Kedves barátom, XY, jóindulatúan orrba vert, mert nem jól mondtam fel a konzervatívok Európa dogmáját. Mert hogy mi is lenne az?
Integráció és euró mindhalálig. Hogy hadd hozza már a kultúrát a német és a belga Magyarországra, amelyet Orbán éppen most állít rá (hallani) az ukrán-orosz-kínai vágányra.
Az utóbbit sem lehet kizárni, az előbbi viszont igencsak obskúrus romantikát takar: mintha az erkölcsi egységként nem, civilizációs mágnesként alig létező EU-nak a legfőbb célja nem a tőke működtetése lenne itt, hanem valamiféle kultúrmissziónak a teljesítése. Hát nem. Az EU hagyta, hogy Orbán berendezze itt az illegitim, korlátozott, keleties (ha tetszik, Carl Schmitt-i szuverén) demokráciáját, és mindeközben egy dolog volt neki fontos (minden liberális paláver dacára): a tőke üzemeltetésének biztonsága. A Nyugat, és konkrétan Merkel, elnézte, hogy Orbán lenyomjon nyolc Bokros-csomagnyi megszorítást a magyarok torkán, mert Orbán biztosítani tudta közben a megtévesztett magyarok mazochista együttműködését vagy éppen büszke követelőzését a még több megszorításért -- és ezzel elkerültük Görögország sokkal költségesebb sorsát. A Realpolitik jegyében nem csinált semmit, mert Orbán kiebrudalta ugyan az IMF-et (vastaps a zsöllyéből), de ugyanazokkal a (pl. német) bankokkal, amelyek az IMF-et és az EKB-t finanszírozzák, lezsírozta a drágább "szabadpiaci" hiteleket (ütemes taps a páholyból). Megrendszabályozta a Merkelhez nem épp barátságos (német) energiaszolgáltatókat, miközben néhány érdekeltségüket azért túlárazva ki is vásárolta, hogy azok hálásak lehessenek a kancellárnak (és lenyeljék a megújuló erőforrások állami támogatásának őket berogyasztó németországi programját).
Konkrétan tehát hogy is kell kinéznie a big business és a big government összefonódását mindenek fölött károsnak tartó magyar konzervatívok (nem pedig a magyar rezsinacionalisták) Európa-dogmájának, amikor a német és belga kultúrimport a gyárakhoz vezető körforgalmakra igen, de a bérekre és a jogra nem terjed ki? Munkahely megtartó támogatásokra és adómentességre ja, de a magyar beszállítói kör bővítésére nein? (Látszat) GDP-növelésre ja, de adófizetésre nein?
Persze vannak EU-s fejlesztési pénzek. Most éppen sebtiben kiszórva (ahogy a pályázati bizniszben résztvevő tanácsadók mondták nekem az utóbbi hetekben vagy féltucatnyian), csak a jó ég tudja (Brüsszel nem), hogy milyen hatásfokkal. Kéz kezet most. Korrupt államot olajoznak korrupt és gyenge minőségű bürokráciák.
A kérdésre válaszolva, a konzervatívok Európa-politikája óvatos. Biztosan nem szuperállami föderalista (bármennyire kevéssé hisz is a magyar civilizációs önerőben), mégis szilárdan európai. A Keletben az autonómiák és a jogállam ellenségét látja. Európát egy széttört és újraintegrálandó tradíciónak tekinti, a tradíció iránti vonzalma magától értetődő, de jórészt szentimentális. Az európai civilizáció ugyanis már a múlt. Éppen a tömegtársadalom, a jóléti agresszió, a Bizottság és a bürokrácia tették azzá. És amikor a magyar (jobboldali, etnikai nacionalista) hagyomány kb. 1900 - 1918 és 1936 - 1945 után harmadszor is a nemzet ellen fordult, előbb okozva Trianon, majd a Don-kanyar és Auschwitz nemzeti tragédiáját, ma pedig az önmaga legjobb érdekeiért kiállni képtelen, és közben a Nyugat által megint csak számító távolságtartással támogatott nép lecsúszását és balkanizálódását -- nos, ebben az időben "Európa" hiánya annál jobban fáj.
A tradíciónk megkeresése (és önmagunk megtalálása) még várat magára. De Széchenyit és Eötvöst mindenképpen ajánlom előtanulmányul. Belőlük megtanulható, hogy a magyar (polgári) konzervativizmus -- vállalható tradíció híján -- lassan már 200 éve mások eszméiből él.
