Első reakciós (elsőreakciós) piaci kommentelők dühödten utasítják el a Thunberg-jelenséget, nem mellesleg egy platformra kerülve az etnicista politikai érdekek képviselőivel, köztük politikai és gazdasági bűnözők garmadával. Pedig Thunberg és a klímaaktivisták a globalizáció új (megújuló) forrását jelenthetik, amely új energiával tüzelheti a tíz évvel ezelőtti válságból kikeveredni még mindig nem tudó, innovációban, hatékonyságban és népszerűségben stagnáló piaci személetet. A piaci ortodoxia osztozik minden ortodoxia hibájában, hogy a múlt eszközeivel akarja leküzdeni a jelen válságait (amely tévedésben még a konzervatívok sem osztoznak az ortodoxiával, de ebbe most nincs lehetőség itt belemenni). Miközben a piaci szemlélet lehetőségei az utóbbi háromszáz év során radikálisan átalakultak, éppen csak a szemlélet nem változott. Ortodoxiát mondok erre, de mondhatnék inadekvátságot is. (Mindenképpen inadekvát egy olyan társadalmi szemlélet-slash-ideológia, amely hosszú időn keresztül -- értve ez alatt szerényen számolva az elmúlt száz évet -- kizárólag kritikai szemléletként tud érvényesülni.)

A piaci tudás maximuma -- leegyszerűsítve -- ma az iPhoneX és a 11-es közötti "innováció" eladása, vagy az MI-hoax, amely úgy kecsegtet "áttöréssel", hogy a tudásunk még fényévekre van az agy komplexitásának megértésétől, pláne ennek digitális reprodukciójától, ezért az MI még sokáig csak a komputáció gyorsasága és a big data közötti algoritmusokban fog tenyészni; illetve  -- ami a lényeg -- ez a piaci tudás nem tudja hatékonyan kiválasztani és felerősíteni a saját optimális környezete kialakításához szükséges egyéni és közösségi kompetenciákat. A globális piac hatékonysági intenzitása (tahát az a képessége, ahogyan átjárja és létrehozza maga körül a saját regenerációjának feltételeit) angol műszóval flimsy (kb. esendő, megalapozatlan); ennek eredménye a globális gazdaság stagnáló hatékonysága, a potenciális technológiai forradalmak ellaposodása, maga tőkecentralizáció és a kapitalista intézményrendszer és éthosz elbürokratizálódása is. 

Nem véletlen, hogy a technológiai forradalmak lehetőségét (gyógyszerkutatásban, IT-ben, megújuló iparágakban) rendre -- noha csak részlegesen bizonyíthatóan -- elfojtja a belátható (azaz rövid) távú, korlátozott keresletre berendezkedő nyereségszemlélet, amiért ilyen forradalmaknak (és itt nem az olyan elhúzódónak induló megtévesztésekről beszélek, mint az ún. negyedik ipari forradalom) állami akarat és általában erős külső (nem piaci) impulzusok nélkül csaknem lehetetlen áttörniük. Míg a piac organikus állapota a reform és a szisztematikus, konzekvens, kockázatkerülő fejlődés (ezért alkalmas része a konzervatív társadalmi szemléletnek), benne több mikroinnovációs ponttal, mint makro- és rendszerinnovációval, addig a nagy technológiai áttöréseket az alapkutatások, majd az ezekre épülő koncentrált fejlesztések állami megrendelésétől vagy -- ami e poszt szempontjából a döntő -- a közösségi szemléletre és a piacra gyakorolt tömegnyomástól lehet várni.

Ms. Thunberg -- válasszuk el egy pillanatra a piaci hatását az ágendájától -- a tömegnyomást csatornázza be a piaci szemléletbe, amelytől reálisan lehet remélni, hogy a fogyasztókra, a vállalatokra és az államra egyaránt hatva fontos piaci viselkedésváltozást indukál, kimozdítva a vállalatokat a pespektívátlan profitmechanizmusból (hangsúlyozom, a profitmechanizmusnak a perspektívátlanság a korunkra jellemző akcidense). Ms. Thunberg ágendája üdvös lehet a piac szempontjából -- miközben csakis akkor kecsegtet sikerrel, ha ilyenné válik -- és ennek jóval nagyobb esélye van, mint a progresszivisták ugyanebből kikerekedő zöld fasizmusának, amelytől a poszt elején megidézett elsőreakciós piaci kommentelők tartanak. Új Jeanne d'Arc-unk pedig mindent összevetve sokkal szimpatikusabb jelenség Hszi Csin-Pingnél és Vlagyimir Putyinnál, hogy csak kettőt említsek a kapitalizmus jövőjét illető (a kapitalizmus etikai és technológiai irányvesztettségét kihasználó) egyéb forgatókönyvek szerzői közül.

Ha szerencsénk van (és ez alatt a posztban jelölt fejlemények beérését értem), a svéd fiatal tágabban értett piaci értéke -- a globális piacra gyakorolt hatásán mérve -- jóval nagyobb lesz, mint a mai Fortune rich list első száz szereplőjéé. Összesítve.

PS. Értő olvasóim bizonyára kitapintották, hogy nem annyira a cél ("a Föld megmentése") érdekel engem, mint egy mechanizmus (a célszerűen -- és ennek részeként az ember közösségi gyakorlatának hatékonyságát maximalizáló -- piac) működése. Ha nem is hiszünk Ms Thunberg ágendájában (vagy igen, vagy nem), attól az ő hatása a fejlődésre és a piacra még lehet kedvező.