Kimondom "keresztény" (=nem zsidó, nem muszlim, nem "Soros-bérenc", ráadásul néha templomban is megforduló) jobboldali, konzervatív (felvilágosodás-kritikus) magyarként: a magyar asszimiláns, kevert nemzet. (A kevert nemzet folyamatosan asszimilál, tehát eredeti önmaga kisebbségbe kerül, illetve felülíródik és maga is asszimilánssá válik.) A magyar nemzet akkor volt erős a története során, amikor integrálni és asszimilálni tudott, majd az asszimiláns csoportokkal keveredve -- így maga is változva -- további népcsoportokkal, kultúrákkal és nyelvekkel lépett kölcsönhatásba. Ez a történet húzódik végig a magyar őstörténettől a honfoglalás korán át (ennek a fél évezrednek a vallási-kulturális törésvonalait és integrációjukat is ideértve), a tatárjárás és a törökdúlás utáni helyreállításon keresztül (megint csak számos vallási-kulturális mozgás közepette) a dualizmusnak a kulturális és a politikai nemzet számára végül kudarcnak bizonyuló liberális gyakorlatáig. A nemzethalál-közeli állapotok túlélése és a megerősödés MINDIG asszimilációval és idegen vagy új hatások integrálásával történt, nem bezárkózással, illetve amikor az asszimiláció a modern korban visszafordult, az a gyengeség jele volt és tragédiák követték (Trianon és a Holocaust). Az egész történelmünk Szt. Istvánt igazolja (megkötésekkel persze, magyarázat itt).
Lassan mondom: a magyar k-e-v-e-r-t n-e-m-z-e-t. Olvasztótégely vagyunk, amelynek történelme során más népcsoportok és kultúrák integrálása és lehetőség szerinti asszimilálása egyszerre volt kényszer és lehetőség. Ennek következtében a mai (magyar) népességünk döntő részében idegen etnikumok és leszármazások keverednek a valamennyire is etnikai magyarnak tekinthető vérvonallal. Az etnicizmus (a nemzet ezeréves megbontatlan származási egységével és valamiféle "lényegével" operáló politikai ideológia) ilyen körülmények között hazug és -- a bezárkózást ösztönözve -- nemzetrontó is. A legtöbb, ami vele szemben a magyar kollektívumról elmondható, az a nyelvi, esetleg a kulturális egységessége, amelyet közös földrajzi környezetben ért el.
Na, ezek után bármilyen baloldali, "rosszabb pedigrével" bíró vagy ilyesmivel megvádolt és attól félelmében összeroggyant közéleti ember bátran kiállhat az etnicizmus és a bezárkózó nacionalizmus ellen, néven nevezve azt, és felhívva a figyelmet arra, hogy szembe megy az "ezeréves értékeinkkel". Szabad a vásár! Tessék abbahagyni a kushadást, visszaadni a júdáspénzt, és elkezdeni politizálni az ellenzéki oldalon a liberalizmussal nem tompított puszta demokrácia (=közéleti tusa) keretei között! Mit jelent ez? A lényegről kell beszélni, beleállni a szellemi és a politikai harcba, megásni a lövészárkokat, megtölteni a fegyvereket!
De legelőször: visszaadni a júdáspénzt.
(Ez nem pro-migrációs poszt, ez anti-etnicistaőrület poszt. De innen a migráció és az, hogy mit kell tennünk vele, is jobban látszik. Mit kell tennünk vele? Mindenekelőtt azon mérnünk az erőnket, hogy képesek lennénk-e asszimilálni. Ha eleve lemondunk erről, az a társadalmunk és a kultúránk gyengeségének a jele. Le lehet és le kell mondani róla, ha nem tartjuk magunkat elég erősnek, de akkor vállaljuk a gyengeségünket és nézzünk szembe vele! Ha viszont elkezdünk gondolkodni róla -- keleti és nyugati jövevények kapcsán is -- és elkezdünk gondolkodni az ehhez kellő társadalmi stratégián, az az erő jele lesz. Nem akar itt senki feltétlen, korlátozatlan migrációt. De akarjuk magunkat vissza! Akarjuk IV. Béla, Mária Terézia és Andrássy Gyula erőre kapó Magyarországát. Nem a mai gyenge, megtévesztett Ersatz-országot, kitéve a belső és külső élősködőknek.)
Az utolsó 100 komment: