Tanárok tiltakoznak az elme- és erkölcsgyilkos NAT ellen, amelyben a magyar- és történelemtanítás a beteg nemzeti tudatot mélyíti el, és az etika és a filozófia helyét átveszi a pálinkafőzés; társadalomtudósok tiltakoznak a rasszista nemzeti konzultáció ellen stb. Mind, mintha ezek szakmai ügyek volnának. Mindenesetre politikai kérdés nincs ebből Magyarországon. Az ellenzéki pártok ereje egy napközis óvoda érdekérvényesítő képességével vetekszik. A "fiatalok jövője" üres szócséplés.
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a pártélet legnagyobb eseménye az MSZP sorsát eldöntő vetélkedés a párt szavazóit megszerezni akaró Gyurcsány és a Fidesz-barát MSZP-sek (Hiller, Mesterházy, Molnár Zsolt) között. Az előbbi győzelme Gyurcsány ellenzéki vezérségét is jelentené, az utóbbiaké, hogy a Bárányvakságból ismert vasháromszög újabb látványos diadalt ül és továbbra is szabadon piknikezhet a demokrácia romjain, mert a Fidesznek sikerül további évekre biztosítania a baloldal megosztottságát. Az MSZP megmaradása a posztkommer vasháromszög és a másik posztkommer pártmaradvány, a Fidesz érdeke.
Lehet, hogy nem mindegy, mi történik ezen a fronton, de valamiért kevésbé izgat, mint a rettenetes butaság, gyávaság és cselekvésképtelenség, ami triumfál ebben az országban, és évtizedek szisztematikus társadalomfejlődésével lenne csak eltüntethető -- azaz a legjobb esetben is a folyamat nulladik lépésénél tartunk.
De valójában ott sem. Akár Gyurcsány győz az MSZP nevű proxy hadszíntéren, akár a Fidesz, a nemzeti kollektivizmus (úgy is mint a nemzeti kolhoz) gyorsuló kialakulását mindkettő elősegíti. Magyarország sorsa évtizedekre megpecsételődött a most folyó kulturális, jogállam- és EU-ellenes agresszióval, amellyel szemben nemcsak a súlyosan inkompetens ellenzék tehetetlen, de találkozik a magyar nemzet politikai súlypontját jelentő nívótlan, ignoráns tömeg vágyaival.