A magyar nacionalizmus (jobboldal) nem érti a saját működési elveit, algoritmusát. Pedig ha ismerné, ez megóvhatná a még elkövetendő hibáitól, a kudarcaitól és a károkozástól. Két ilyen egymásba metsző algoritmust látok: egy történeti-genetikusat, ti. ahogy a jobboldal hibái egymásból következtek Magyarországon az utóbbi 150 év történelmében és fokozatosan rombolták a nemzetet, amely pedig elvileg a jobboldal (a nacionalizmus) legfőbb értéke és hivatkozási pontja. A másik algoritmus analitikusabb: eszerint a magyar jobboldal (a nacionalizmus) a legtisztább formája, az etnicizmus felé konvergál és minden távolodást ettől a határértéktől kudarcként él meg, ami kielégítetlenné és instabillá teszi, amit aztán újabb konvergens lépésekkel próbál feloldani.

A történeti algoritmus szerint a nemzetiségi törekvések, az antant és Károlyi végzetesen gyenge kormányzása (elnöksége) mellett az 1914 előtti magyar nacionalizmus (a mai ún. jobboldal) -- egyfelől a magyarosító törekvésekkel a vele ellentétes nemzetiségi törekvések kivédésére, másfelől egy sor közjogi kérdés napirenden tartásával Bécs ellenében, azaz a Magyar Királyság belső gyengítésével -- nélkülözhetetlen, ha nem a legterhesebb tényező volt a Trianonhoz vezető úton. Miután (részben) előidézte Trianont, hasonló rövidlátással, amely már a butaság határát súrolta, Trianon revízióját tette a saját - a magyar nacionalizmus (jobboldal) - fő küldetésévé a két világháború között, amely küldetés azonban - a többszörösen téves történeti reflexió, helyzetértékelés és politikai stratégia miatt - a magyar nacionalizmust (jobboldalt) végleg a nemzet ellen fordította: Hitler szekeréhez kötötte, egyebek mellett a doni katasztrófához és a Holocausthoz vezetett, nem mellesleg pedig érvet adott a bolsevik megszálláshoz, amelyekkel kapcsolatban a magyar nacionalizmus (jobboldal) természetesen mossa kezeit, miközben minden erejével a Monarchia mai analógiáját, az EU-t bomlasztja, amely - csakúgy, mint annak idején a Monarchia - egyedül lenne képes kellő modernizációs erőt kifejteni a magyar nacionalizmussal (jobboldallal) szemben, hogy közel százötven évnyi súlyosbodó károkozás után végre termékenyebb pályára állítsa.

A konvergenciahiba - azaz a történeti logikát keresztbe metsző, a találkozási pontjaikon iszonyú pusztítást előidéző másik algoritmus - a magyar antimodernizációs nacionalizmus természetének köszönhető: hogy a legtisztább megnyilvánulási formája, amelyre mindig tör, az etnicizmus, azaz a tiszta, homogén magyar "fajiság" ideájának leképezése. Ennek köszönhető a xenofóbiája, a tapasztalati tényekkel szembeni averziója, a sérelmi és félelmi politikája, a modernizációs hatásokkal szembeni fellépése. Ugyanez miatt a magyar nacionalizmusban mindig potencialitás marad a pogromokra és a tömeggyilkosságra való hajlam - ti. mert nem része a természetének a belső gát az etnicizmus tiszta állapotának előállítása előtt, illetve minden külső gátat "magyartalannak", "nemzetietlennek" érez és hazaárulásként bélyegez meg . Az egyetlen eszköz a tiszta etnicizmus mint határérték kvázi elérésének megelőzésére a nacionalizmus demokratikus mederben tartása, azaz ha antipluralista jobboldali kormány is van hatalmon, kutya kötelessége - ha már a máról beszélünk - a demokráciát minimálisan komolyan venni és nem a végletekig manipulálni, amikorra már valóban csak álruha marad az etnicizmus logikáján.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a helyzetnek a tragikus és veszélyes voltát. Ez az etnicizmus az impotens demokratikus-liberális ellenzékiség és az ilyen kultúra csaknem teljes hiánya miatt védtelenül hagyja a társadalmi kisebbségeket egy eseteges politikai válságban.