Az új magyar parlamentben a mai, magát demokratikusnak nevező ellenzék aránya várhatóan nem fogja meghaladni a 25%-ot. Ne siránkozzunk értük, maguk akarták így: az elmúlt 10 évük, a gyenge kampányuk, a gyenge karakterük, a semmitmondásuk, és olykor a számító passzivitásuk mind ezt vetítették előre. Magunkért se siránkozzunk, mert legalább nyilvánvalóvá vált, hogy egy jobbra tolódott országgyűlésben, amely a Fidesz részéről a megkezdett, hol dilettáns, hol aljas kormánypolitika folytatásán túl a Jobbikkal szembeni védekezésről fog szólni, nyugatias, szabadságpárti, produktív ellenzékiséget sem lehet várni. Az ellenzéknek a parlamenten kívül kell felépülnie.
Nem lesz könnyű. A parlament összes pártja a sajtójával, a szűk látókörű értelmiségével, a gazdasági fölényével, az egykori köztársaság mára felismerhetetlenségig háziasított jogrendszerével, a magyar társadalom maga a kushadás kultúrájával akadályozni fogják ezt, a korrupt EU pedig legalábbis nem fogja segíteni. Úgy kell ráadásul létrehozni a nemzeti ellenzéket, hogy közben be tudja csatornázni az idővel lázadásig érő indulatokat. A kushadást és a lázadást egyformán legyőzni. A nemzeti ellenzéknek ugyanis nem a parlament a fő ellenfele, hanem a társadalom vaksága és (felváltva a kushadásban és a lázadásban megnyilvánuló) önpusztító temperamentuma.
A parlamenten kívüli ellenzéknek alternatív intézményrendszert kell létrehoznia, amelynek állnia kell minimum a következőkből: alternatív nemzeti nyilvánosság, a parlamenten kívüli nyugatias, szabadságszerető társadalmi erőkből álló Nemzetgyűlés, helyi csoportok százai, a projekt gazdasági bázisa, alkalmas vezetők. (Azt, hogy pont ezekre van szükség, onnan is kényelmesen meg lehet tudni, hogy Orbánia maga is ezek helyére épült be, és ezeket fogja akadályozni minden erejével a következő években is.)
Ezt az intézményrendszert már április 7-én el kell kezdeni felépíteni, mert ha sikerülhet is, csak ezernyi vargabetűvel és csalódással, amihez kell az idő. Nem tudni, mi lesz 2018-ban (addig viszont semmi jó). De ha 2018-at feltételezzük a következő parlamenti választások dátumának, a hátralévő négy év nem hogy nem sok, de vészesen kevés. Lehetetlen küldetés? Természetesen nem az. A többség már megvan hozzá, csak még nem tud róla.
