A bajai választási mizéria minden korábbi és még várható "fordulatával" egyetlen dolgot igazol: itt megint, és sosem változik semmi. A játék, mint mindig, ugyanarra megy ki: a politikai osztály felosztani és elnémítani igyekszik az amúgy is hallgatag tömeget.

A szavazatvásárlás, leitatás és választási csalás hagyománya velünk él, mióta világ a világ: a mai funkciója a közvetlen nyereségen túl a választási rendszerbe és tágabban a demokráciába vetett hit további aláásása. Már nem maradt olyan intézménye a demokráciának, amelyet bizalom övezne, talán a "választások tisztasága" volt az utolsó. A magukat szabadságharcosnak gondoló arrogáns nemzeti populisták, illetve a magukat demokratának becéző, a Klubrádió zárványszerű közegében szenvelgő, egyébként meg érdektelen internacionalista populisták ugyanazt az ortodoxiát építik tovább. A népbutításra épülő populista cinizmus közege maga alá gyűri a társadalom nagy részét: a célja a teljes kulturális nihil kialakítása a gazdasági függés és a hírhedt szociális inkompetenciánk fixálásával.

A két blokk egymás elleni harcát a kliséknek ugyanaz a struktúrája jellemzi, legföljebb szimmetrikusan befordítva meg kifordítva. Ugyanazt a minimum százéves pangást éltetik tovább, amelyre a nemzeti önreflexió hiánya, a kulturális nihil, a funkcionális analfabetizmus, a "Vidék" rettegése és kiszolgáltatottsága (ha a Balkán a bécsi Landstraßén túl kezdődik, akkor a magyar vidék a Nagykörúton túl), és a fővárosi intelligencia korruptsága és önfelszámolása jellemző. A szociális Armageddon nem fog eljönni (erre vigyáz mindkét pártszövetség), de a kulturális-szellemi Armageddonban mindegyikük érdekelt.

Egy kulturálisan, szellemében, regenerációs képességében, intellektuális kíváncsiságában és önbecsülésében megtört európai provincia nem lehet vetélytársa saját elhatalmasodó államának, amely egyoldalúan meghatározza a politikum témáit, frazeológiáját és meghúzza a társadalom illetékességének határait -- és nem mellesleg az az érdeke, hogy ez a továbbiakban is így maradjon. Egy ilyen államnak és politikai osztálynak, mint a mienk, nem lehet célja a társadalom általános műveltségi, kritikai, szellemi színvonalának legalább megtartása, a tudás, a reflexió, a világgal való együtt haladás biztosítása a társadalom elveszett többsége számára.

Az ország gazdasági képességeinek hanyatlása az elkövetkező évtizedben várhatóan folytatódni fog. Minden szempontból versenyképtelen társadalmunkban olyan folyamatok indultak meg az elmúlt 10 évben, amelyek a népesség felét gyakorlatilag kizárják a tágabb (gazdaságilag, szociálisan, szellemileg értékelhető) európai életformából: a politikai osztály valójában lemondott arról, hogy ezt az ötmillió embert integrálni lehessen, a célja legföljebb a túlélésük biztosítására irányul -- meg a szavazatukéra, ami pont e rétegek növekvő reménytelensége miatt egyre könnyebb. Feles társadalom van kialakulóban, és a két politikai blokk egyetért ennek elkerülhetetlenségében. Egyetért annak a helyzetnek a rögzítésében, amelyért jórészt éppen ők és az elmúlt 25 év drámaian és vérlázítóan alacsony színvonalú hazai közpolitikája a felelős.

Értőbb szem felfedezi a most folyó dolgokban a százötven, a száz és az ötven évvel ezelőtti Magyarországot. Hogy valójában mennyire nem változik a politikai kultúránk lényege. És mennyi forradalmon és önáltatáson túl is minden a régi, mert csak a lényegen nem sikerül változtatni: a polgárosulatlanságunkon. Az utolsó forradalmunk, amely (legalább részben) a polgárosulásról szólt, 165 éve történt. De ezt követte legalább hat (!) rezsim, ami nem (és még szívem szerint idevenném a mostanit is). A magyar (többség) a hosszú időszakban megmaradt egoistának és államfüggőnek, a politika pedig olyannak, amely csodarecepteket kínál, amelyek nincsenek. Olyan kombináció ez, mellyel ha nem csinálunk valamit, a hanyatlásunk beláthatatlan ideig folytatódni fog.