A magyar társadalom gyenge. Mindig is az volt, mióta az európai Nyugat (ahova nem tartozunk) fejlődése elvált a kontinens többi részétől minimum ötszáz, de inkább hétszáz éve. A gyengeség alapvetően az emberek közötti komplex együttműködést megalapozó struktúrák gyengeségét jelenti és maga után vonja a piacgazdaság, a technológia társadalmi hasznosulásának, az erkölcsi rendnek és a politikai rendszernek a gyengeségét. Orbán Viktor rezsimje ebből a felismerésből táplálkozik amellett, hogy 2002 után egyre erőteljesebben használja fel a társadalom ellen az etnonacionalizmus -- az egyetlen domináns kollektív cselekvési kódunk -- rombolóerejét. A magyar nemzet önsorsrontó algoritmusa ebben a kódban tenyészik mint -- divatosan szólva, megkockáztatva a metafora túlírtságát -- vírus, amely időről-időre elszabadul és pillanatok alatt lerombolja a megelőző évtizedek lassú építkezését (lásd Monarchia vs. etnicizmus, lásd Bethlen-féle konszolidáció vs. etnicizmus, lásd rendszerváltás vs. etnicizmus). 2010-ig a társadalmi gyengeség és az etnonacionalista kód együtt érzékeny egyensúlyban volt a Nyugat szívó hatásával, napjainkban azonban -- ahogy a COVID-pánikban a centrifugális erő radikálisan megcsappan -- nyilvánvalóvá válik, hogy az előbbiek újra felülkerekednek. Magyarország gyorsuló süllyedése és maradék fejlődőképességének szétesése előtt nincs immár semmilyen gát.
A magyar gazdaság és a pénzügyi rendszer agyaglábakon áll. Termelékeny részének túlnyomórészt nyugati tulajdona és szélsőséges nyitottsága (a belső piac gyengesége), a forint folyamatos elértéktelenedése, a bújtatott infláció és az alacsony devizatartalék, nem hagyva mára komolyabb beavatkozási eszközöket az MNB kezében (még ha nem is feltételezzük, amit nyugodtan lehetne, hogy kerek tíz éve éppen az MNB spekulál a forint ellen kormányzati megbízásból), -- sorolhatnám, de nem akarok gazdasági elemzésbe futni -- olyan kockázatokat jelentenek a magyar nép számára, amelyről annak csak most kezd fogalma lenni.*
A további süllyedés borítékolható, a diktatúra megerősödése mint az egyetlen maradék ellenszer szintén. A fejreállás elkerülhetetlen.
A COVID-válság nyomán prognosztizálható jövő a világban -- a technológiai fejlődés felgyorsulása, a globalizáció humán faktorainak és a tranzakciós/fizikai munkának a relatív visszaszorulása, a nemzetállamok megerősödése -- mind nem a magyar valóságnak kedveznek, ellenkezőleg. Noha nem lehet a jövőbe látni, de Magyarország nem tűnik jelenleg a várható változások nyertesének (ahogy, szögezzük le, semmit nem nyert eddig se a gonosz, a civilizált kormányzást hírből sem ismerő orbánizmussal).
Ez a társadalom -- utalok a kezdő mondataimra -- minden bizonnyal ennek a rezsimnek a fogságában marad és gyengül tovább, míg eljön a következő társadalmi robbanásocska, esetleg erőszakos formában, hogy újraossza a kártyákat. De nincs illúzióm: a fejekben és a fejek között az sem fog rendet tenni.
_________________
*Utalok egy kommentre egy másik posztom alatt: "Az Orbán kormány kezdetektől fogva arra épít, hogy vegyél fel hitelt, ezzel pörgesd a gazdaságot, legyél kiszolgáltatott, és ha beüt a baj, megmentünk. Nem lesz kamatemelés, helyette a megtakarítók pénzét fogják elinflálni, mert a megtakarítás, öngondoskodás ennek is, mint minden más bolsevik rendszernek az ellensége (nyilván kivéve, ha haver vagy). Ezt már az önyup államosításnál nyíltan kimondták." Lásd a minap bejelentett megszorításokat.
