Kimaradtunk/kiestünk a nyugatias polgárosodással járó modernizációs ciklusból, viszont eluralkodott rajtunk a nemzetnek egy olyan felfogása, amelyik részben akadályozza, részben "idegen" színben tüntetné fel a bepótló/pótlólagos modernizációt -- ha egyáltalán felmerülhetne ilyen. De a tőkekoncentráció és a nekilendülő digitalizációs-technológiai forradalom korszakában a polgárosodás már elavult modernizációs keret; már csak a nagy reproduktív erővel bíró tőke(tulajdon) és a tudás algoritmizálása feletti uralom számít, és Magyarországnak egyikben sincs semmi esélye komoly szereplővé válni. A "polgár" és a kistulajdonosi tőke hozzáadott értéke a piacon 25-30 éve visszaszorulóban van.

A pótlólagos polgárosodás világtörténelmi esélye -- ennek etikai szerepével együtt -- már a múlté. De még tovább rontja a helyzetünket, ami van: a népet százvalahány éve nyomorgató nemzetkoncepció cinikus, gátlástalan használata a politikai gyakorlatban. Ez utóbbinak tíz éve vagyunk tanúi, e blog maga nyolcadik éve ad tanúságot erről a törekvésről és egyetlen posztunkat sincs okunk visszavonni a lassan 1600-ból, mert lényegileg tévedtünk volna. A nemzetkoncepció politikai felhasználása megpecsételi a nemzetnek áldozatul dobott nép radikális versenyképtelenségét: végső soron azt, hogy ez az ország soha nem lesz képes magától talpra állni, de segítséget sem hajlandó elfogadni, pláne hálásnak lenni érte és tanulni belőle, jóllehet magunknak semmilyen versenyképességi tartalékunk vagy kitörési pontunk sincs. Értelemszerűen az évtizedek óta gondozott, hallatlanul hatékony oktatási rendszer lenne ilyen, de ha lett volna is indíttatás ennek a kialakítására, 2010 óta minden esélye elmúlt.

Ezért -- és mindennek ellenére -- egyetlen megoldandó feladat vár Magyarországra és ha lenne felelős ellenzék, akkor ehhez igazítaná a stratégiáját, ti. hogy olyan, a XXI. századi "felvilágosult abszolutizmust" legitimáló nemzeti fejlesztési program mentén induljunk el, amely egyszerre szolgálja a modernizációt és a nemzet önképének (öntudatának) gyökeres megváltoztatását (=az organikus modernizációt), azaz egyszerre adja a kezünkbe a saját sorsunkat lényegileg és az identitásunk autentikussága szerint. Minden más mellébeszélés, a megoldandó feladattal kapcsolatos ködösítés, ábrándozás, rövidlátás, megtévesztés.

De ezt valószínűleg csak az önreflexív mesterséges intelligencia globális uralma fogja itt elhozni valamikor a század vége felé (kikerülhetetlen kényszerként), ami ellen nem lesz apelláta. Addig legfeljebb az a mellékvágány maradhat, hogy vagy a nemzet(felfogás) esik szét a nép és az élet védelme érdekében, vagy a nép esik és széled szét, a helyét pedig eluralja a kártékony nemzetkoncepció. A kettő együtt nem maradhat egyben, mert annak a mai romlás megállíthatatlansága lesz az eredménye és annál is rosszabb állapotban, kiszolgáltatottabban talál majd minket (utódainkat) az MI.