Előbb-utóbb úgyis minden szétrohad ebben az országban, ami nincs Orbán et al. közvetlen kezelésében. (A hiányzó/felélt tőkét a nagycsalád mindig tudja pótolni közpénzből.) Közben a parlamenti ellenzékiek fizetése is éppen annyi lesz (elég olcsók), amiért megérje nekik ott ülni, szemben a polgári foglalkozás kockázataival és azzal, amit az erkölcs diktálna. Hazafiak már rég nem ülnek az ellenzéki sorokban sem (Gyurcsány szájtépése ellenére), mert aki hazafi, az 1. tisztán gondolkodik a haza érdekében, tehát ebben az esetben tudja, hogy semmi hasznot nem hajt a parlamentben a sajátján kívül, ellenben legitimálja a diktatúrát, és 2. áldozatot vállal a hazáért, azaz a személyes sorsában vállal kockázatot.

Ad absurdum teljesen mindegy, hogy a parlamentben 2/3-nyi vagy 3/3-nyi fideszes szavazógépnyomkodó lakik. Azaz nem mindegy, mert egy ellenzék nélküli parlament esetében végre világossá válna a rezsim természete országnak-világnak (a hangsúly mindkettőn) és végre elkezdhetnénk idézőjelek nélküli ellenzéket építeni. A mai parlamenti ellenzék háromféleképpen szolgálja a diktatúrát: a demokrácia paravánjának fontos formális elemeként, az ellenzéki választók megtévesztésére és az alternatív ellenzéki mozgalmak lehetőségének megnehezítésére.

Manapság nem győzöm több évvel ezelőtti magamat (e blog írásait) ismételgetni: amíg nem tudja az ellenzéki szavazók (többségi) tábora elzavarni a saját hivatalos képviseletét, ezt pedig részben a kollaboráns, részben a totálisan alkalmatlan (összességében kontraszelektált) vezetői okán, addig a NER marad. Addig az ország napról napra közelebb kerül valamilyen tragikus végkifejlethez. Orbán szerint az évtized legjobb döntése volt a kivételes állapot bevezetése. Valóban: soha ennyit ilyen rövid idő alatt még nem loptak el abból, ami a magyar népet illette volna. Orbán válasza: továbblépkedés a feltétel nélküli teljhatalom felé. Mert megteheti. Most mindjárt újabb nemzeti konzultáció, hogy erről legyen szó, ne másról. Megteheti, mert korábban nem égették el az íveket pl. a parlamenti képviselők, aztán egymillió magyar ember a nagy nyilvánosság előtt.

Az ellenzék stratégiai hibát hibára halmoz. Megszerzett néhány települést, pedig az országgyűlést kellett volna. Erre meg fogja kapni, hogy képtelen a településeit is rendben tartani, mire lenne akkor képes egy országgal (és senkit sem érdekel közben, hogy elvonják az erőforrásait). Folyamatosan illúziókat táplál Orbánról. Folyamatosan a demokrácia látszatát kelti: értelemszerűen hiába érvel (felettébb óvatosan) azzal, hogy "romlik" a demokrácia, ha a léte ékesen cáfolja az érveit -- egyszóval hazudik. Máig nem érti, miért van (lett volna) szükség ütős narratívára. Pártjainak és pártvezetőinek fogalma sincs az együttműködésről: mit jelent nap mint nap együtt megjelenni, egyfélét mondani, egyfélét tenni -- és mindezt stratégiai értelemmel. Az egész társaság egy rossz vicc. 2013 óta mondom, mióta Mesterházy minden akkori (és azóta is ismétlődő) jel szerint összeszűrte a levet Orbánnal. Azóta az MSZP 5% körül támolyog. Bibó sírna. Más nem nagyon, mert más nem nagyon ért semmit.