Nyilván már önmagában vicces dolog egy diktatúrában igazságügy(!)-miniszternek lenni, ezért érzi kötelességének Trócsányi, hogy időről időre megnevettesse a nagyérdeműt. Tekintsünk most el a magyar tudományos élet reprezentánsainak alászállásától az élbolyon - Trócsányin, Palkovicson, Kásleren -- kívül is; tekintsünk el az MTA vezetésének szégyenletes megalkuvásaitól, a kormány társadalomtudományi intézeteinek (Veritas, Terror Háza, a XXI. Század Intézet, Századvég) csak politikailag értékelhető munkásságától, az oktatási rendszer szétdúlásába való belenyugvásuktól, az egész értelmiség- és szellemellenességtől. Nagyon úgy tűnik - bár szívesen veszem az ellenpéldákkal alátámasztott véleményeket -, hogy a "nemzeti" kormány a nemzeti nívó négy-öt szinttel való leszállításában véli megtalálni az önazonosságunk kulcsát. Nézzük csak azt a mondatot, ami a dolgok esszenciája Trócsányi Welt-beli interjújában: „Wir wollen nicht wie Westeuropa werden,“ azaz "mi nem akarunk olyan lenni, mint Nyugat-Európa".

Mintha olyanná válni olyan egyszerű feladat lenne. A hazai nacionalista közvélemény visszatérően elfelejti, hogy Európa szellemi, tudományos-újító, gazdasági, politikai-hatalmi stb. központja ezerötszáz éve Nyugat-Európa. Pont. Aki legalább átlagosan művelt, annak megközelítő fogalma lehet a Nyugat tágan értelmezett gazdagságáról, amihez képest a mai EU keleti végeinek tisztes, nekünk fontos sajátja bizony leginkább lokális jelentőségű csak. A Nyugatnak nem kellett gyarmatosítania ahhoz, hogy 600 és 1600 között az anyagi és szellemi műveltségnek olyan fokát érje el, amelyhez képest az európai Kelet már akkor elmaradottnak volt mondható, amely elmaradottság utána csak fokozódott. A Nyugat nem a magyar diplomácia által sugallt "operettállamok" és a '68-as hagyományban isteni rangra emelt ("als Folge der Werterevolution der 68er-Bewegung – das Individuum vergöttlicht") ember hanyatlásának helye, hanem szemben ezekkel a fentebb említett négy-öt emelettel leszállított nívót tükröző bődületes ostobaságokkal, az észak-atlanti, de hajlok rá, hogy a globális civilizáció máig megkérdőjelezhetetlen mintája.

Jól mutatja a valós helyzetet Magyarország tényleges kitettsége a Nyugatnak, ahonnan a mai exportképes működő tőkénk 90%-a érkezett, ahova a magyarok vágynak akár ha egyetemi tanulmányokról, akár ha turisztikai célpontokról, akár ha életmódról van szó, ahonnan a szellemi példáink és a kulturális mintáink származnak, és ami nem utolsó sorban eltartja Magyarországot a mai életszínvonalán. Trócsányi maga is Lyonban és nem Moszkvában vagy Ankarában volt egyetemi tanár, a közleményeit angolul és franciául írja, nem oroszul és törökül, az ügyvédi irodája többnyire nyugati bankokat véd a magyar lakáshitelesekkel szemben. Trócsányi könnyen mondja mindannyiunk nevében -- nyilvánvaló politikai céllal --, hogy nem akarunk olyan lenni, mint a Nyugat, ha elég, hogy a Nyugat ott van, ahova Orbánék Ráhelje iskolába jár, ahonnan a Tiborczék Istvánjának vásárlásait finanszírozzák, ahova a NER a pénzét hordja, és ahol az itt összerakott autókat kigondolják és megveszik.

Van azonban ezeknél az evidens dolgoknál egy sokkal fontosabb belátás, amit viszont Trócsányi sem okvetlenül ért (míg az előbbiekről csak hazudik). There is no cherry picking. Nincs olyan, hogy mi a kollektívumot meg a nemzeti identitást állítjuk középpontba (ami persze az igazság szerint, aminek Trócsányi a minisztere, megint csak hazugság, hiszen idehaza Orbán és a politikai bűnözés van a középpontban, a nemzeti sóder a kisemmizett magyar választóknak juttatott napi betevő), kárhoztatjuk az individualizmust és a szabadságot, és közben "nagy nemzetté" akarunk válni. Trócsányi és kormányának társadalomtudományos műveltségű tanácsadói tudhatnák, hogy "nagy nemzetté" válni azt jelenti, hogy hatékony, nagy értékteremtésre képes, más nemzetek által megbecsült társadalom vagyunk, amely nem lehetséges a szabadságok nagyrészt spontán koordinációja és az állam visszafogott, segítő, hatékony -- de ezeken nem túlterjeszkedő -- jelenléte nélkül. A kormány éppenséggel nem nagy nemzetet akar csinálni, mert ha így tenne, nem ócsárolná folyamatosan, hanem az értékén becsülné a nyugati civilizációt, ahonnan az újítások, a versenyképesség módszerei, a technológia, a jogrend hatékony felfogása stb. származik. A Nyugattal "az a baj", hogy sose szívta komolyabban azt a szert (az etnicizmusét), amit a magyarok, mert ha így tett volna -- és nem adott volna elsőbbséget eltérő, de világos hangsúlyokkal az individuumnak, a polgárosodásnak, a modernizációnak, a jognak és az alkotmányosságnak az autoriter központi érték- és érdekakarattal szemben --, akkor nemzetei könnyen eshettek volna maguk is egy diktátor és tolvaj bandájának fogságába, és ma nem BMW-gyárat építenének a civilizációjuk félperifériáján, hanem maguk is a paprikájukban és a kolbászukban látnák a nemzeti identitás megtestesülését, a minisztereik telehazudnák a sajtót, külügyminisztereik, ha hinni lehet a híreknek, még nagyobb diktatúrák hazai ügynökei lennének, és a legnagyobb diadal, aminek megélésére képesek lennének, az az Indo-Európai-Kurultáj Egyesített Világjátékokon elért aranyérmek.

Röviden, nincs és nem lehet nagy nemzet a Nyugattal és a tágan értelmezett, de Magyarországról fennen utált modelljével szemben. Amit Trócsányi többes szám első személyben állít a magyarokról, az nem több, mint kártékony politikai manipuláció. A miniszter -- úgy is mint valaha tudós -- feladata az lenne, hogy a kormányon belül egy valamennyire is értelmes álláspontot képviseljen az individualizmusnak, a szabadságnak és a modernizációnak a nemzeti identitással és a kultúránkkal való összehangolásával kapcsolatban, amelyre vonatkozóan - megnyugtatom - voltak már kísérletek a magyarországi múltban. Ennek jegyében (is) telt a főleg szász etnikum felvidéki városi élete, Erdély aranykora döntően a XVII. században (polgárosodás, vallások kiegyezése és vallási türelem, korlátozott fejedelmi hatalom!), Mária Terézia uralkodása (felvilágosult abszolutizmus, gazdasági reformok, kiegyezés a rendekkel), a reformkor és a dualizmus első két-három évtizede, ill. halovány nyomokban, inkább lappangóan a XX. század. A bezárkózás az etnicista hagyományba ellenben gyáva, improduktív, gyenge nemzetre vall. Nem mindenkitől várható el ebben az alapvetően tahó, bűnöző alkatú vagy szervilis emberekből álló kormányban, hogy tudja olvasni a magyar műveltség legfényesebb lapjait, de hát egyetemi professzorokat és akadémikusokat is utoljára a hetvenes években hajtottak igába és tereltek pártlogós vályúhoz ilyen egyértelműséggel. Gratulálok.