1. 2010 és 2018 között az ellenzék közel azonos összetételben indult három parlamenti választáson, az eredmény mind a három esetben a Fidesz kétharmada lett. Mármost ha valaki ezt negyedszer is ki akarja próbálni, az látványosan nem tanul. Ezt meg lehet tenni, de nem egészséges és ellentétben áll "Magyarország rendbetételének" igényével. Vajon hogyan akarnak itt "rendbe tenni" egy országot olyan pártok, amelyeknek ellenzékben sem sikerül a minimális céltudatos rendet kialakítani maguk körül. Ez nem bon mot, ez nem blikkfang, a kérdés a lehető legkomolyabb, ezért elmondom még egyszer: mit remélhetünk azoktól a pártoktól kormányon, akik ellenzékben is tökéletesen terméketlenek? Ki akarja ezt megkockáztatni? (És akkor még nem beszéltünk arról, hogy 2002 és 2010 között mit produkáltak. Azoktól várjuk, hogy kijavítsák, akik elrontották és azóta sem tanultak?) Úgy látszik, nemcsak az ellenzék programja szűkül Orbán (legalábbis a nyilvánosságban való) elutasítására, de a szavazóiknak is elég az kormányzati felhatalmazásnak, hogy no-Orbán! Mert "bármi jobb lesz". Ez sajnos nem igaz. Inkompetens politikusok és pártok kormányon + Fidesz-hatalom ellenzékben = hosszú évek elhúzódó válsága.
2. A Fideszt ezért a saját térfelén, a jobboldalról kiindulva lehet csak visszaszorítani, amihez jobboldali párt kell, amelyik részben a Fidesz elért eredményein építkezik, részben modernizációs fordulatra ösztönzi a jobboldali gondolkodást, és ezen keresztül lehetővé teszi az elmaradt polgárosodás új körülmények között történő beindítását. Etnicista (azaz a kulturális, politikai, produktív nemzetképtől elszakadó már-már "biológiai" lényeggel operáló) terméketlen, versenyképtelen nacionalizmus helyett modernizációs nacionalizmusban kell gondolkodni. Ugyanez válasz arra a kérdésre is, miért nem alkalmas politikai álláspont a baloldali progresszivizmus: mert Magyarország nem ment át azon a polgári modernizáción, amely az autonómiákra, teljesítmény- és érdemelvűségre, piacra, a kooperatív individualizmusra, a kis közösségekre, a tradíciókra és a sikeres nemzetre alapozva történetileg megelőzte a XX. század utolsó harmadában a Nyugaton elterjedt államias, egyenlőség- és identitáselvű (posztmodern) progresszivizmust. Ami Nyugaton is bírálható -- a progresszivizmus --, az Magyarországon nagyrészt teljesen idegen, kontextuson kívüli, terméketlen, messze túl korai (ha egyáltalán szükség volna rá). Ezért -- különösen a baloldalnak a szocdem tradícióknak már a rendszerváltással megkezdődött, de 2005 körülre végleg beérett megtagadása után -- a (fő)városi progresszívok nem is fognak itt kormányra jutni. Ha bármi értelmeset el akarnak érni, az a polgári modernizáció támogatása lehet, amivel ők is közelebb jutnak a saját elveik érvényesüléséhez. Ami persze nem jelenti azt, hogy mi, konzervatívok, ne harcolnánk ezek ellen, de ők így is akkor jutnak messzebb, ha a mi első lépéseinket, amelyek Magyarország saját képességei alapján történő modernizációjának beindítását célozzák, támogatják. Mi nem kérjük az ő szavazataikat, csak azt, hogy három vesztett választás után lépjenek át az árnyékukon, a törzsi gondolkodáson és az absztrakt ideálok hajszolásán, és kezdjenek el gondolkodni.
3. A Polgári Konzervatív Párt célja a pártrendszer átalakítása is, amelyben a Fidesz a mainak kb. a felére csökken, a Jobbik eltűnik, illetve szavazói nagyrészt a Fideszhez mint etnicista párthoz, kisebb részt a PKP-hez mint modernizációs nacionalista-polgári párthoz csatlakoznak, az MSZP és a DK kiszorul a parlamenten kívülre, az LMP megszerzi a populista baloldal vezetését (amelybe belefér a zöld blabla) és a Momentum rendes liberális modernizációs párttá növi ki magát. Ez a pártrendszer sokkal átjárhatóbb lenne, mint a mai, lehetővé tehet egy Momentum-PKP és egy Fidesz-PKP stb. koalíciót is mind ama munka után, amit a pártrendszerben a kis pártoknak -- különösen a PKP-nak mint kb. láthatatlan pártnak -- el kell végezniük. Ezzel a képpel csak azt akarom hangsúlyozni, hogy a társadalmi modernizációnak a legtöbb rétegre kiterjedő polgári fordulata egyszersmind a politikai rendszer modernizációját is feltételezi/maga után vonja.
4. Mint eddig semmi, úgy a PKP erősödése sem fog megvalósulni a polgárok tétlensége mellett. A honlapunkon megtalálható a számlaszámunk, amelyre küldhet pénzt (a honlap egyéb erényeit ne keressék, a pénzből majd ennek a gatyába rázására is jutnia kell), aki egyetért ezzel a rövid ismertetővel, úgy érzi, felelőssége van a saját, a családja és Magyarország jövője iránt és ezeket optimálisan egymással összefüggésben szemléli. Na és persze nem akarja, hogy megismétlődjön még egyszer a balos pártok által összehozott fideszes kétharmad. Az utolsó, amit akarnék azonban, hogy bárki pénzt küldjön, aki nem tartja ezt kockázatnak és befektetésnek. Aki -- feltehetően joggal -- úgy érzi, nem érdemeljük meg, mert még nem mutattunk fel semmit, annak nagyjából igaza lesz. (Nagyjából csak, mert szellemi téren azért vagyunk és többek vagyunk, mint a többi párt.) Ezt figyelembe véve is egy párt -- jelen esetben a PKP -- feladata mégsem az, hogy csodát műveljen. Az a feladata, hogy kezdetben vékony és nehezen hihető alternatívát nyújtson, ami mindazonáltal -- ha jelentős képzelőerővel is, de -- hihetőnek és elfogadhatónak tűnik. A vékony alternatíva csak így erősödhet meg. Mi ésszerű reményt nyújtunk, nem megoldást. A megoldás közös munka lesz, amelynek a legnagyobb része még csak nem is ellenzékben, hanem kormányon vár ránk (az összességre). Akinek pedig konkrét pártmunkához fűlik a foga, jelöljön be engem Facebookon, írok neki. Magyarország a felszínen még funkcionál, de a mélyét már elérte a romlás, amelynek gátat kell szabnunk és vissza kell fordítanunk.
5. És legvégül: a PKP nem fog semmilyen baloldali párttal semmiféle szövetségre lépni még legalább 20 évig, amíg a jelzett új pártrendszer nem stabilizálódik és a nacionalizmusunk nem válik az ország megőrzésének és fejlődésének biztos alapjává. A Momentumra az ellenfelünkként tekintünk ebben az új pártrendszerben, de érdekünk, hogy erősödjön a posztkommunista ellenzék kárára a mai pártrendszerben, ahogy az ő érdekük is, hogy mi is elhódítsuk a Fidesz centrista, polgári, vagy egyszerűen csak "csalódott", de a baloldali társutasságot elutasító szavazóit. A PKP-ról biztosan tudhatják ezek nemcsak azt, hogy a baloldallal nem vállal semmilyen közösséget, még csak egy közös felvonulás erejéig sem, hanem azt is, hogy megőrzi és továbbfejleszti a Fidesz eredményeit fenntartható, az ország polgárainak autonómiáját és gazdagodását szolgáló irányban úgy, hogy ezeknek a polgároknak ne kelljen ehhez Fidesz-közelinek lenniük. Elég, ha a saját jogukon tehetségesek és teljesítenek. Az egykulcsos jövedelemadó, a családtámogatási rendszer, a közmunka, hazánk etnikai összetételének megvédése és a nemzetek Európája egyebek mellett az az irány, amelyet őrizni fogunk. Ezt meg tudjuk és meg fogjuk indokolni. Ugyanígy támogatjuk a Fideszt minden jövőbeni intézkedésében, amely a polgárai tehetsége és munkája révén boldoguló, családbarát, ebbe a vízióba egyre több honfitársunkat kooptáló ország felé mutat, illetve változatlanul bírálni fogjuk a mai rezsimet az erkölcsi és anyagi korrupciója és a jogállam felszámolása miatt. A rendnek nem létezik olyan konzervatív-polgári olvasata, amely ez utóbbiakat indokolhatja. Ahogy nincs olyan olvasata sem, amely a minőségi oktatás és/vagy az egészségügy elérhetetlensége miatt rekeszti ki állampolgárok növekvő tömegeit a nagyobb szabadságból és a jobb életből.
Nem öt érv volt ez, inkább öt érvcsomag. Máris többet adtunk, mint a címben előre jeleztük. És ez csak egy rövid írás volt.