A Momentum Mozgalom első ránézésre újabb lehetőséget kapott az ismertsége bővítésére a civilek szabályozása elleni népszavazással -- a kellő számú aláírás összeszedésére persze aligha, mert az ellenzéki pártok szolidaritása nyilvánvalóan esett az NOlimpia óta az új generációs párt iránt, segíteni valószínűleg nem fognak neki, ahogy -- paradox módon -- a civilek sem fogják szívesen fogadni egy párt fellépését az ügyben, ha az érdekükben történik is. A népszavazási kampány leginkább csak választási kampánynak lesz jó, és a Momentumot teheti ismertebbé, noha nehéz lesz elmagyarázni a választóknak, miért NE legyen "átlátható" a civilszervezetek gazdálkodása.

Személyes véleményem szerint a Momentum jobb híján indulna újra népszavaztatni, mert nem tud mást, amivel reménye lehet a tartós ismertség- és népszerűségnövelésre. Narratívát nem produkált, karizmatikus (leadershipet mutató), szeretett vagy elismert politikusai nincsenek, inkább idegennek, mint újnak hatnak, inkább technokratikusak, mint problémaérzékenyek, inkább elidegenítőek, mint empatikusak. További ismertségre kétségtelenül szüksége van a Momentumnak, de a mostani ügy legfeljebb újabb 1%-ot hozhatna neki a biztos szavazók körében, elsősorban vidékről. Mivel erősen városias, yuppie, fiatalos, racionális aurájú mozgalomról van szó, az extenzív növekedés -- ami a mai kb. 50%-ról ennek még a felével növelheti az ismertségüket -- nem hozza majd a mai arányokat az ismertséghez mért támogatottságban. Magyarul, a biztos választók mai 2-3%-os támogatottságáról elmozdulhatnak 3-4%-ra, ami azonban nyomás alatt -- értem ez alatt az LMP növekedési pályáját, egy lehetséges ellenzéki-posztkommunista összefogást, de a Jobbik centrista mozgását is -- a szavazófülkékben még erodálódhat. Eredmény? Végül is az, de milyen áron? Nem lehetne máshova befektetni a népszavaztatásra fordítandó forrásokat, amelyek így sokkal jobban kamatoznának? Pl. mindjárt gondolkodásba és stratégiai cselekvésbe a szedett-vedett rögtönzés helyett. 

A Momentum legfőbb baja, hogy iszonyúan reaktív. Egyrészt olyan stratégiára alapoz, ami a többiek kudarcára számít és ettől teszi függővé a párt eredményességét (hiba!), másrészt a Fidesz által alakított napirendre reagál, issue-tól issue-ig (=ügyek mentén) botorkál, tehát meg sem kísérli felborítani azt a pályát, amin így csak elhanyagolható erejű játékos marad. A Momentum szellemi frissesség és kreativitás helyett fizikai fáradtságot és lábmunkát ígér a támogatóinak. Éppen az ellenkezőjét annak, amit óvatos szimpatizánsaiként vártunk tőle. Visszatérve a most készülő népszavazásra, arra számítok, hogy lesz eredménye a Momentum számára, de olyan alacsony hatékonysággal, hogy legfeljebb pirruszi győzelemnek lehet majd nevezni. Azt erőltetik, ami egyszer már bevált -- noha azt sem tudták utána kihasználni --, csak éppen sokkal kedvezőtlenebb, és a népszavazás fideszes-sorosozó meghekkelését is ideszámítva sokkal kockázatosabb kontextusban teszik, miközben elfecsérlik az idejüket és nagyon alacsony a hatékonyságuk a befektetett idő, pénz és energia szavazatokba konvertálásában. Mindent összevetve a megrekedettség és a vezetési elégtelenség szimptómáit mutatják. Sajnálom.

Disclaimer: A Momentum két szempontból érdekel és írok róla visszatérően. Egyrészt, mert a palettán lévő aktív pártok közül még mindig a legnagyobb eséllyel szólíthatnak meg polgári konzervatív szavazókat. Másrészt meg egy friss politikai stratégia sorsa és a tanulságok, az on-the-fly politikai teremtés eredményessége szempontjából.