A történelem menetét, nemzetek és birodalmak felemelkedését és eltűnését hosszabb távon egyetlen tényező dönti el: a technológiai fejlettségük. Az ezt lehetővé tevő közösségi tanulás, mozgósítóerő és forráshatékonyság pedig meghatározza, hogy kié lesz a domináns technológia: szinte kivétel nélkül az aktuálisan hatékonyabb politikai alakulatoké. Ez történt a kőkortól a vaskorba való átmenet különböző fázisaiban, a kapitalizáció és a tőkekoncentráció, és ezzel összefüggésben az ipari forradalmak idején, ez történt az atombomba ledobásához vezető fejlesztési folyamatban és ez történik most, amikor a digitális technológia és a mesterséges intelligencia révén egyes - többnyire eleve tőkeerős - országok növelni fogják az előnyüket a szegényebb, gyengébb országokkal szemben. Például Magyarországgal szemben.
A magyar nemzet jövőjét nem az etnikai homogenitása fogja eldönteni, hanem a technológiai fejlettsége, a globális technológiai változásokhoz való szuverén hozzájárulása és a közösségi ereje. A kormányzati propaganda azzal áltatja a hozzá nem értő embereket (a szavazók többségét), hogy a magyar nemzet erős (ami sajátos összekeverése a magyar kormányzat magyar nemzettel szembeni és a nemzet objektív erejének). Valójában a magyar nemzet egyre gyengébb, mert úgy döntött a Fidesz-kormány uralomban tartásával, hogy az eleve hiányos közösségi kompetenciáit, piacát, tőkéjét és tudását visszafejleszti. Ahelyett, hogy szembenézne a hiányosságaival, tragikus módon fátyolba vonja azokat maga előtt és hagyja a képességeit tovább sorvadni.
Ahelyett, hogy erősödne a nemzet szuverenitása, mert a versenyképessége révén a világ technológiai, tőke- és szociális kompetenciaközösségének élvonalában van, folyamatosan gyengül: nemcsak a saját kormányával szemben, de ami még fontosabb, a világ valós trendjeivel szemben is. A versenyképességet nem lehet kiiktatni, megkerülni, elszabotálni, elhazudni. Ezek egyikét sem lehet vele. Vannak objektív mércéi jórészt már a makroadatokat messze megelőzően és náluk sokkal árulkodóbban: pl. a start-up tőke mennyisége, a tanárbérek, a globális felsőoktatási ranglisták, a kutatás-fejlesztés és az innováció hozzáadott értéke a nemzetgazdaságban, a nemzeti vállalatok kapitalizációja és tőkeexportja, a digitalizációra költött pénz a szolgáltatási szektorban stb. Pontosan lehet látni azokat a világfolyamatokat, amelyek számítanak a XXI. században, és ahol Magyarország -- elenyésző mértékig -- csak a nyugati integráció révén van jelen, a maga jogán és erejéből ellenben jószerivel nem jegyzik, nincs. Nálunk szervezett tolvajlás van, ennek üzemszerű elhazudása van és Tállai András van, amint tehénszaros utakat ad át papi áldással. Nálunk az új harmincashetvenes évek van, a soros válság kitörését megelőző évtized van.
Ha a magyar nép -- amely önmagában apró (próbáljuk elgondolni, a teljes hazai lakosságnál már 50-60 darab nagyobb lélekszámú város, ún. megacity van a világban) -- rövidesen csak vevője lehet a fejlett technológiának, és ha a vevők körében is kis lélekszámú és gyenge, akkor óhatatlanul kiszolgáltatottá válik a világot irányító folyamatoknak, tehát a szuverenitása legföljebb a politikai propagandában érvényesülhet -- de itt is már csak egy darabig. Orbán azt hiszi, hogy az országot a kétségbeesés szülte orosz geopolitikai célokhoz láncolva bármit is tud változtatni a vert helyzetünkön. Téved. De ami még rosszabb: lehet, hogy ezen a vert helyzeten egyáltalán nem akar már változtatni, mindössze egyet akar: a maga javát.
Etnikai homogenitással házalni egyébként súlyos történelmi ismerethiányokat elárulva, a honfoglalás korát idealizálni a negyedik ipari forradalom, a platformok összekapcsolásának, a genetika és az IT összeolvadása és a kiborgok korának nyitányán -- eleve, azt hinni, hogy egy nemzet bármilyen módon boldogulhat egyedül, nota bene ellenségek és opponáló folyamatok gyűrűjében -- oly mértékű (dimenzionális) tévedés, amelynek súlyára a magyarok többsége csak akkor fog rádöbbenni, amikor nem lesz már a kezében jószerivel semmi abból, ami ezt az országot valójában meg fogja határozni: tőke, technológia és szellemi irányítás. Akkor majd meglátjuk, milyen lesz -- nem a szuverenitás, hanem annak a tényleges hiánya.
