Szerencsére, némi megpróbáltatás ellenére, a liberális demokrácia alapvető intézményrendszere érintetlen a nyugati civilizációban. Azok a vállalatok, amelyek BMW-gyárat és start-up bázist építenek Magyarországon, élvezik a liberális demokrácia kivételes körülményeit, amelyek közepette a fejlesztéseiket végezhetik: e két konkrét esetben Németország és az Egyesült Államok gazdag technológiai, pénzügyi és menedzsment kultúráját. Az utóbbi kétszáz év páratlan anyagi fejlődése elválaszthatatlan a liberális demokráciák nyújtotta politikai biztonságtól, amelyben a kreatív egyén versengő együttműködésre léphet hasonló társaival. Ezt pontosan tudja pl. Kína is, nem véletlenül nem állt rá annak idején a perui vagy a magyar -- hanem inkább az amerikai, a brit, a svájci és a német -- technológia és knowhow iparszerű ellopására. 

A liberális demokrácia arra az egyszerűnek tűnő feladványra ad optimális -- nem tökéletes, csak éppen minden másnál jobb -- választ, hogy hogyan lehet összehangolni egyes, nagy értékteremtésre képes emberek, minden ember humánus kezelésének és nagy tömegek politikai nyomásának teljesen szétágazó szempontjait. A liberális demokrácia alapvető intézményrendszere (ideértve az erkölcsi közegét, a gazdaság, a társadalom és a politikum megfelelő modelljét) évezredes fejlődés eredménye, nem egy ember agyából pattant ki, és ekként egy ember agya a legjobb esetben sem helyettesítheti (és ide lehet képzelni most mindenféle, velünk élő, fura ember agyát). A liberális demokrácia többé-kevésbé spontán, evolutív átalakulás terméke, amelyben szerepet játszik a keresztény individualizmustól a pénzgazdaság fejlődésén át a tudományig, az ipari forradalmakig és a politikai normákig minden, de nem mérnöki munka eredménye, és éppen emiatt hozott létre optimális együttműködési keretet egész társadalmak számára. Sosem volt valaki, aki azt mondta volna, legyen liberális demokrácia és az legyen ilyen vagy olyan. A liberális demokráciát nem lehet meghirdetni, mint az illiberálisat: nem véletlenül olyan primitív az utóbbi fogalma és káros, amit látunk belőle.

Éppen az elmondottak miatt nehéz a liberális demokráciát olyan kultúrákban meghonosítani -- pl. hazánkban --, amelyek a minimálisan szükséges fejlődési utat sem járták be. Ezzel a ténnyel -- Orbán bűvöletében -- még nem nagyon néztünk szembe, pedig jó lenne. Az is igaz, hogy a liberális demokrácia mechanizmusai most -- legalább részben -- éppen az átfogó logika ellen működnek amennyiben nem tudják biztosítani se (a homogenizálódással szemben) a liberalizmus, se (a vagyoni különbségek növekedésével, de főként a társadalmi mobilizáció csökkenésével szemben) a demokrácia szempontjainak érvényesülését, ami miatt az autokratikus rendszerek most éppen sikerrel apellálnak az elégedetlenek kollektivista-biztonságkereső ösztöneire és bosszúvágyára. De míg a liberális demokrácia esetében "csak" korrekcióra van szükség, addig az autokratikus rendszerek alapjaiban veszélyeztetik a lokális és a globális koordináció logikáját. 

A liberális demokráciára leselkedő legnagyobb veszélynek mégsem a versenyképességi és politikai szempontból is szuboptimális autokráciákat, hanem a robotizációt látom, amennyiben 20-30 év távlatában megszünteti az alacsony hozzáadott értékű munkahelyeket és nem képes helyettük (magasabb szinten) elegendő újat létrehozni. (Ez túl messzire vezetne, ezért ezt a feltételezést itt indoklás nélkül hagyom.) Az autokráciák csak azáltal erősödhetnek meg, hogy az államok gazdasági szerepe - a piac ellenében - ilyen körülmények között tovább nő, még inkább algoritmizálódik és virtuálissá válik az élet, technicizálódik az értelmiség és csökken a humánum regenerációjának tere, amivel közvetetten gyengül a demokrácia igénye is. Ebben az esetben elválik majd egymástól a demokráciák individualista és igazgatási oldala, és az utóbbi eluralkodásával az optimális rezsimmé egyre inkább a oligarchikus demokrácia válik, amelynek élén a tőke, az új technológia és az új szerkezetű értelmiség áll. Sajnos Magyarország kisebb zökkenőkkel tud eljutni ebbe az állapotba, mint a nyugati liberális társadalmak, ami azonban azt is jelenti, hogy a nép döntő hányada elesik a globális uralkodó rétegbe való belépés lehetőségétől. Amikor tehát a liberális demokráciát dicsérem mint a humánum, a fejlődés és az önkormányzás legjobb közegét, erősen kétséges, hogy az életének az a szimbolikus helye, ahol ezt teszem ennek egyik közbülső szakaszában vagy már a végén van.