ne magyarázzam el az összefüggéseket.)
Obama világossá tette, hogy az emberi és polgári jogok biztosításában nincs vagy-vagy, nincs szürke zóna, nincs magyaros cselvetés, nincs kettős beszéd. Vagy Burma vagy Amerika mellé állunk. A világ besorol minket, a független értékrendről és cselekvési térről lehet álmodozni ugyan, de minek. Néhány hónappal ezelőtt a Washington Post nyilvánvalóvá tette, hogy Amerika pontosan tudja, hol állunk. Akkor még lehetett azt hinni (bár ki hitte!), hogy ez a hazai baloldal által megrendelt stb. álláspont. Ma ugyanezt vallja és mondja az Egyesült Államok elnöke, aki történetesen eddig egy szárnyaszegett galamb volt a nemzetközi kérdésekben, ahogy -- a provinciális félreértések elkerülése végett -- a demokraták is általában megengedőbbek az Amerikán kívüli emberi jogi sérelmekkel kapcsolatban, mint a republikánusok. (Leszámítva persze azt, ha esetenként Washington követi el azokat, de Obama ezt a tényt sem hallgatta el, a kártyák nagyjából kint vannak az asztalon: nem lehet nem észrevenni az egyre élesedő konfliktust Amerika szövetségesei és ellenfelei között, amely konfliktusban kezdünk egyértelműen a nem kívánatos oldalra sodródni.)
És erre még mindig lehet úgy reagálni, ahogy diplomáciánk újdonsült vezetője (OMG!) várhatóan fog, arrogánsan, és kikérve a beavatkozást a belügyekbe, lehet akár örülni is, amiért -- ismétlem -- Amerika nyugtázta a magyar irányt, és lehetne leülni öt percre gondolkozni. Ahogy nő a magyar kormányzaton a nyomás, úgy van egyre nagyobb esélye nagyot hibázni. És nincs kétségünk afelől, hogy hibázni is fog, hiszen maguk az alapvetések bűnösen hibásak, és mivel a Vezető nem tévedhet, a korrekcióra egyre kevesebb esély van.
