Az utóbbi évek politikai elemzései és közvélemény-kutatásai is azt bizonyítják, hogy a Fidesz fokozatosan elhagyta a polgári jobbközepet és szociológiai, retorikai és politikai tekintetben is a jobbszélt vette célba, amely Magyarországon nem náci, nem is fasiszta, hanem az etno-nacionalista pozíciót jelöli. Ezen a pozíción belül azonban a Fidesz még így sem jut el odáig, ahonnan a Jobbik tizenöt éve elindult -- a pogány, újjoboldali forradalmi radikalizmustól --, ezért miközben a Jobbik kb. másfél éve a centrum felé kezdett menetelni, máris sokkal nagyobb utat járt be (az európai terminológia elfogadásáig), mint a Fidesz az ellentétes mozgásával. A kérdés ismert: tudja-e a Jobbik stabilizálni a helyzetét a jobbcentrumban és ott versenyképes alternatívát kiépíteni a Fidesz elhagyott polgári szavazóinak is, miközben nem hagyja magára a hagyományos vidéki bázisát.

A Fidesz mozgása egyértelműen az orosz kapcsolat előtérbe kerülésének, az EU-kritikának és a migrációnak az együttes következménye, de nem meglepő trend ez az Orbán Viktor személye köré szervezett -- a miniszterelnök pozícióját a korrupciós gépezettel együtt erősíteni hivatott -- populista kormányzás ismeretében. Orbán és közvetlen kapcsolata a választóival egyformán kiüresíti a Fideszt és a kormányzati rendszert, mindegyiket az ún. politikai kormányzásnak (valójában a személyes érdekeinek) veti alá. A szakmai kormányzás Magyarországon csak annyira lehet szakmai, amennyire a szavazatmaximalizálást szolgálja, és az imént említett tényezők együttállása miatt erre a jobbszélen van optimális környezet. Orbán pozícióerősítése óhatatlanul a kevésbé iskolázott, vidéki, jobban manipulálható, zártabb kultúrájú, bizonytalanabb egzisztenciájú, a vezérszemléletre jobban kapható rétegek körében végezhető el nagyobb sikerrel. A Jobbiknak úgy kell bevonulnia a centrumba, hogy ezeket sem adja teljesen fel. Nehéz feladat, amelynek a sikere azon múlik, hogy a párt tudja-e dinamizálni a választói rendszert egy teljesen új narratívával. Ennek nem látszanak még a jelei.

A feladvány a kerékpározáshoz hasonlítható. Az álló kerékpárosnak sokkal kisebb esélye van nyeregben maradnia, mint a mozgónak, amit bizonyos fizikai törvények magyaráznak. A Jobbiknak ugyanígy kevesebb esélye van egyik oldal felé sem eldőlni, annál több a földön találnia magát, ha áll -- ha a Fidesz-megszabta, a Jobbik számára statikus, álló világképben akar érvényesülni --, mintha dinamizálja a mozgását, a jobboldali adottságok helyett a jobboldali jövőbe veti a horgonyát, és azzal húzatja magát, átalakítva az egész jobboldali politizálás kontextusát. Nem akarok erről többet mondani, mert a lényeg egyelőre a metafora értelmezhetősége. A Jobbik ma még képtelennek látszik elvégezni a szóban forgó feladatot.