Visszahull a '89-es metafora a kiötlőjére, de a mi bánatunkra. Szerettük volna, ha a '99-es Orbán Viktor megmarad annak, aki volt, és beváltja a '09-es Orbán Viktorral kapcsolatos várakozásokat. Nem így történt. A 21. századunk egész első fele mehet rá erre.
Bayer -- sokakat nyilván meglepő -- csalódott publit írt a minap, de nem kommentáltam, mert Bayert nem kommentálok. Most Rajcsányi Gellért siratja el Orbánt (és idézi meg Bayert, aki mégis csak leverni látszik a cölöpöket valahol).
Mindkettejüktől megkérdezném, mint Rajcsányi teszi Bayertől:
És mi lesz a mi következő húszegynéhány évünkkel? A rendszerváltás ígéreteivel? A második, nemzeti együttműködős rendszerváltás fogadkozásaival?
Mit is írt az ügy kapcsán Bayer Zsolt? „Valaminek azért muszáj maradnia... Tudni kell valamit mondani a legvégén, valami érvényeset...”
Meghallgatnánk akkor, mi is az, ami maradt. Meghallgatnánk, mi az, ami mégérvényes.
Tehát, MI AZ, ami még érvényes?
Coda:
Hadd óvjam őket előre, senkit sem kioktatva: fognak még csalódni. Ha nem vették észre nagyjából pont négy éve (azt le sem merem írni, hogy 12 éve) azt, hogy mi a játék neve, és a III/2-es kinevezése kellett ehhez, hát örülök neki.
Készüljenek fel a még sokkal rosszabbra.
Annak idején rabul ejtette őket az antikommunizmus kimérája, tegnap még jószerivel bármit elnéztek a komcsik elleni harc címén, de mára zavartan veszik észre, hogy maguk is a komcsikat szolgálják. Na és holnap?
Holnaptól bevallottan szembemennek korábbi önmagukkal, és társutasok egy bűnös rendszerben.
Meddig még?
