1000 A MI HAZÁNK

" Míg más parlamentáris országokban a jobboldal általában a józan és megfontolt konzervativizmust, a tradíciókhoz való ragaszkodást tekinti hivatásának – nálunk a magát jobboldalinak nevező kormányzati rendszer ezekkel ellenkező törekvéseket mutat. Alkotmányjogi téren a parlamentarizmus elsorvasztása és látszatparlamentarizmussá süllyesztése ennek az állítólag jobboldali kormánypolitikának egyik fő célja. A vezérkedés, az egy akarat érvényesülésére felépített és minden bírálat elnémításával kialakított nemzeti egység, másrészt gazdasági téren az individualista gazdálkodást mindinkább elfojtó, egy újfajta kollektivizmus felé elhajló, sokszor már a magántulajdonba is belenyúló törekvések: nehézzé teszik egy konzervatív politikus számára, hogy ezzel a jobboldallal azonosítsa magát.” (Gr. Apponyi György, 1935)

Facebook oldaldoboz

Friss topikok

  • screpes: @Rodney_2: Nem értem... most akkor ennek örülünk? Ők még az inkáknál is inkábbak? Egyébk... (2021.08.01. 10:14) Itt a vége a blog.hu-n
  • Tibor Rajna: A nép az egy vérből való hús-vér emberek nagy családja. A nemzet a nép szuverenitásának megtestes... (2021.05.04. 17:36) A nép fontosabb, mint a nemzet
  • kistót: @ijontichy: Azért a fiatal Tótát én sem szerettem. Öncélúan trágár valóban nem volt, de néha durv... (2021.03.24. 11:50) A magyar ellenzék mint piaci kofa
  • Rodney_2: Na még sem lesz szükség Nyugaton a sok millió migráncsra a beteggondozásban: index.hu/techtud/20... (2021.02.01. 13:10) Igaza van-e Novák Katalinnak?
  • screpes: @Rodney_2: Előbb még hiányzik egy időszerűbb igazságbeszéd, nem gondolod? Reggel délben est... (2021.01.17. 09:32) Győzhet-e az egyesült ellenzék? - Igen.

Polgári konzervatív blog

2020.12.18. 14:47 HaFr

Itt a vége a blog.hu-n

eduline.hu - Közoktatás: Vége az iskolának, szeptember 1-jén kezdődik az új  tanév

Kedves Mindenki!

A hvg.hu kegyelméből és az én döntésem alapján a blogom -- miután az index.hu szerkesztőségváltásával egy időben már korábban megszüntettem a NER reklámainak befogadását -- elköltözik a blog.hu-ról és a hvg bloguniverzumának részeként folytatja. Remélem, minél többen oda is követtek.

Hálás vagyok a blog.hu-nak és az index.hu-nak az együttműködésért, ami viszont az utóbbi hetekre már végképp vállalhatatlanná vált számomra. Érzékeny vagyok az apróságokra és most már nagyot kéne hazudnom, ha azt mesélném magamnak, hogy a jelenlegi -- akár reklámmentes platformon -- sikerül megtartanom a kellő távolságot a rezsimtől.

A blog itt elérhető marad még egy darabig, de egyébként a https://hafr.hvgblog.hu url alatt folytatódik december 22-től, az első poszt után éppen nyolc évvel (két választási ciklussal) magunk mögött; olyan nyolc évvel, aminél kártékonyabbat nem látott még a rendszerváltás időszaka, de a megelőző évszázadok se sokszor.

523 komment

2020.12.15. 15:48 HaFr

Jó esélyünk van 2025 körül a legszegényebb EU-tagállammá válni

Magyarország a harmadik legszegényebb uniós tagállam

Ehhez csak az kell, hogy ne bővüljön az EU a Balkán felé (ez több ok miatt jó volna) és Bulgária tartsa a fejlődését. Az AIC (tényleges fogyasztási mutató) szerint, ami a háztartások vásárlóerejét mutatja, 2019-ben hátulról a harmadikak vagyunk (Románia már jóval előttünk), a horvátokat csak egy százalékponttal előzzük (az EU-átlag 67%-án szemben az ő 66-ukkal), de Bulgária gyorsabb javulása (3% az előző évben, a mi 1%-unkkal szemben) jó esélyt ad arra, hogy öt év múlva már biztos utolsók legyünk a ranglistán. Természetesen közben orrvérzésig magyarok.

Ehhez persze zárójelben odakívánkozik, hogy az egy főre jutó GDP-ben jobb a helyezésünk, de ez mit se segít honfitársaink túlnyomó részén. Dagadhat a nemzeti kebel (a nyugati tőke hajtotta, EU-pénzekkel és hazautalásokkal megdobott nemzeti összterméknövekedéstől), de a lopásfaktorral súlyosbítva alig csorog le ebből valami az alsó 60-70% fogyasztásához. Lehet még nézni a lakossági hitelállományt, ami kétségtelenül alacsony, de pl. Dániában az eget verdesi, oszt mégis... Lehet nézni a főleg ingatlanokban és állampapírokban álló illikvid tőkeállományt (nem, az offshore most nem számít), de ez semmit nem segít az életszínvonalon... (Nem kérdezzük, hogy miért állampapírban áll valami, miért nem működő tőkében, mert tudjuk: nemzeti alulpolgárosodottság, intézményes bizalmatlanság stb.) Visszatérve a GDP-re, ha viszont USD-ben számoljuk, akkor az olyan szomorú versenyképességi állapotot mutat, mint ide Odessza.

Szóval, tíz évnyi nagypofájú nemzettel való visszaélés után ez az eredmény. Szép, grat. Hajrá Magyarország, hajrá, magyarok!

73 komment

2020.12.15. 07:29 HaFr

Igaza van-e Novák Katalinnak?

Nagyon nehezemre esik elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy Novák a rezsim egyik élharcosa, de a videója kapcsán most megerőltetem magam és ránézek elsőként a magyar reprodukciós rátára (egy szülőképes nőre jutó átlagos élveszületések száma). Induljunk ki tehát az érvelésben ebből a két grafikonból (egymás alatt):

 

 

Mi látszik ezekből? Magyarországon az 1975-as 2,23-as termékenységi rátából 2010-re pontosan egy gyerekkel kevesebb (1,23) lett egy szülőképes korú nőre számolva, ami az egyik legalacsonyabb -- tragikusan alacsony -- érték a fejlett világban és a legalacsonyabb a kimutatásban. (Az eddigi legalacsonyabb termékenységet Budapesten regisztrálták 2000-ben, az 1,05-os érték pontosan fele volt a fennmaradáshoz szükséges szintnek.) Az Orbán-rezsimben az országos érték 1,55-re emelkedett (2018) a megelőző évtized stagnálását követően.

Novák felhívása szerint a nők találják meg életük egyik értelmét a gyerekekről való gondoskodásban, és ne szálljanak be a férfiak dominálta bérversenybe. Ezzel szemben áll a főként progresszista közvélemény, amely szerint "egyenlő munkáért egyenlő fizetés jár". De mi is a követelt egyenlőség értelme?

A fejlett világban a medián kereset (vagyis az, amennyit a számbeli középpont, tehát pl. egy 1999 fős mintán a sorrendben 1000. legjobban kereső személy keres) a folyamatos javulás ellenére még mindig 10-30%-kal kevesebb egy nő, mint egy férfi esetében. Ezen Ruandában úgy "segített" az élet, hogy a férfiak jelentős részét kiirtotta a korábbi polgárháború (ezért ebben a fejletlen afrikai államban a nők munkaerőpiaci aránya és értéke szokatlanul magas), a skandináv országokban pedig bevezették a férfiak által is igénybevehető gyermekgondozási díjakat, illetve más jogszabályokkal is rásegítve elérték, hogy a férfiak jobban kivegyék a részüket a fizikai (tehát nem kereseti típusú) gondoskodásból.

A medián különbségeihez kétségtelenül számításba kell venni az archaikus családmodell túlélését, ami azonban egyetértő házaspárok esetében nagyon is jól működhet, és ez az, amit Novák általánosítani akarna. Ehhez nem csak a háztartási munkamegosztás tartozik hozzá (amit a progresszisták kiolvasnak Novák videójából), hanem a férfiak és nők közötti érzelmi, pszichés, kognitív és genetikai különbségek is, amelyeket viszont tagadni szintén tipikus progresszista hozzáállás. Ilyen különbségek vannak, ezek tények, lehet nem szeretni őket, de ez nem fog nagyobb boldogságot hozni a megcélzott női nemnek.

A medián különbségében tetten érhetők még a két nem által belakott foglalkozásoknak nemcsak a (leküzdhető) hagyományai, de a fizikai követelményei is (a nők tipikusan nem mennek gyártósori hegesztőnek, aki jobban keres, mint ugyanabban a gyárban a takarítók; ugyanakkor jóval kevesebb közöttük a matematikus is -- miért?). A medián eltérését növeli a férfiak nagyobb versenyszelleme és az, hogy több munkaórát hajlandóak befektetni, míg a nők általában preferálják a kevésbé kompetitív munkakörnyezetet és a flexibilisebb munkavégzést. (Ez az "általában" éppen elég a medián szempontjából, nem kell számolni a kivételekkel.) Megfordítva, a nőknek nagyobb az átlagos érzelmi intelligenciájuk, ami bizonyos foglalkozási ágakban és munkakörökben evidens előny számukra -- akkor mit csináljunk ezzel?

Ha viszont nem a mediánt nézzük, hanem az azonos képzettség mellett azonos foglalkozási ágban, munkakörben és pozícióban megkereshető bért, akkor az elmaradás a belinkelt tanulmány szerint már csak 2%-os (folyamatos javulás mellett ez elhanyagolható különbség), de általában a tudományos konszenzus szerint is minimális. Mivel azonban a fenti objektív okok a mediánt továbbra is nyomják, a teljes munkaerőpiacon kitűzni a kereseti "egyenlőtlenség" megszüntetését alighanem hibás törekvés. Ennek az egyenlőtlenségnek a forrásai részben ugyanis érthetők, akceptálhatók, sőt -- amennyiben a nőket nem akarjuk férfihormonokkal etetni és a férfiakat beszélgetős makramészakkörökbe kényszeríteni, esetleg kasztrálni --, akkor üdvösnek is tekinthetők. Bizony, természeti alapjai vannak, amit a progresszisták nem szeretnek, de megváltoztatni akarni ezeket nyilvánvaló veszteségekkel járna -- nem a "privilegizáltaknak", hanem -- éppen azoknak, akiket boldogítani akarnak.  

Ezért én azt gondolom, hogy a fejlett társadalmakban a nemi különbségekre visszavezetni a bérkülönbségeket már csak a politikai hecckampány és megélhetési tudomány része. A címbeli kérdésre a válasz: bár Novák fideszes állami vezető (ami önmagában elég ahhoz, hogy bármi rosszat feltételezzek róla), teljesen civilizálatlan módon belebeszél mindenki privát dolgaiba (de hát ez a kormány erről is megismerszik), általánosít a céljaiban és hozzá még elvisz havi kétmilliót a közpénzből is, abban, amit mond, van némi igazsága. A boldogságot piacra vinni, ezt és bárki értékét a fizetésével vinni, a férfiak és a nők közötti komplex társadalmi viszonyokat pénzre redukálni: embertelen hülyeség. Ez a kormány meg rettenetes, a boldogságot minden más tekintetben szorgosan ássa alá, de több gyerek születik ma, mint tíz éve, amihez -- a korreláció alig tagadható lévén -- van valamennyi köze.

66 komment

2020.12.13. 07:29 HaFr

Orbán forgatókönyvei

Crisis of Europe | Geopolitica.RU

A miniszterelnökünk sosem csinált titkot abból, hogy a nemzetállamok EU-ját akarja, amely mindazonáltal finanszírozza az uralmát ("visszaadja a magyaroknak, ami jár nekik"), és az ellenzék sosem csinált titkot abból, hogy kullog az események után (már amelyik darabja egyáltalán veszi a fáradságot).

Orbán számára a brüsszeli egyezség győzelem, amit egyre többen látnak be a gondosabb nyugati (szak)sajtóban is (speciel nem a FAZ-ra gondolok, ami a közös német-magyar gazdasági érdekek hagyományos propagátoraként kiterítve láttatja a magyar oroszlánt csak hogy ne zavarja a képet az a tény, hogy az elégedetten nyaldossa a szája szélét és már újabb prédára les az épp aláírt megállapodás "személyében").

Orbán forgatókönyvei a maximális programjától a minimálisig elég jól láthatók. Sorrendbe szedem itt őket a maximálistól elindulva:

(0. Populista-nacionalista-szélsőjobbos kormányok szerte a kontinensen, az EU az 1957-es Európai Gazdasági Közösség modernebb kiadásaként gazdasági keresztfinanszírozásra redukálva működik a tőke szabad, a munkaerő és az áruk részlegesen szabad áramlása mellett. Ezt azért "nullázom le", mert Orbán feltehetően tudja, hogy ez egy nagyon kockázatos biztonságpolitikai szcenárió, a szélsőjobbos internacionálé működőképessége értelemszerűen nem okvetlenül tisztelné az ő gazdasági igényeit és borítékolható vele Európa még gyorsabb gazdasági és technológiai hanyatlása, vele a gyorsuló alárendelődése Kínának. Ennek ellenére a Néppártból távozva a szövetségeseit mindenképp itt, a szélsőjobbon keresi majd.)

1. Laza nemzetállami unió, 1957-es alapokon, balkáni bővítéssel és keleti társult tagokkal, mint Oroszország, Belarusz, sőt a közép-ázsiai térség egyes államai is (kvázi az eurázsiai unió). Nyugat-kelet irányú állami finanszírozás, "cserébe" a nyugati tőke hazai/keleti kiszolgálása, egyébként csaknem teljes nemzetállami szuverenitás mellett. Ez Orbán legjobb elérhető opciója és minden bizonnyal a hosszú távú maximális programja, aminek teljesülését egyelőre sok minden gátolja, hogy ne mondjam mindjárt, az új amerikai kormányzat várhatóan erősödő észak-atlanti elkötelezettsége. Hátránya még, hogy az életbe léptetett jogállami mechanizmus éppen a gazdasági "együttműködést" nehezíti, ezért a magyar kormány várhatóan meg fogja támadni ezt, és ezt viszonylag gyorsan meg kell tennie (és lőn, Varga Judit már meg is szólalt hasonló szellemben). Az út ide az unió folyamatos bomlasztásán át vezet, ami minden bizonnyal fel fog erősödni az előttünk álló két-három évben a pénteki megállapodás -- főleg taktikailag értékes -- védernyője alatt.

2. Eggyel kevésbé kedvezőbb végkifejlet lenne Orbánnak a kétsebességes Európa. A "jogállami" rendelkezések folyamatos támadását és a bomlasztást megelégelve a magországok elfogadják -- a németek kifejezetten segítik, a Demokraták vezette amerikai kormányzat pedig a biztonságpolitikai status quo megőrzése mellett nem ellenzi -- a keleti (és a déli) végek leválását a föderalizációs mechanizmusról, a Nyugat a további felzárkóztatási pénzek és a maival azonos értékű gazdasági unió mellett (a magyarok és a lengyelek esetében az euró kivételével) továbbra is finanszírozza a félperifériákat. Cserében a keleti végek szubvenciót, rendet és alacsony béreket garantálnak a nyugati (német) tőkének, így visszacsorgatják a közösségi támogatás egy részét, egy másik részét (illetve ennek nem értékteremtő részét) szabadon ellophatják, egy harmadik része pedig valóban gazdasági élénkítő szerepet tölhet be. Magyarország vámunióban, gyártó félperifériaként működik tovább bilaterális megállapodások alapján, mert egységes huxit megállapodást az északi tagállamok és Hollandia nem írnának alá, az előzőhöz képest bizonytalanabbá és ezzel hátrányosabbá téve ezt a forgatókönyvet. A megoldás előnye mindazonáltal Orbán számára, hogy nem táplál az előzőhez mérhető ambíciót az EU föderalizációjának jóval alacsonyabb szintre való visszafordításában. Előnye még az egyaránt 70-80%-os (egyébként önmagában politikai kulturális feladványt jelentő) nemzeti és EU-párti közvélemény szintetizálása egy megoldásban, ami miatt nem kell számolnia túl erős EU-párti tömegellenállással.

3. Az elfogadott jogállami mechanizmus érvényesítését folyamatosan támadja az Orbán-rezsim a közvéleményben és a bíróságon is, erősödő zavart okozva az EU legitimációjában, és ha végül a szabályozás tovább keményedik az évtized közepén, akkor -- Orbán pszichéjéből kiindulva -- megkezdődhet az ország kiléptetése az EU-ból egyfajta társult tagságot eredményezve, a reálpolitikai feltételekre tekintettel (miszerint az ország nem tud teljesen kiszakadni az európai gazdasági, kulturális, védelmi és politikai vérkeringésből). A társult tagság mindazonáltal erősödő kínai és orosz jelenlétet is lehetővé tesz (illetve vált ki). Ez a forgatókönyv lenne Orbán számára a legkedvezőtlenebb (mármint azok közül, amelyeket ő ír), mert folyamatos instabilitással, kiszámíthatatlan hazai tömegmozgalmakkal és keleties külpolitikai alárendeltséggel járna, aligha elkerülhető erőszakba torkollva.

Értelemszerűen egyik forgatókönyv sem hoz liberalizációt és a jogállami mechanizmusból bármi kézzelfoghatót az országnak. Ha az ellenzék nyer 2022-ben vagy 2026-ban, amit a gondolat kedvéért ne zárjunk ki, akkor fennáll a kettős kormányzás veszélye: a hivatalos, alkotmányos kormányzattal szemben ott fog állni egy Orbán gazdasági és tömegmanipulációs hatalmán alapuló párhuzamos rezsim, amelynek a harciasságát csak megjósolni lehet. 

Magyarország kormányzása a következő évtizedben vagy így, vagy úgy, válságkormányzás lesz. Stabil nyugatias fordulatra reálisan nézve nehezen lehet számítani és ha lesz is, az annak lesz köszönhető, hogy Orbánt nagyon megelégeli a választók kritikus tömege és a másik irányba kezd kilengeni az inga; a hivatalos ellenzéknek azonban semmi alkotó köze nem lesz ehhez. (Ehhez hozzá kell érteni, hogy de, Orbán különösebb földindulás nélkül is legyőzhető lenne, ha gyökeresen más minőségű ellenzéke volna. Ehhez meg, mutatis mutandis, az kellene, hogy sokkal többen merjenek politizálni aktívan, mert ezzel nagyobb tér nyílna a tehetséges -- de ebben a pillanatban nem elég motivált, inkább elrettentett, a tehetségét máshol érvényesítő -- emberek politikai kiválasztódása előtt; az viszont, hogy nincs így, visszavezet a nép egészének politikai kultúrájához. Szóval nem egyszerű.)

17 komment

2020.12.12. 13:38 HaFr

Inkompetens Európa

Merkel calls for 'political union' to save the euro – EURACTIV.com

Jelzem, én egyáltalán nem csalódtam ... persze láthatóan sokan igen; én csak azt mondom, az EU nem a jogállamról, nem a liberális demokráciáról szól, ami -- ismerve a modernkori Európa folyamatos megalkuvását a saját eszményeivel és ezért az időről-időre való bail-outot, amire az amerikaiak kényszerülnek vele kapcsolatban (az EU az USA nélkül békeidőben folyamatos sodródás a német gazdasági érdekek és a leszakadó félperifériák nyomása alatt, a háborús időkről meg ne is beszéljünk: akkor kész öngyilkos alakulat) -- szóval ez most csak business as usual.

De eközben -- hogy még rosszabb legyen a helyzet -- Európa még ez is: külpolitikai káosz és biztonságpolitikai botrány, eszetlen multikulti a kohézió kárára, közben technológiai és versenyképességi hanyatlás, is-is és sem-sem, töketlenség kb. III. Napóleon óta. Megfordítva, bárki, akit itt eddig láttam a FB-on ajnározni a "bölcs kompromisszumot", vagy képviselő, vagy eurokrata, vagy közpénzen fizetett "tanácsadó"; fogalma sincs a stratégiai versenyképesség, az erkölcsi rend és a politikai kompetenciák összefüggéseiről és természetesen nem beszél az EU alapvető szerkezeti hibáiról az eurótól a demokrácián át a döntéshozatalig. Ehelyett bármelyikük folyamatosan mindent a jövőbe utal, olyan, a nirvánába vezető trendet vélelmezve, amire se távolibb, se közelibb történeti oka nincsen.  

Európát azonban (a gazdasági érdekeknél robusztusabb igényekkel) nem lehet egybentartani világos értékrend kikényszerítése nélkül és ezt addig lehet, amíg túlnyomó többségben vannak, akik ezt az értékrendet vallják. Most Orbánnak megint menlevelet adtak a dúlás folytatására, aki -- no wonder -- már aznap (!) nekifogott a szélsőjobbos internacionálé szájon át lélegeztetésének (Szijjártó), belengette a brexit-vétót (a saját szájával), majd folytatta az egy nappal korábban általa aláírt papír bírósági megtámadásának bejelentésével (Varga J.). Mindezt 36 órán belül. Ellenfelei a rövid távon gondolkodó politikusok és az ostoba bürokraták, akik pillanatnyi alkukban csesznek szét mindent, reálpolitikának álcázva a rendszer és az EU-konstrukció komoly hibáit, amiért a dél-európaiak odajutottak, ahova, a keletiek szintén, a németek meg közben igyekeznek a Daimler & Co. számára elsimítani a dolgokat és erősen verejtékeznek, hogy úgy tűnjön, mást is csinálnak. (Nem arról van tehát szó, hogy az orbánizmusnak komoly esélye van nyerni itt -- habár ne zárjuk ki ezt se, volt már itt hasonló --, "csupán" arról, hogy olyan jó európaias megoldás épül az évtizedek alatt: vár ürülékből az ingoványon. Remélem, -- szintén adekvát európai megoldásként -- gázálarcot, légfrissítőt és imakönyvet azért adnak idővel minden polgárnak, mondjuk, az adónk fejében.)

20 komment

2020.12.11. 13:04 HaFr

Semmiféle jogállami mechanizmus nem lesz itt

Far-right politicians across Europe join forces to fight for more power in  elections | The Independent | The Independent

Igyekszem sosem jósolni, mert az ember -- azokon felül, amik egyébként is adódnak -- nevetséges hibákba tud belefutni. De kérdezem, ki az, aki komolyan hiszi, hogy Orbán valaha is alá fogja vetni magát a tegnapi alkunak és valaha is meg fog valósulni Magyarországon a pénzek felhasználásának jogállami ellenőrzése. Remélem, nincs az ellenzéki vezetők között, aki ezt hinné (spoiler: de, mindegyik ilyen), mert ez végképp kiállítaná róluk a bizonyítványt.

Tehát a jóslatom, íme, hogy a tegnap Merkellel összehozott bolt sosem fog kinyitni Magyarországon, a lopás és az ország átszervezése teljes gőzzel folytatódni fog, miután pedig a németek végre leállítják a pénzáramlást valamikor 2023-ban (és Orbán megegyezik velük a "külső", társult tagságunkról, ami biztosítja a német gazdasági érdekek zavartalan érvényesülését), szépen elindul a kilépési folyamat. Ez nem a politikai realitásokból, sőt nem is Orbán bűneiből következik, hanem Orbán pszichéjéből, amely csak zérus összegű játszmát ismer (hogy mást ne mondjak). Orbán maximális programja továbbra is az EU visszavezetése az EGK (a régi gazdasági közösség) szintjére, amit szervezendő a következő lépésben feltehetően átlépteti pártját a Parlament szélsőjobbos frakciójába, de a minimálprogramja, az ez itt, amiről beszélek. Semmiféle jogállami mechanizmus nem lesz itt, heló (amellett, hogy az egész eleve bürokratikus, lassú, inkonklúzív, amolyan tipikus EU-s konstrukció).

Tegnap Orbán győzött (pont). Nyert kb. három évet (mielőtt még bármilyen bírósági eljárásnak eredménye lehetne), ezalatt feltehetőleg megnyeri majd a választásokat (erről még lejjebb), és már most pontosan tudja, mit akar tenni majd 2023-ban, szemben az ellenzékkel, amelyik azt se tudja, holnap mi lesz. (Közbevetés: az ellenzéken belüli Fidesz-ügynökök egyik célja a bizalmi deficit állandósítása a pártok között. Beismerem, hogy ezt nagyon nehéz orvosolni, függetlenül attól, hogy milyen egyéb kompetenciák hiányoznak a társaságból.)

"Bíztató" kék-zöld-piros farok: az azonban, hogy Orbán mit akar, nem okvetlenül kell, hogy megvalósuljon. Még a kilépési folyamatot is elindíthatja, de ennek kompletírozása is megakadályozható. Ennek az első feltétele, hogy ne áltassuk magunkat a jogállam felé való elmozdulással az irányítása alatt, bármit írt alá. Az ellenzéknek még mindig van -- ha csak halvány -- esélye megnyerni a választásokat, feltéve, hogy nem hazudoznak tovább a választóiknak, sürgősen felhagynak a "győztünk!" mantrával és azzal, hogy bármit várnak az EU-tól, hanem együttműködnek velünk, a választóikkal, és egymással, illetve mihamarabb okot szolgáltatnak arra, hogy rájuk szavazzunk -- azon túl mármint, hogy Orbánnál bármi jobb.

30 komment

2020.12.10. 19:26 HaFr

"Az ellenfeleinket semlegesítettük"... Mi jön most?

Sedentary Revolutionaries: Two Academics Who Joined the Nazi Party -  Quillette

Igencsak klasszikus vita folyik Brüsszelben, amiben a civilizáció éppen meghátrálásban van. A jogállam és a politikai döntéseken alapuló jogelmélet vitája lassan százéves: fő figurái akkoriban a jog uralmának elsőbbségét és normatív megalapozását hirdető Hans Kelsen, vele szemben pedig a később náci jogásszá vált Carl Schmitt, a szuverenitás és a decizionizmus -- velük pedig a jog hatalmi megalapozása -- kombinált álláspontjának képviselője voltak. Mindkettő -- a jog politikát marginalizáló uralma és a politika jogot marginalizáló uralma -- radikális nézet volt a maga idejében, de mindkettőnek megvannak a mai hívei (szoftabb kiadásban): a jog uralmáé az európai magországok, a politika jog fölöttiségét jelentő szuverenitás-decizionizmusé Orbán.

Bár a civilizáció éppen taktikai (?) meghátrálásban van sok nyugati politikusnak sem tetszően és Orbán sokkal többet látszik elérni a napokban folyó brüsszeli összecsapásban, mint azt például a hazai ellenzéki pártok hirdetik, a jog uralmát mindazonáltal nem fenyegeti semmi Nyugaton, Magyarországon viszont már nagyjából -- a schmitti szuverenitáselméletben értett lényegét tekintve, miszerint a szuverén (ha van) az, aki a kivételes állapotról dönt: márpedig Magyarországon praktikusan van ilyen szuverén -- már vége a jog uralmának. Amikor Orbán azt hirdeti, hogy nem engedi jog(állam)i kérdéssé tenni a kifizetések ügyét (a jogállam ügyét "politikai vitának" minősítve), illetve elérte, hogy a jogállami kritériumok élesítését jó két évvel eltolják (vagy még tovább, mire egy bírósági ügynek kötelező eredménye lehet), akkor a demokrácia és vele a politika szuverén-értelmezésével érvel (magyarán azzal, amit szuverénként ő határoz meg), azaz a jogot a politika alá rendeli (= a politikának nincsen korlátja, mindössze a négyévenként bármilyen eszközökkel "kivívott" demokratikus felhatalmazás).

Arról azonban, hogy mi lesz az országunkkal 2022 után, ha Merkel segítségét is felhasználva Orbán győz a következő parlamenti választásokon, mindössze egyet lehet meggyőződéssel kijelenteni: jogállam biztosan nem. Orbán mai győzelme biztos, a jövőbeni veresége nagyon bizonytalan. Minden oka megvan hát az örömre. Jobb minden ellenzékinek szembenézni ezzel a ténnyel, nem elhazudni vagy elszakmázni azt.

A címben feltüntetett idézet ebben a szellemben született, forrása értelemszerűen Orbán, aki a Schmitt-breváriumot kiegészítendő a barát-ellenség felosztás jegyében szemléli az Európa- és a belpolitikát is. Mindent összevetve tehát a szuverenitástan (a kivételes állapotról való döntés, illetve az ehhez koncentrált hatalom, lásd a vírushelyzet kezelését), a decizionizmus (az, hogy a jog forrása, így az alkotmány értelmezése is politikai akarat és döntés kérdése) és a politikát barátokra és ellenségekre osztó szemlélet, ez a három együtt a nácizmus jogtanának alapja és az ún. Führerprinzip (vezérelv) előzményei. A vezérelv helyett tekintélyes politológusok ma még egyelőre a vezérdemokrácia szót használják (caveat: jóval összetettebb, a vezérelvtől még megbízhatóan távol álló értelemben, de azért mégis a helyzetre jellemzően).

Közben Orbán maga néhány órája -- ő és környezete nem először -- a hitlerájhoz hasonlította a brüsszeli EU-s intézményeket. Csak hogy tudjuk: a saját civilizációs tanulságainkat forgatja ki és szegezi a civilizáció védelmezői ellen. Brüsszel volt már Moszkva, most pedig a Harmadik Birodalom reinkarnációja, jóllehet gyenge eszközeivel -- amiket ma német vezérlettel sutba is tett -- a jogállamot védi. Orbán pedig a normalitás, a nemzetek, a kereszténység és Európa védelmezője lenne. Hát örüljünk, európaiak, világ, hogy Orbán nem egy jelentősebb európai hatalom vezetője. Magyarként azonban nem tudok optimista lenni. Ezek itt fönt mind nagyon elméleti kérdéseknek tűnnek, de a gyakorlati értéküket (működésüket) lebecsülni botorság volna. Ez a politika működtetésének mai váza itt nálunk. És nincsenek pariban vele Kelsen kései utódai.

37 komment

2020.12.10. 08:48 HaFr

Fel Brüsszelre, avagy a nyunyókák ünnepre készülnek

Lakner Zoltán: Konzultációba csomagolt önleleplezés - szeged.hu

Állítólag a miniszterelnök győzni megy Brüsszelbe és megint leveri/leverte -- másképp, magyaros furfangra tanítja -- a nyugati operetállamokat és a Soros-fiúkat. Az Orbán-hívek ünnepelnek, megint sikerült.  

Sikert sikerre, győzelmet győzelemre halmozunk. Nem sokkal ezelőtt az Orbán-hívek azt ünnepelhették, hogy a magyar kormánynak sikerült felvennie 2,5 milliárd euró (ma még csak kb. 900 milliárd forintnyi) hosszú lejáratú hitelt. Csodás, elvitathatatlan sikere ez a magyar népnek (az államadósság 88%-on, a mostanságra annak idején -- amikor még nagyon ment az álmodozás -- beharangozott 50% helyett, a különbözetet forintosítsa, aki akarja, de elárulom, sok: ma az álmokból már csak a sikeres eladósodásra futja 35%-kal elromlott forint közepette).

Mit is ünneplünk még? Hát mindjárt itt van, hogy a magyarországi a világ második, harmadik legrosszabb COVID-halálozási rátája. Ünneplendő? Természetesen. Sokkal rosszabb is lehetne, ha nem védekeznénk olyan sikeresen (ezen a fronton is). Jó, van még x ezer lélegeztetőgép, amin valakik meggazdagodtak (pusztán a magyarok védelmében persze), de már a kutyának se kellenek, mert 1. nincs személyzet, hogy üzemeltesse őket, 2. ma 600 körül van használatban, innen lehet érzékelni az arányokat, azaz még harmincszor ennyi van ("lezsírozva"), hacsak nem adtuk át azóta egy részüket a baráti Azerbajdzsánnak és Gabonnak (ehhez lásd a Kabaré c. film megfelelő jelenetét), 3. az invazív lélegeztetésről azóta kiderült, hogy inkább ne... mert a kiszivárgó kórházi jelentések szerint 80-90%-ban (!) meghalnak bele a páciensek (well, de főleg a menet közben beszerzett fertőzésekben). De nem baj, nem is költünk -- mert nem kell -- már annyit az amúgy is európai színvonalú magyar káslerügyre se; miközben 50 milliárdot a kormány egyébként is adott, lám, jutott közben 140 milliárd sportra plusz a szombathelyi stadion megvételére is (amit a város nem tud fenntartani). Mi ez, ha nem az erőnk újabb bizonyítéka?

Mit is ünnepeljünk még, fideszes barátaim az Úrban? Nem akarok ennél a két hétnél jobban hátrálni az időben, mert a blog eddigi 360 megabájtja se volna elég a sikereink dicsőítésére. Mindenesetre látványosan összeköti ezeket egy dolog: a furfang.

Magyarország nem azt ünnepli, hogy -- mondjuk -- űrrakétát küldött az univerzum szélei felé. Még csak nem is azt, hogy feltalálta a COVID-vakcinát. Nem azt, hogy az oktatási rendszere világhírű és az 5-10 elitiskolán kívül is minden magyar gyermeket jól fizetett, autonóm, hozzértő tanárok tanítanak jól felszerelt oktatási intézményekben és három egyetemünk is benn van a világ legjobb százában. Nem a tőkekivitelünket ünnepeljük, ami a magyar technológiát és tudást kamatoztatja a világ 200 országában. De még csak nem is azt, hogy tíz év alatt minden régióinkat kimenekítettük legalább az EU legszegényebbjei közül, vagy hogy a nyugdíjasaink viszonylagos létbiztonságban élhetik az utolsó évtizedeiket (ezt már csak a születéskor várható élettartamuk miatt sem). Nem ilyen földi hívságokat, ó, nem. Mi nem ilyen sorosbitang mérce szerint élünk! (Jó, explicit nemzeti -- azaz xenofób, passzív-agresszív mintájú -- kultúra se nagyon kél Demeter Szilárd körmei alatt, de azért várjuk ki! A liberálisoknak is volt rá száz évük és akkor még Kun Bélát és Rákosit nem is számoltam. Csak Sorost.)

Hanem ünnepeljük, hogy sikerül újabb ezermilliárdokat kiverni, kiügyeskedni, kizsarolni -- a nyugati adófizetőkből. A magyaros furfangot. Fogalmam sincs, hogyan, de bevetettük és megint meghozandó(nak látszik) a megérdemelt gyümölcsöt (ide Vörösmarty illik). A furfang jegyében a magyar fideszes öntudatos kullancsként ássa bele a fejét mások bőre alá és gajdol és sivalkodik perverz teljesítményének sikere láttán. Az ország tehát mostantól még inkább nyugati tőkéből és nyugati közpénzekből él, meglehet a fideszes észjárás szerint ez jogos ellentételezése az innen elvitt (tkp. kilopott) nyugati profitnak, ergo győztünk.

Közbülső népnevelő jegyzet a profithoz. Egy, a profit az olyan, hogy azé, akié a tőke. Nem a másé, nem az államoké és főleg nem a politikai vezéreké. Kettő, a fideszes szavazó láthatóan (nagy többségében) nem maga akarja megszerezni itt a profitot a saját eszével és tudásával, hanem hőzöng a mások befektetett pénzének nyereségét észlelve és magának követeli azt (amiben van egy szemernyi igazsága, tudniillik, elég sok adójába került idecsábítani azokat, akik ellen majd hőzöngeni fog, de hát valaki mégiscsak idecsábította őket, mert úgy érezte, jó lesz az neki, a csábítónak, és valamelyest a fizetett dolgozóknak is -- sajátos triplacsavar az élet).

Mindazonáltal a fideszes szavazónak az állammal kapcsolatos perverz teljesítménymércéje nyilván aszerint csúszkál, hogy mit mond éppen a fideszes szavazó vezére (az, amelyik a külsőjéből vezérel, vö. József A.). Olyannyira úgy csúszkál, hogy a fideszes szavazót az se érdekli, mennyi az annyi. Hogy valójában mi lesz a (nyugatilag hajtott) GDP-növekedésből. Mi jut neki ebből. (És vele szemben mi az egyre éhesebb politikai gengnek.) Az a lényeg, hogy "mi" győztünk, ahogy a méltán elismert Varga miniszterasszony máris elébe futott az eseményeknek. Az Orbán-hívőnek főleg a győzelem érzése kell, a haszna -- önzetlen, igaz magyar módján -- nem annyira. (Közben arat a halál a kórházakban, de hát a halálhoz is hozzá lehet szokni, van kockázatosabb létállapot is ennél: pl. bátornak, okosnak és értékteremtőnek lenni. Most éppen a halálhoz vagyunk hozzászokóban, ami a civilizáció feladásának egyik fontos ismérve.)

Az orbánista önfeledten ünnepli a törzs győzelmét az egyébként szintén magyarul beszélő másik törzs fölött, miközben mindkét törzs három perc alatt fonnyadna el, ha nem lenne (most ne firtassuk, milyen) nyugati érdek a táplálásuk. Tehát -- ha egy pici rendet viszünk itt a gondolataiba -- az Orbán-hívő úgy hőzöng a szuverenitás mellett, hogy közben vágyja a Nyugat béklyóit és ostorcsapásait. Speciális magyar szado-mazo játék ez, amiben mindkét fél mi vagyunk és magunkkal játszunk a saját politikai gengünk megelégedettségére. Álmok álmodói, nyunyókák, világra szóló magyarok, majd csak mindig lesz valami, nemde, ahogy eddig is volt?

70 komment

2020.12.09. 08:29 HaFr

Védd meg magad és családodat a kormánytól!

Quarantined with Kids: 10 Tips to Balance Family, Work and Schooling |  Ochsner Health

Arra a fajta nevelődésre jó lehet az európai politika bárki számára, hogy lássa: milyen vegyesen nulla vagy amorális alakok irányítják a nemzetek és az unió sorsát Johnsontól von der Leyenen és Macronon át természetesen a minden szempontból kirívó Orbánig. Ez talán néhány honfitársunkat közelebb viszi a kooperatív individualizmus előnyeinek felfogásához, az önbecsüléshez és az önfejlesztés fontosságának elismeréséhez (hogy a hülyék és gazemberek hatásának a lehető legjobban tudjon ellenállni a saját és a családja élete védelmében).

Az önvédelem "első vonala" tehát a helyzet felismerése: senkinek sem lehetsz olyan fontos, mint önmagadnak. Ezzel összhangban: senkivel szemben nem vagy annyira felelős, mint önmagadért. A helyzet egy picit megváltozik, amikor saját családod alapítasz. Ekkor a fontosság és a felelősség kiterjed a családodra is, de nem szolgálhatod és nem védheted meg a családodat anélkül, hogy már előtte és mellette ne vennéd komolyan azt, hogy hogyan lehetsz ebben a leghatékonyabb.

Az önmagadért (és a családodért) való felelősség kulcsa az életed, a megélhetésed és az erkölcsi rended másoktól (legfőképp pedig a nemzettől és annak kormányától) való sikeres védelme. Ha az életedet a kiküszöbölhetetlenen túl is a kormánytól vagy a nemzettől teszed függővé, miközben ezekre a befolyásod minimális (gyakorlatilag nincs), a döntéseik viszont gyökeresen megváltoztathatják az életesélyeidet, akkor nemcsak felelőtlenül, de ostobán is jársz el a magad és a családod szempontjából.

Ezért mindenki akkor teszi jól, ha úgy készül fel az életre, illetve úgy változtatja folyamatosan az életstratégiáját, olyan opciókat hoz létre és úgy él, hogy a lehető legjobban csökkentse a kormány és a kollektívumok életére gyakorolt hatását.

Végső soron persze a kivándorlás mindent megoldhat (leszámítva, hogy mindenképp egy másik, meglehet jobb, hatalom alárendelésébe kerülsz), de ha valakinek hozzátartozik az élete teljességéhez a saját nemzeti, nyelvi és szokásközegében való élet, akkor individualizálódjon, illetve teremtse meg ennek a feltételeit!

A feltételek kialakítása jó esetben már az ember saját szüleinek tanácsára, unszolására vagy kényszerével elkezdődik. Iskoláztatás, szemléletmód, értékrend, kutúra, viselkedés. Ha nincs ilyen szerencséje, akkor az embernek a saját eszére kell hagyatkoznia és végső soron olyan pályát választania, ami versenyképes, független, remélhetőleg alapvetően erkölcsösen lehet űzni és adott esetben mobilis.

Az individualizáció értéke talán megnő ezekben az években a magyarok értelmesebb része számára és ezek felhasználják az Orbán-rezsimben nyert (rossz) tapasztalataikat a saját, vagy ha az már nem megy, legalább a gyerekeik megfelelő terelgetésére.

__

PS.:

Orosz vagy nyugati vakcinát engednél magadba? Erre leegyszerûsíthetô minden lényegi politikai döntés (pl. a 2022-es választás is) Magyarországon. Teszteljék magukat a fideszesek ebben is, hátha az eredmény végül nyomós érv lesz arra, hogy elkezdjék komolyan venni az ország sorsát: tegyék fel a kérdést, miért tennék az országgal azt, amit a testüknek nem akarnak? Az önvédelem mint önmagad testi épségének védelme elég jó alap lehet ahhoz, hogy minden mást ebből vezess le.

25 komment

2020.12.08. 09:24 HaFr

Behányás az MCC-ben és a napi 525 forintnyi élelem

Erdélyi magyar másodéves egyetemistáknak hirdet felvételt az MCC kolozsvári  programja

Kétmillió magyarnak ennyi jut: élelemre szűk 1,5 euró, ha éppen erős napja van a forintnak. (Már rég volt.)

A KSH szerint havonta fejenként 27 100 forintot költöttek átlagosan a magyarok élelmiszerekre és nem alkoholos italokra -- ebből a kereseti statisztikákkal, termékenységi rátákkal, a mennyiség és a minőség árhatásával számolva 20 ezres (!) medián körüli összeg jöhet ki, azaz ennyit vagy ennél kevesebbet költ a társadalom fele havonta fejenként átlagosan élelmiszerre. De persze a KSH valamiért már évek óta nem számol mediánt. "A legszegényebb kétmillió magyar fejenként havonta 15 766 forintot költött tavaly. Ez napi 525 forint, ami még akkor is nagyon kevés, ha hozzátesszük, hogy a legszegényebbek között sok a nagycsaládban élő és a gyerek. Ételre-italra a leggazdagabb ötödben havi 39 750 forint jut fejenként. Ráadásul az olló is nyílik: a legszegényebbeknél ez 2,2, a leggazdagabbaknál 3,1 százalékos növekedést jelent. És ha ehhez hozzátesszük azt, hogy az élelmiszerek ára tavaly ennél nagyobb ütemben, 5,9 százalékkal nőtt, látjuk, hogy ez együtt mit jelent: sokan az ételeken spóroltak."

Az önmagában is mellbeverő átlagadat így szépen elvész a háztartások fogyasztási egyenlőtlenségében (gyakorlatilag a két felső tized él csak az európai átlaggal összemérhető színvonalon).

Látszólag más. Hallom, hogy 3-4 illusztris NER-es az 1 milliárd euróval kistafírozott Matthias Corvinus NER-káderképzőben bölcselkedett. (Ezt közvetlenül azután hallottam, hogy az is kiderült, hogy a keresztény-nemzeti kormány --  miért ne nevezzem így, idézőjelek nélkül, ha se az egyházakat, se a népünket nem zavarja -- 50 milliárd plusz forrást biztosított az egészségügyre, ezzel szemben 140 milliárdot adott sportra a vírus megjelenése óta. Kvázi zavartalanul folyik a kormányzás. A halálozási ráta csak ne érdekeljen senkit.) A Telex beszámolója szerint az szóban forgó esemény apropója Orbán Balázs -- MCC-gondnok és olajozott rendszercsavar -- könyvének megjelenése volt, “A magyar stratégiai gondolkodás egyszeregye” (Istenem, ne hagyj el!), aminek a borítóján a csodaszarvas olyan egyértelműséggel áll napfelkeltében a budai Vár előtt, mint Mercedes a rendes NER-káder csokos villája előtt. Mint kiderült, ez a 21. század felemelkedő magyar államát kívánta megjeleníteni, a csodaszarvas ugyanis “annak a jelképe, hogy felismerjük, hogy valójában kik vagyunk”, mik az erősségeink és gyengeségeink. Orbán (B.) szerint evidensen csodaszarvas vagyunk (különösen azok ott az 525 Ft-os kvótával), de azért majd én mindjárt elmondom a magánvéleményemet is erről, henem fokozzuk még előtte egy picit. Közben ne feledjük, bármilyen nehéz, hogy csupa gerinces, okos hazafi beszélgetett itt a publikum előtt, erősen ügyelve arra, hogy szakmai és nemzeti érdekű beszélgetésnek tűnjön, ami egyébként csak az Orbán (V.) iránti lojalitásuk mértékében eltérő rovott múltú közpénz bulímiások rendszerapologetikus esztrádműsora volt a jelen és a jövő közepes senkijei előtt.

"Azzal kapcsolatban, hogy a politikában sokszor a kíméletlen és akár erkölcstelen döntések hozzák meg a sikert, az ünnepelt szerző azt mondta, hogy a hatalom egy utazás, és csak a végén derül ki, hogy jó emberek maradtunk-e. Nehéz döntéseket kell hozni, nagyon nehéz megítélni, hogy mi az igazságos döntés adott helyzetben. Mint hozzátette, a végén azért majd kiderül." Tehát ami kíméletlen és erkölcstelen, az még lehet igazságos (Orbán úr szerint), de meglehet, ez annyira komplikált, amit legföljebb csak néhányan képesek egy adott pillanatban átlátni (pláne megreszkírozni), a többiek meg szépen reménykedjenek, hogy az 1 milliárd euróval stb. vezetője és az ő vezetője (az ember, akinek semmi köze a hatvanpusztai majorsághoz, Mészáros és Garancsi pénzügyeihez, a veje meggazdagodásához, hanem csak a maga puritánságában -- lásd Kármelita -- szolgálja az Ő népét, most éppen százmilliárdoktól és ki tudja mitől még fosztva meg Árpád sarjait az EU-val "csatázva") a sorssal összhangban cselekszik és olyan súlyos igazságosságot képvisel, ami a nyilvánvaló (nem is nagyon tagadott) kíméletlenségét és erkölcstelenségét is ellensúlyozza majd (ah, mi mélysége a bölcselet kútjának illen ifjú emberben!). A bizalmam határtalan a sorsban, de azért megelőlegezném a saját véleményemet már most, ha tűrné a nyomdafesték. Közben még mindig ne feledjük, bármilyen nehéz, hogy csupa gerinces, okos hazafi beszélgetett -- cserélt eszmét! -- itt a publikum előtt szépen zakóban, mind fontos pozícióban, ki újraaktivált ménesgazda, ki passzivált alkotmánybíró, ki leszerepelt EU-biztos meg egy emberi arcát az orkékra cserélő kancellár, mintha az erkölcsi világunk intakt volna.

“Aki nem érti az elmúlt száz év magyar mozgásterét, politikai lehetőségeit, az képtelen ma cselekedni” - szól bele ezen a ponton a ménesgazda, a távlatos vásárhelyi gondolkodó, Áfész-stratéga (akinek se kastélya, se dohánya), alig észrevétlenül beleradírozva a perzsába a még sáros gumicsizmáját. Hadd segítsek: a magyar mozgásteret vegyesen inkompetens és erkölcstelen gazemberek jelölték ki már akkor is, akik úgy tettek, mintha lenne mozgásterük azon túl, amit a józan ész, a reálpolitika és egy nép szolgálata egyébként diktálna, és ezért visszatérően feláldozták magyarok százezreit a különböző vágóhídakon. Ma is így van, szordínóban. Az ország legpotensebb hagyománya az önsorsrontás és aztán a passzív-agresszív önhergelés, közben a racionális építkezéssel szembeni utálkozás és a törvényszerű tovább süllyedés. A vér (még) nem patakzik, csak a pénz hömpölyög innen (tőlünk) oda (ahol az urak csücsülnek és beszélnek), de az erkölcsök és a tehetség ugyanaz itt is (szerény), ott is (a gazembereké). Így juthattunk oda közös akarattal, hogy ebben az országban az igazságnak semmi esélye, a Nyugat ellenség, az országot nemzeti kánya, nemzeti féreg és nemzeti kígyó marja a választott és választatlan képviselőink személyében, a nép meg várja a csodát.

"Ez egy sokkal erősebb ország, erősebb nemzet, mint 2010 előtt volt” -- nyugtázza a vidéki ember és a csizma talpa már közel nett. A nagy fenét, Sir. Tán még sose voltunk ilyen gyengék. Sose volt még, hogy a magyar nép egyszerre romlott volna erkölcsi normáiban, jogrendjében, életlehetőségeiben, szövetségesei számában, az uralkodó rétege minőségében, saját öntudatosságában és reményeiben. Ez a nép mély válságban van és csak a Jóisten tudja, hogy fog kikeveredni belőle, ha egyáltalán. Tíz éve szorgos munkájával “eljutottunk ide, és nem tudjuk, mi lesz a megoldás” -- bölcselli az orkképű (ha nem is egészen ebben az értelemben), és ez így jó befejezésnek.

45 komment

süti beállítások módosítása