Hallom rendszeresen az érvet a soá relativizálása érdekében azoknak a szájából, akiknek már elegük van a zsidó "hisztériából", hogy a fehérek amerikai hódításai, a Tajpej-parasztfelkelés és az azt követő megtorlások, a vörös khmerek, a "kuláktalanítás", az egymás követő afrikai törzsi háborúk stb. áldozatai legalább akkora bűnei az emberiségnek, mint a zsidó nép felszámolására tett kísérlet. És ez így is van. A soában nem az a különleges, hogy népirtás volt, sőt az áldozatok száma miatt sem tűnik ki az említett sorból, mi több, az is csak relatív érdekességgel bírhat (ha konzervatív emberként nekem többel is, mint az átlagnak), hogy a saját kultúránk vérzett benne. A lényege és egyedisége mégis inkább abban rejlik, hogy az összes említett közül messze a legfejlettebb, a hellenizmussal, a kereszténységgel, a reneszánsszal és a felvilágosodással körülbástyázott humanitásra épülő nyugati civilizáción belül esett meg, egy csapásra véget vetve minden illúziónknak, amely "az emberi fejlődéshez" fűződött. Auschwitz-cal az ember az önmagába vetett hitét rombolta le, és éppen ezért van, hogy Auschwitz nem csak az áldozatok, sőt nem is az elkövetők ügye. Egyetemes ügy.
Auschwitz után nincs -- vagy csak feltételes reménnyel -- visszatérés a klasszikus embereszmény(ek)hez, ezután "nem lehet verset írni", és valóban, Auschwitz után és okán az erkölcs, az ész és a műveltség megszűntek értéknek és társadalomszervező erőnek lenni, a korunk átmenetileg még a káoszé, mielőtt végleg át nem veszi fölöttünk az uralmat a technika. Aki nem látja a soában a mindannyiunk sorsában beköszöntött radikális fordulatot, az nem elsősorban antiszemita, hanem vak. A soában nem egy nép rendült meg, hanem az az emberi civilizáció süllyedt el végleg, miután előtte száz évvel Isten halálát is kimondta -- és valóban, az ember nem élte sokkal túl a teremtője felszámolását. Minden együttérzésem és szégyenkezésem tehát a zsidóságé, ellenben a gondolataim kizárólag az ember halála okán tűnnek merő anakronizmusnak. Az utóbbi miatt nem létezünk észlelhető formában. "Mintha nem léteznének emberek, csak kísértetek." (Kertész)
U.i.: Paradox módon a nyugati civilizáció Auschwitz-cal megpecsételődött sorsát szentesíti most az Orbán-kormány tevékenysége idehaza, a honi "kísértetetek" körében, és ez tükröződik az ellenzék arra való képtelenségében, hogy a modernség nyelvén szólaljon meg. Kertész kitüntetése nem csak ravasz gesztus volt.
