Kipróbált és mindig rossz véget ért (nemzeti) reálszocialista-argentín típusú forgatókönyvet pörget az ország: a közép- és felsőrétegek nagy részét az adópolitikájával és antikommunizmusával kezdetben maga mellé állító, majd a kormányzati inkompetenciája, erkölcstelensége és az útszéli arroganciája miatt elveszítő, a kisebb részüket piactorzító családtámogatással és EU-s pénzek átjátszásával magához láncoló, nagyüzemi lopásra szakosodott kormányzati geng szó szerint megvásárolja a szegények szavazatait -- nem mellesleg a legutóbbi időkig piaci ár felett fixált, a különbözetet ellopó -- "rezsicsökkentéssel", közmunkával és krumplival, ehhez hozzácsapja a traumatizált nemzetre kiötlött hazug propagandát. Minderre a jóisten pénze se volna elég, de különösen nem az ennek a lerobbant országnak a GDP-je, amit az EU-tól beszerzett, az EU által nem védett ezermilliárdokkal egészítenek ki. Amint a nyugati pénzfolyamnak -- túl későn -- vége szakad, de legalábbis már nem jön magától értetődően, az ország egy pillanat alatt fejre áll. A genny kifeslését gyorsítja -- de csak gyorsítja -- a háború, amit nem mellesleg a fasiszta példakép robbantott ki, akihez szpec kapcsolatok fűzik a rezsimünk vezetőit. Elszabadul az infláció, ami az átlagos vásárlókosáron számítva már jóval 20% fölött van, a nemzeti valuta értéke meredeken esik (az utóbbi hónapokban a világ három legrosszabbul teljesítő fizetőeszköze között szerepel), áruhiány lép fel, elkezdenek sorra lerobbanni az addig kizsigerelt, karbantartási és innovációs forrásaitól megfosztott közszolgáltatók (és ez még csak most kezdődik: a következő húsz év az ellehetetlenített infrastruktúra bosszújáról is szólni fog), a nemzet legfontosabb hivatásában, a pedagógiában, a dolgozók a segédmunkások bérét kapják ...., de természetesen a hazudozás folyik tovább Brüsszelről, a baloldalról meg a miniszterelnök békegalambbá történt metamorfózisáról. Nincs még egy ilyen aljas politikai "elit" Európában, bizonyos szempontból a világon se. És nincs még egy ilyen ország, amelyik ennyit hazudna magának magáról. A lényeg, hogy az átlagmagyar büszke rá, és az a jó hazafi, aki minél ótvarabb stílusban tudja hozni a kötelező imbecilitást.