3,9 százalékosra nőtt a magyar infláció júliusban, ez a legmagasabb mutató az egész Európai Unióban – közölte a héten az Eurostat. Az EU-ban mindössze 0,9 százalékos volt az áremelkedés. Tegyük hozzá ehhez, hogy magyar inflációs adatokat a NER függeléke, a KSH szállítja, ezért a magyar adatok vélhetően lefelé torzítanak, a valós -- a tényleges életmódokra számított, nem manipulált -- infláció még magasabb.

A forint folyamatosan romlik 2010 óta, ami az import termékek árnövekedésén keresztül az infláció legfontosabb gerjesztője. A forint romlása a továbbra is magas relatív eladósodottságunk, a versenyképtelenségünk és a felelőtlen monetáris manipuláció együttes következménye.

Nem meglepő, hogy az utóbbi hónapokban a gyenge (szegényes belső piacú, tőkehiányos, koncentráltan exportvezérelt) gazdaság és a buta, korrupt költekezés okán elszállt az államháztartási hiány, már az éves hiánycél 589 százalékánál tartunk. Mindez pénzben kifejezve 2165 milliárd forint.

Közben a magyar állam költött Európában a legkevesebbet munkahelymegtartásra és szociális támogatásra a Covid kapcsán, viszont számolatlanul öntötte a pénzt az Orbán-család és környezetének vállalkozásaiba. A magyar gazdaság zuhant a legnagyobb mértékben az egészségügyi válság következtében. Mindösszesen ezek sokadszorra azt bizonyítják, hogy Orbán korrupt és nem ért a kormányzáshoz. De a nagy szája és exkluzív hozzáférése a propagandacsatornákhoz változatlan sikeresen fedik el a hozzá nem értését.

A népegészségügy egyik kimeneti kulcsmutatójában (a másik a várható élettartam, amelyben szintén az utolsók között vagyunk), az elkerülhető korai halálozások arányában, Magyarország messze a "legjobban" teljesít az EU-ban, azaz nálunk halnak meg arányosan a legtöbben életmódváltozással és korai felismeréssel elkerülhető rák-, keringési és egyéb krónikus betegségekben. Drága és alacsony hatékonyságú az ellátó rendszer, ami piacot teremtett a magánegészségügy számára, ez viszont csak a tehetősebbeknek elérhető, illetve az állami rendszeren élősködik a nagyobb műtétek terén és az időfelhasználásban (a kettős foglalkoztatottság időt lop ki az állami rendszerből), stabilizálva a (tipikusan NER-közeli) befektetők és az orvosbárók érdekösszefonódását.

Tudjuk, hogy folyamatosan csökken a felsőoktatásban tanulók száma, ebben az évben azonban a felvételi ponthatárok zuhanása azt is megmutatta, hogy egyre gyengébb átlaggal egyre gyengébb tanulók érkeznek a rendszerbe, mert -- vélhetően -- a jobbak külföldre mennek vagy nem tudják megfizetni a tanulás költségeit (pl. vidékről a fővárosban). Viszont tízezrek kaptak diplomát úgy, hogy képtelenek voltak az (alacsony) nyelvtudási követelményeknek megfelelni, ami kizárja, hogy versenyképes tudásra tegyenek szert a szakmájukban (akár csak a magyar őstörténetben is). A gyenge értelmiség tovább gyengülő országot vetít előre.

Romlik az életszínvonal a lehetőségekhez és a régiós átlagos növekedéshez képest, a magyar gazdaság külföldi kitettsége nem változik, a versenyképességünk stagnál vagy romlik, a hosszú távú szellemi és anyagi erőforrásaink porladnak. 2030-ra utol kell érnünk Ausztriát, mondja a cinikus propaganda. Aki tíz percet töltött már Ausztriában, akár mert éppen a rezsim ígéretének fényében érezte szükségét annak, hogy felmérje az ottani helyzetet (és ehhez nem is kell Vorarlbergig elkutyagolni, elég Burgenland), pontosan tudja, hogy az utolérésnek nulla az esélye. Viszont Bulgáriáé még meglehet.

Röviden, a rezsim minden szempontból -- összefüggéseiben, rendszerszerűen és tartósan -- aláássa a magyarok "európai" életkilátásait. Mindezért cserében a magyarok bezsebelhetik a nacionalista sódert, a folyamatos hazudozást és az elképesztő, idehaza példátlan, orosz és afrikai mértékű tolvajlást.

A magyarok ( = itt: a biztos szavazók) fele ennek ellenére Orbánt támogatja. Ép ésszel felfoghatatlan, öngyilkos makacsság.

A romlás garantált, kiút nincs, illetve a válságunknak csak abban a mélységében lesz vége, amikor -- nem tudok jobb kifejezést -- a leghülyébbek (az etnicista-autoriter manipuláció áldozatai) kritikus tömegének is elég rossz lesz már és megkockáztatják, hogy lejöjjenek az önsorsrontás drogjáról; ÉS addigra a mai ellenzéket is felváltja kulcsrészeiben valamilyen teljesen más -- kvázi nem magyaroschan amorális-inkompetens -- gyülekezet. Mikor lesz elég rossz? Nem lehet tudni, tekintve a tömegmagyar fantáziátlanságát, gyávaságát és szervilizmusát. Mikor lesz más az ellenzéki kínálat? Nem lehet tudni, tekintve a magyar politikai osztály hagyományos önzőségét, hazafiatlánságát és ostobaságát.