A szabadság, a tulajdon, a piacgazdaság és az ezeknek megfelelő éthosz korlátozása állami eszközökkel -- állítólag a redisztribúció és a szegények érdekében -- éppen a szegényeknek árt a legtöbbet. A szegények függésbe kerülnek egyrészt az államtól, másrészt olyan közvetítő -- "érdekképviseleti" és lobbi- -- szervezetektől, amelyek vezető bürokratái rendszerint karriert csinálnak a pozíciójukból, meggazdagodnak, majd a színfalak mögött kiegyeznek az állami vezetőkkel (vagy ha nem is válnak belőlük UAW-erejű vezetők, de ahhoz elég erősek, hogy a saját tagjaik autonóm cselekvésének elejét vegyék). Állam és közvetítő szervezetek együtt többszörös függésbe kényszerítik a szegényeket, akik a szegénységük mellett megnyerik maguknak az élethosszig tartó függést is. (Lásd a mai minimálbérrendszertől kezdve a közszolga-pedagógusi szabadság szakszervezeti impotenciával és belenyugvással kísért eltüntetésén és a sorvasztó közmunkán keresztül az irracionálisan magas áfáig és munkajárulékokig a teljességgel ember- és szegényellenes korporatív állami gyakorlatot.)

Ugyanezek a szegények a piacon versenyezve összehasonlíthatatlanul nagyobb eséllyel gazdagodnának meg, szabadok maradnának, érvényt szerezhetnének bárkivel szemben az emberi méltóságuknak, nem beszélve arról, hogy kisebb eséllyel juttatnának hatalomra demagóg, kleptokrata rezsimeket. Ezzel szemben a korlátozott piac állapotában az autonómia csak a társadalom egy szűk rétegének jut ki, amely viszont így az általános szabadság állapotához képest (mivel az erőforrásokért való versenyből kiszorul a társadalom nagyobb része) nagyobb sikerrel növeli a vagyonát és a befolyását -- amellett, hogy egy részük a korlátozott piacétól is idegen, exkluzív, oligarchikus eszközökkel tesz szert ezekre, tovább növelve a szegények hátrányait.

A jóléti államok és a kordában tartott egyenlőtlenségek nem az állami újraelosztásból megvalósuló jövedelmi transzfereknek (progresszív adó, segélyek, jóváírások), hanem a beszedett adók szolgáltatásokká való konverziójának, ezeken keresztül a versenyképesség társadalmi szétterítésének (az ún. bemeneti esélyegyenlőség erősítésének: az oktatásnak, az erkölcsi és jogrendnek, az egészséges életmódnak, a kisközösségek autonómiájának) voltak a következményei. A versenyképesség szétterítését pedig az olajalapú gazdaság és a 2. ipari forradalom tették lehetővé és kapcsolták össze a fogyasztói társadalommal. Az új anyagok feltűnése, új energia és erőforrások születése, a gépesítés és munkaszervezés új formái alkotta modernizáció tette lehetővé azt a hatékonyságot, amely radikálisan kiszélesítette a fogyasztás fizetőképes bázisát és viszonylag alacsony adókulcsok mellett a középosztályosodáshoz vezetett. A 2. ipari forradalom döntő része még az I. világháború előtt lezajlott, amikor azonban zajlott -- a hirtelen jött tőkekoncentrációval és a globalizáció imperialista korszakával -- éppen olyan megelőző jövedelemegyenlőtlenségeket okozott, mint a mai, a dotcom iparban gyökerező, digitális gazdasággá szélesedő átmenet. Várható, hogy az egyenlőtlenség átmeneti erősödése után -- ami az ipari forradalmak érthető következménye -- a jövedelemeloszlás a mi korunkban is újra nivellálódni fog. És amikor így lesz, annak semmi köze nem lesz az államokhoz, amelyek ezt a folyamatot minimálisan tudják csak befolyásolni -- és azt is károsan teszik.

A "szegények" (ami, ugye, egy nagyon relatív fogalom) legnagyobb ellensége az expanzív állam, amely még a kellően demokratikus formájában se tesz mást, mint alacsony hatásfokkal jövedelmeket csoportosít át hozzájuk, miközben magas hatásfokkal csökkenti a szabadságukat, mindösszesen megakadályozva azt, hogy sikeresen vívják ki az élettől azt, amitől a szocialista beszédmód maga kezdettől elijeszti őket: a szabadság és a jó élet egységét. A szocialista beszédmód éppen olyan súlyos becsapása a tanácstalan rétegeknek, mint a nacionalizmus, nota bene éppen annyira gonosz is  -- a fentebbiek értelmében: erőforrásokat vonva ki a piacról és erkölcsi-anyagi függésbe taszítva jelentős tömegeket --, csak épp nem a nemzet, hanem a szolidaritás mázával leöntve.