Nagyon nehezemre esik elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy Novák a rezsim egyik élharcosa, de a videója kapcsán most megerőltetem magam és ránézek elsőként a magyar reprodukciós rátára (egy szülőképes nőre jutó átlagos élveszületések száma). Induljunk ki tehát az érvelésben ebből a két grafikonból (egymás alatt):
Mi látszik ezekből? Magyarországon az 1975-as 2,23-as termékenységi rátából 2010-re pontosan egy gyerekkel kevesebb (1,23) lett egy szülőképes korú nőre számolva, ami az egyik legalacsonyabb -- tragikusan alacsony -- érték a fejlett világban és a legalacsonyabb a kimutatásban. (Az eddigi legalacsonyabb termékenységet Budapesten regisztrálták 2000-ben, az 1,05-os érték pontosan fele volt a fennmaradáshoz szükséges szintnek.) Az Orbán-rezsimben az országos érték 1,55-re emelkedett (2018) a megelőző évtized stagnálását követően.
Novák felhívása szerint a nők találják meg életük egyik értelmét a gyerekekről való gondoskodásban, és ne szálljanak be a férfiak dominálta bérversenybe. Ezzel szemben áll a főként progresszista közvélemény, amely szerint "egyenlő munkáért egyenlő fizetés jár". De mi is a követelt egyenlőség értelme?
A fejlett világban a medián kereset (vagyis az, amennyit a számbeli középpont, tehát pl. egy 1999 fős mintán a sorrendben 1000. legjobban kereső személy keres) a folyamatos javulás ellenére még mindig 10-30%-kal kevesebb egy nő, mint egy férfi esetében. Ezen Ruandában úgy "segített" az élet, hogy a férfiak jelentős részét kiirtotta a korábbi polgárháború (ezért ebben a fejletlen afrikai államban a nők munkaerőpiaci aránya és értéke szokatlanul magas), a skandináv országokban pedig bevezették a férfiak által is igénybevehető gyermekgondozási díjakat, illetve más jogszabályokkal is rásegítve elérték, hogy a férfiak jobban kivegyék a részüket a fizikai (tehát nem kereseti típusú) gondoskodásból.
A medián különbségeihez kétségtelenül számításba kell venni az archaikus családmodell túlélését, ami azonban egyetértő házaspárok esetében nagyon is jól működhet, és ez az, amit Novák általánosítani akarna. Ehhez nem csak a háztartási munkamegosztás tartozik hozzá (amit a progresszisták kiolvasnak Novák videójából), hanem a férfiak és nők közötti érzelmi, pszichés, kognitív és genetikai különbségek is, amelyeket viszont tagadni szintén tipikus progresszista hozzáállás. Ilyen különbségek vannak, ezek tények, lehet nem szeretni őket, de ez nem fog nagyobb boldogságot hozni a megcélzott női nemnek.
A medián különbségében tetten érhetők még a két nem által belakott foglalkozásoknak nemcsak a (leküzdhető) hagyományai, de a fizikai követelményei is (a nők tipikusan nem mennek gyártósori hegesztőnek, aki jobban keres, mint ugyanabban a gyárban a takarítók; ugyanakkor jóval kevesebb közöttük a matematikus is -- miért?). A medián eltérését növeli a férfiak nagyobb versenyszelleme és az, hogy több munkaórát hajlandóak befektetni, míg a nők általában preferálják a kevésbé kompetitív munkakörnyezetet és a flexibilisebb munkavégzést. (Ez az "általában" éppen elég a medián szempontjából, nem kell számolni a kivételekkel.) Megfordítva, a nőknek nagyobb az átlagos érzelmi intelligenciájuk, ami bizonyos foglalkozási ágakban és munkakörökben evidens előny számukra -- akkor mit csináljunk ezzel?
Ha viszont nem a mediánt nézzük, hanem az azonos képzettség mellett azonos foglalkozási ágban, munkakörben és pozícióban megkereshető bért, akkor az elmaradás a belinkelt tanulmány szerint már csak 2%-os (folyamatos javulás mellett ez elhanyagolható különbség), de általában a tudományos konszenzus szerint is minimális. Mivel azonban a fenti objektív okok a mediánt továbbra is nyomják, a teljes munkaerőpiacon kitűzni a kereseti "egyenlőtlenség" megszüntetését alighanem hibás törekvés. Ennek az egyenlőtlenségnek a forrásai részben ugyanis érthetők, akceptálhatók, sőt -- amennyiben a nőket nem akarjuk férfihormonokkal etetni és a férfiakat beszélgetős makramészakkörökbe kényszeríteni, esetleg kasztrálni --, akkor üdvösnek is tekinthetők. Bizony, természeti alapjai vannak, amit a progresszisták nem szeretnek, de megváltoztatni akarni ezeket nyilvánvaló veszteségekkel járna -- nem a "privilegizáltaknak", hanem -- éppen azoknak, akiket boldogítani akarnak.
Ezért én azt gondolom, hogy a fejlett társadalmakban a nemi különbségekre visszavezetni a bérkülönbségeket már csak a politikai hecckampány és megélhetési tudomány része. A címbeli kérdésre a válasz: bár Novák fideszes állami vezető (ami önmagában elég ahhoz, hogy bármi rosszat feltételezzek róla), teljesen civilizálatlan módon belebeszél mindenki privát dolgaiba (de hát ez a kormány erről is megismerszik), általánosít a céljaiban és hozzá még elvisz havi kétmilliót a közpénzből is, abban, amit mond, van némi igazsága. A boldogságot piacra vinni, ezt és bárki értékét a fizetésével vinni, a férfiak és a nők közötti komplex társadalmi viszonyokat pénzre redukálni: embertelen hülyeség. Ez a kormány meg rettenetes, a boldogságot minden más tekintetben szorgosan ássa alá, de több gyerek születik ma, mint tíz éve, amihez -- a korreláció alig tagadható lévén -- van valamennyi köze.
