Semmi jót nem jelent általában sem, ha egy kormány meg akar védeni valamit -- emlékszünk a konzervatív Reagan nevezetes szállóigéjére --, de különösen rossz hír, ha az Orbán-rezsim akarja ezt tenni: az áldozatok a manyuptól a magyar futballon át -- most már jószerivel -- az EU-ig sorakoznak. Erre jön egy Novák nevű kormányember, és -- nem elsőként egyébként -- közli, hogy "[N]em szabad elfeledkeznünk a többségről, amelynek értékei és a gyerekvállalás mellett határozottan ki kell állni", mármint a buziházassággal szemben. Nováknak nyilván az átlagfideszesekre szabott érvelése szerint a család olyan, mint a tiszta víz: bár az üdítőitalokat sokat reklámozzák, a vizet e nélkül is minden gyerek szereti.

Reméljük, marad vizünk és nem leszünk rövidesen Európa Nigerje, miután a kormány a célkeresztjében újabb áldozatjelölt tűnt fel. Novák természetesen éppen annyira szervilis, mint amennyire tájékozatlan a családok megítélésében. A család mint a hagyományos (férfi-nő) házasságon alapuló életforma legalább negyven éve felbomlóban van Magyarországon, és akkor vett kivált meredekebb karriert, amikor Soros elkezdte támogatni a fideszes fiúkat. Na ugye. Mivel a család társadalmi intézmény és Novák fejében a sosem volt viktoriánus (nem ez, hanem az, a XIX. századi) kép élhet a családról (ó, szent liberalizmus, amikor ilyen jól ment a családoknak!), tájékoztatnom kell, hogy hiába intéz még sok hasonlóan ostoba (ám elkötelezett) beszédet a közhöz, mint tegnap, attól még nem fog megjönni a "szülési kedv" és nem háromszorozódik meg a felbonthatatlan házasságok aránya (mert megígértük az Úrnak). A család ugyanis társadalmi intézmény, a sorsában tükröződik a társadalom átalakulása, amely összefüggésnek nyilván Novák sem szeretne keresztbe feküdni, ellenkező esetben a NER-propagandisták sajnálatos, de már megszokott (részben mára politikai hullává vált elődök eljátszotta) szerepét abszurd módon gondolná túl. Elvégre mit adhat ő a minden második felbomló házasságnak, a csökkenő számú, de azokból is elvándorló gyereknek, a 16. éve kora után Parragh-sorsra kiszemelt, az önkiteljesítése esélyeinek tört részét megkapó magyar fiatalnak? Hogy Orbán apánk szeret téged? Vagy mit javasol, tiltsuk be az iPhone-t? Novák elmehetne a búsba, de feltehetőleg ott nem fizetnék meg ennyire jól a kártékony fontoskodását.

Értem én, Novák nem szereti az LMBTQX-közeget. Én sem nyitnám meg előttük a házasság intézményét, de ezt az irracionalitáshoz tartozó ízlés és a saját, Nyugaton már kisebbségi hagyományom kérdésének tartom, amit még akkor sem adnék a "futottak-még" államtitkárok szájába, ha akkora jelentőséget tulajdonítanék magamnak, mint Orbán. Hanem ez a kérdés -- a melegházasságé és "abnormális" (azonos nemű párok által létrehozott) -- családoké nem is téma nálunk, amit egyébként Novák is elismer. Akkor meg minek teszi témává? Ja, jópontkollekcióban járt Kaposváron, hogy felejthettem el?! De elsősorban azért nem tenném témává, amit Novák viszont látványosan elfelejt, mert tudom, hogy nem rajtam múlik, tehát nem lesz a zagyva propagandától produktívabb a kormány "családpolitikája": építhetek mindegyik új párnak egyenként kacsalábon forgó egerszalóki szállodát (bár ez azért inkább prosztó), alájuk tolhatok egy-egy "Mészáros"-birodalmat, akkor sem lesz ettől több és boldogabb család. (Őszintén remélem, hogy Orbáné az.) Hogy mitől lenne? Például egy jobb Magyarországtól, amely nem igyekszik átideologizálni az emberi magánéleteket (=nem avatkozik bele a családok dolgába) és hagyja az embereket élni ahelyett, hogy állami parvenük naponta ismétlődő szőnyegbombázásával NER-minőségű bölcsességek és civilitás szintjére vetné vissza az önképüket. (Nem mellesleg a házasság polgári intézmény és mint ilyen nem lehet "szentség". Ezért lehet, hogy míg nekem is az ízlésem ellen van kiterjeszteni meleg párokra, aligha tudnám racionálisan képviselni ezt az álláspontot a közvélemény előtt.)

Na, de egy praktikus mentőkérdés a végére Novák asszonynak: mi a rosszabb, azonos nemű házastársak boldog közösségében felcseperedő egy szem magyar gyereknek lenni, vagy tönkrement, lélekgyilkos, ám felbontatlan házasság termékeként, egy fedél alatt élő sokgyerekes kőkatolikus családokban felcseperedni? Az egyetlen értelmes válasz erre, hogy döntse el mindenki maga. Akkor meg úja kérdem, minek veszi a bátorságot a kormány, hogy ebbe is beleszóljon?!