A napokban részt vettem egy igen kedves emberekből álló szakmai kör vitáján, a téma az alkotmányozás volt. A kiindulópont természetesen, mint minden rendes (bár szakmai, mégis) ellenzéki beszélgetésen, az Alaptörvény nevű "jogi abszurd" lebontásának, helyettesítésének, korrekciójának, kicselezésének stb. útjai voltak.

Végül nem tehettem róla, kicsit úgy éreztem magam, mint a balos ellenzék október 23-i produkcióját hallgatva, és homályosan megéreztem, hogyan folyhat Magyarországon "értékes műhelymunka" megannyi helyen, miközben Mesterházy Attila áll a rakparti színpadon, és omlik a házakról a vakolat, a három együtt.

1. Kényelmesebb meleg szobában üldögélni (ezt tanúsíthatom), mint az utcán tüntetni.

2. Kényelmesebb jogászként jogi konstrukcióként analizálni egy alkotmányt, mint belátni annak elsődleges politikai érdekeltségét. (Ez a vélemény a tanácskozás utolsó perceiben azért nyert valamicske teret.) Ha pedig a politikai érdekeltséget beláttuk, akkor csak egy ugrás lenne belátni azt (nem történt meg), hogy az Alaptörvény betölti a funkcióját, mert a politikai rezsim stabil (a jogászok, a filozófusok és minden más firkász harciassága a meleg szoba küszöbéig terjed), mert a túlnyomó parlamenti és a relatív populáris többség a sajátjaként tekint a korpuszra (legalábbis nem kevésbé, mint a régebbi többségek a régebbi korpuszra), és a szöveg elindult a legitimáció bonyolult útján. Szemben sok mindennel, ami az ellenzéki oldalon történik.

3. Az alkotmányozás politikai természetéhez tartozik, amit a fiatal demokraták rendre elmondanak, de senki sem figyel rájuk, hogy az alkotmányozó többséget ad absurdum nem köti semmi. Lehetnek törvényességi problémák az Alaptörvénnyel ("született vérben és mocsokban"), de a tény, hogy ezeknek nem lett politikai konzekvenciájuk, pontosan mutatja, hogy mennyire politikai szöveg ez a valami, még ha cikkelyekre van is felosztva. Nem törvényszerű az ugyanis, kérem szépen, hogy az alkotmányra egy liberális demokrácia ethoszának részeként tekintsen a szuverén! Ki a francot érdekel Kelsen, Sólyom meg Kis János? Az alkotmányozás politikai aktus és mint ilyen létrehozhatja a dritte Reichot is, amint létre is hozta, és létrehozhatja a NER-t, amint létre is hozta. Másként kell vigyázni arra, hogy ne tudhassa! Politikai kultúrával, erős tradíciókkal, legitim kormányzással, okos és becsületes értelmiséggel -- politikával. Bizony, ismeretlen fogalmak az elmúlt 6-8 évből (és alig ismertek az elmúlt 300-ból, na mindegy).

Mármost ilyen körülmények között arról szenvelegni esztétizálni pesti klubokban, hogy az egész nem európai és nem legitim, az minimum a politizálás (és az alkotmányozás) félreértéséről tanúskodik, de egy szerintem ekvális egy (elkötelezett) hentes szemléletével: a húsból élek, tehát röfögjön és bégessen mindenki. Egyetlen szerszámot ismerek, ez a kalapács. Tehát körülöttem minden szög. Ellenzéki jogász vagyok, tehát az Alaptörvény jogi szöveg, annak meg randa, megmondta ezt már a Velencei Bizottság is. WTF? Lassan mondom (encore): a politikában minden a hatalomról és a politikai kultúrával kompatibilis rendről szól. Egyszóval: a tartós uralomról. Az alkotmányok is. Aktuálisan egy illiberális demokrácia keretei között. Miért következne ebből törvényszerűen, hogy az ilyen a szorgos ráolvasások hatására meg fog bukni, és visszatér a jól megérdemelt liberális demokrácia? (Az csak egy megnyugtató hipotézis jelenleg, hogy Orbán uralma nem lesz tartós, ezért az Alaptörvény sem legitim -- ez a best of ellenzéki jogászkodás mellesleg.)

4. Már megírtuk itt: Orbán úr radikálisan átértelmezte a politikát, átalakította a politikai rendszerünket, és azon van, hogy az etatista nacionalizmus mentén megszervezze a közgondolkodást. Ennek a törekvéshalmaznak az Alaptörvény a százas szege. Fair szabályok szerint alakít és szervez? Bizony nem. A közjó érdekében? Úgy tűnik, nem. Hatékony szabályok szerint? Attól függ, mit tartunk a hatékonyság fokmérőjének. Ha a hatalom biztosítását (amit ő), akkor hatékonyan. Hol a legalább hasonló hatékonysággal a liberális demokrácia (vagy a Mennyei Királyság, vagy az ebtartók tízparancsolata) nevében politizálni és szervezni képes ellenzék? Sehol. Hol az a politikus? Mutassa meg magát! Hol az értelmiség? Klubzik. Hol van április 6? A nyakunkon. Orbán úr nyilván meg fog bukni így vagy úgy, a legkevésbé a magyar nép ojthatatlan demokrácia-vágyának folyományaként, de örök figyelmeztetés, kvázi égő kereszt marad az éjszakában a mihaszna, inkompetens, korrupt, de önmagukra annál vakabb ellenzékek számára.