Talán nem evidens a kelet-ajropéer kavalkádban, hogy miért szavaz -- nem írom, hogy szavazzon, mert nem vagyok felelős mások gondolataiért sem, nemhogy a cselekedeteiért -- egy arch konzervatív a kormányváltásra; az a konzervatív, aki szerint nagyjából a XVIII. század közepétől lényegi kérdésekben folyamatos degenerálódásban van a világ, amit a nem lényegi kérdésekben elért sikerek legfeljebb elfednek előttünk: ez tudniillik a hegytető, ahonnan már lefele vezet az út (nem az út valóságát tagadjuk, hanem az emelkedését), illetve minden későbbi konzervatív politikai álláspont nagyjából erre a pre-modern pozícióra tekint vissza. Nem kenyerem tehát a felvilágosodás szülte progresszivizmus és az erkölcsi egyenlősdi (a felvilágosodást megtartottam volna annak a háromezer embernek a körében, akik Ockham, Bacon és Descartes óta egyáltalán értik, mi ez), rettenetesnek tartom a nacionalizmust és a demokráciát, szóval nem vagyok éppen mai érdekű gyerek. Nekem Harrach Péter, Kövér László és a Mandiner kommentelő közössége semmi más, mint a tömegek természeti rend és civilizáció elleni lázadásának legújabb hulláma. A magyar nyelv ismételt felváltása az artikulálatlan hörgéssel.
A kormányváltás ügye élesen elválik a szememben az ellenzék ügyétől. Az ellenzék reménytelen, korrupt, természetesen része a hazai züllésnek. Amikor a kormányváltásra szavazok, nem az ellenzékre szavazok. Az ellenzék csak hordozója -- ebben a szörnyű, pokoli rendszerben, amit demokráciának nevezünk -- annak az esélynek, hogy ha alacsony szinten is, de normalizálódjon az ország állapota. A normalizáció egyetlen biztosítéka a liberális demokrácia és a piacgazdaság legalább darabokban való helyre- vagy még inkább lábra állítása és ennek nyomán az állam és a tömegízlés hatalmának visszaszorítása a politikai életben. Ennek az esélyét -- azaz a konzervatív élet megélésének lehetőségét nacionalista tömeg- és állami kényszer, beavatkozás és függés nélkül -- csak az ellenzék biztosítja. A Fidesz nem konzervatív, hanem nacionalista és demagóg, pusztítja az államtól független élet lehetőségét és a kitartottságot kínálja fel azoknak, akik más körülmények között polgárrá (autonóm gazdasági és szellemi cselekvőkké) válhatnának.
Második okom, ami miatt a kormányváltásra szavazok az a minősíthetetlen színvonal, amely a mediatizált uralkodó rétegben elszabadult és olyan arcokat és jellemeket dobott a felszínre, hogy ezek már önmagukban garanciái annak, hogy Magyarország egyik historikus mélypontját éljük. Amikor az uralkodó réteg és a tömeg napi kontaktusban vannak, akkor a politikai martalócok országlása minden nap rontja az ország erkölcsi állapotát, konzisztenciáját és regenerációs képességét. Ilyen alakoknak nem szabadna semmilyen értelemben példaként szerepelniük a hétköznapokban, ez önmagában elég ok a kormányváltásra.
Harmadik és negyedik okom is biztosan van, de nem érdekelnek. Már ezektől is hányingerem van. Szóval, hajrá, védelmezői a civilizáció emlékének!
