Nya, megint tápot adtak a gondolkodásnak. A kormány főideológusa és egyik legjobb minőségű szolgája, Lánczi András eztet nyilatkozza az Info Rádiónak:
1. Magyarország és az unió kapcsolatát erősen befolyásolja a tőkehiány és a közösségi forrásoktól való függés. Mint mondta, abszurd, hogy gyakorlatilag az ország fejlesztésére fordítható pénzek 90-95 százaléka az EU-s forrásokból származik. Ez is azt mutatja, hogy mérhetetlen tőkeszegénység van az országban, ami hatással van Magyarország és a közösség rossz viszonyára.
2. A nemzeti összefogás szlogen fontos politikai jelszó volt - mutatott rá a továbbiakban a Századvég Alapítvány elnöke. Elmondta, a rendszerváltás idejére vezethető vissza az a probléma, hogy vajon mi fogja adni a politikai közösség megszilárdító erejét. Jól látszott, hogy ha ezt pusztán rábízzuk a demokratikus játékszabályokra, akkor inkább szétcsúszás felé halad az ország. Vagyis létkérdés volt, hogy valaki mondjon valamit abból a szempontból, politikai értelemben mi tartja össze az itt élő embereket.
3. Lánczi András szerint Orbán Viktor miniszterelnök erre a problémára adott választ a nemzeti összefogás programjával. Ahhoz ugyanis, hogy bármilyen racionális célt el lehessen érni, érzelmi töltetre és hitre is szükség van.
Tévedés volna azt gondolnom, hogy pusztán ezekkel az idézetekkel jelezném azt is, hogy mekkora blődlivel állunk szemben megint, ezért leírom:
Ad 1. Yes, tőkeszegény ország vagyunk, és legföljebb abban okozhat ez feszültséget, aki azt hitte, hogy OV balzsamos ajkain népmesébe illően aranypénzek fognak kicsorogni a beiktatása pillanatától, vagy 2010 májusában hálából rögtön ideköltözik az egész bajor-japán ipari tengely. Ennyi a kommentárom ehhez, mert egyebekben fogalmam sincs, mi az ördögöt jelent Lánczi mondata, mi az abszurd a mi tőkeszegénységünkben (hacsak nem az, hogy olyanok beszélnek róla, akik egyetlen passziója éppen a közpénzek elköltése, aka a tőke felélése). Ja meg annyit még, hogy ilyen kézenfekvő tényekre fogni az EU és Magyarország rossz (!) viszonyát (ezek szerint rossz a viszonyunk), az elég gigantikus frusztrációra utalhat ott, ahol Lánczi úr a kenyerét keresi. A szofisztikált magyar külpolitika tömören: csúnya az EU, mert tőkeszegények és tolvajok vagyunk. A megoldás: odahányunk a közös asztalra. (Taps a Fidesz padsoraiban.) Hát ehhez tényleg kellett nyolc év ellenzékiség.
Ad 2. Lánci András nem először adja bizonyosságát a demokráciával szembeni szkepszisének (úgy látszik, a magyar style konzervatív élharc egy ideje ezen a fronton zajlik), na de szépen kérem, ezt ne közpénzen tegye. Megértem, hogy mindenféle elképzelései vannak a jövő konzervatív társadalmáról, de akkor mondja meg egy füst alatt (ne csak célozgasson), hogy forró olajban főzi-e meg a penelprolikat, internálja, vagy csak eltiltja őket a szavazástól. Nem illő dolog közpénzen rébuszokban beszélni nyolcmillió embert érintő ügyekben, főkorifeusi minőségben. Azt mondja, demokráciában szétcsúszik a társadalom. Mé', most mi az a szilárd erő, ami összetartja? A demokrácián valóban ejtettünk néhány szúrt sebet, de mit is adtak cserébe Lánczi úrék?
Ad 3. Ja, a nemzeti összefogást. Na ez az a pont, ahol a múltamat Lánczi Andráséval összekötő minden kellemes bog egy csapásra szertefoszlik. Nem akarom azt mondani, hogy én ismerem L.A.-t annyira, hogy ő ilyen sötétséget csak nagy pszichés ráhatás mellett nyilatkozhat, nem mondom, mert régen találkoztam vele utoljára, és nem tudom, milyen motivációkra hajlik azóta. De amit itt mondott, az emlékeim szerint nem méltó hozzá. Amit nyilatkozott, az Fricz Tamásnál is két szinttel lejjebb van. Ilyet még egy Bayer sem mondana, mert az ugyan elkötelezett, de van karaktere. Nem tudok, mit mondani, hacsak nem annyit, hogy L. András megnyugodhat: OV valóban érzelmi töltetet adott: megalázottságot, félelmet, gyűlöletet, másrészről a másik lenézését és a kárörvendést.
És hitet is adott, mégpedig abban, hogy nincs alternatívája a neki kedves élősködők elzavarásának. Ha nem hiszünk ebben teljes értelmünkkel és minden érzelmünkkel... hát akkor életünk egyetlen nem szűnő kaland lesz a Jurassic Parkban.
Az utolsó 100 komment: