Mióta Orbán Viktor bevezette ebben az országban az "illiberális" demokrácia fogalmát, a híveinek egy része azon örvendezik, hogy most végre eljutottunk a demokráciának egy olyan -- a magyar lélekhez jobban illő -- értelmezéséhez, amely tükrözi a liberális pártok elhanyagolható erejét, és így új utat mutatunk Európa felemelkedéséhez is. Mi sem áll távolabb a valóságtól.

Az Orbán-híveknek tudniuk kellene, hogy Európa jóval azelőtt volt liberális a modern korban, minthogy demokratikus lett volna. Nyugat-Európa a XIX. század második felében liberális és kapitalista volt; a legvirágzóbb államai Nagy-Britanniától Hollandián és a német Hanza-városokon át a dualista Magyarországig liberális monarchiák vagy köztársaságok voltak -- amelyekben az ún, "nép" (tehát a mai Fidesz-szavazók) nagy részének nem volt szavazati joga. Nem szavazhattak volna a kedvenc pártjukra -- ennek ellenére Európát a liberalizmus tette ekkortájt szó szerint naggyá, a polgársága és a tőkés rétege tette lehetővé a gyarmati terjeszkedését, és ennek köszönhetjük az európai társadalomfejlődés viszonylagos egységét, azt tudniillik, hogy létrejött az az anyagi kultúra, amely nemcsak Európa, hanem a világ lakosságát is kiemelte az állati sorból.

Demokráciává csak a XX. század második harmadától váltak az európai országok, azaz a "jelzőtlen" demokrácia sosem létezett, nem a liberalizmus torzította el a demokráciát, hanem fordítva történt, amikor minden felnőtt állampolgár politikai jogokat kapott társadalmi státustól -- a közöshöz való hozzájárulásától és felelősségétől -- függetlenül. Ha valami tönkretett valamit, akkor nem a liberalizmus a (sosem létezett) demokráciát, hanem nagyon is fordítva: a demokrácia tette tönkre a liberalizmust, tehát a Fidesz igazából ezzel is elkésett már. Amit pluszban elért, az a liberális demokrácia "meghaladásának" ismert módszere: a nemzeti szocializmus, amely a liberalizmust a demokráciánál is tovább rombolja, de nem az egyenlőség nevében, hanem ellenségképekkel manipulálva, az egyenlőségvágynál is erőteljesebben támadva a működő politikai közösségek anyagi és erkölcsi alapjait.

Magyarán az illiberális demokrácia tovább lép a liberalizmus gazdasági és társadalmi logikájának (egy erős nemzet alapjainak) rombolásában, ennyi a nagy ötlete. Demokrácia ugyanúgy nem lesz, mert elfojtódik a szabadság mint a gazdasági és társadalmi újratermelődés hajtóereje, és egyre kevesebb kézben koncentrálódik a gazdasági és politikai hatalom, de ezt legalább pótolja a vallásnál is erősebb politikai drog, a nacionalizmus, amely az embereket szembefordítja akár az önérdekükkel is, de a nemzet valós érdekeivel végképp. (Demokrácia természetesen az antik világban sem volt: az eleve kicsiny népességű városállamok töredékében is csak a népesség 10-20% százalékának volt aktív szavazati joga, a mai Fidesz-választók nagy része -- történelmietlenül visszavetítve -- rabszolga lett volna. A római birodalomban dettó.)

Továbbá -- egy másik kedvelt vádat felhozva a liberalizmussal szemben -- a kereszténység nem a liberális szabadosság miatt "szorult vissza". A liberalizmus eleve nem szabados, hanem egy nagyon pontos erkölcsi renden felépülő politikai ideológia, amelynek külön peche, hogy úgy mutatkozott be a kádárizmusból kiszabaduló (?) Magyarországon, hogy a képviselői nem az erkölcsi és gazdasági, hanem a jogi oldalát hangsúlyozták (hogy aztán végül leginkább már csak a saját hatalmuk érdekelje őket). A liberalizmus politikai ideológiaként nagyon új, még kétszáz éves sincs, és mire létrejött, a kereszténység már régen elveszítette a szívek és az agyak fölötti ellenőrzését elsősorban a belső bomlásának (vagy mondjuk így, formálódásának) hatására. Ez utóbbit olyan nevek fémjeleznek a Fidesz-szavazó számára, mint Szent Ágoston, Szent Tamás, Ockham Vilmos, Luther Márton, Kálvin János, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ezen kívül a kereszténység azért szorult vissza (és különösen ki az állam irányításából), mert a vallásháborúk az újkor hajnalán Európa szétesésével és elsüllyedésével fenyegettek. Kvázi ezért nincs vallásos törvénykezés (sária) ma Európában, ami ha lenne -- lásd Árpád-házi nagy királyaink gyakorlatát -- a teljes Fidesz-vezérkarnak ma kéz és nyelv nélküli kellene érvényesülnie a Kossuth-rádió egyenes adásában .

Ami viszont a címbeli kijelentést illeti, érdemes megfontolni, hogy a "liberális demokrácia" kifejezés csak arra utal, hogy a demokráciában a kisebbséghez tartozó állampolgároknak is megvannak az alapvető emberi és polgári jogaik. Tehát akkor, amikor "Gyurcsány" volt hatalmon, nem zárathatta be a fideszes híveket a börtönbe csak azért, mert más ideológiai alapon álltak, míg ez fordítva nagyobb eséllyel eshet meg ma. Jobb lenne talán az érzékenyebb lelkűek védelmében a liberális demokráciát vegyes demokráciának hívni, megelőzve a politikai rendszer (liberális demokrácia) és a politikai ideológia (liberalizmus) összekeverését, de hát persze nem lenne ilyen összekeverés, ha nem ez állna érdekében az Orbán-rezsimnek. A liberális demokrácia vívmánya, hogy a többség és az állam beleszólása nem terjed ki mindenre: nem fenyegethetik a kisebbség és az ebbe tartozó emberek alapvető jogait. Akinek megmaradt egy csöpp esze, az nem gondolhatja, hogy ez baj. Hacsak nem akar persze nyilvános kivégzéseket látni nyakra-főre a Várbazárban. A liberális demokrácia nem a liberálisok demokráciája, hanem minden egyes emberé -- a saját jól felfogott érdekében.

A liberális demokrácia a legjobb kompromisszum a politikai egyenlőség és a társadalmi hatékonyság között, és hogy az illiberális demokrácia ezzel szemben mennyire nem képes semmire az ellenséggyártáson kívül, azt könnyen le lehet mérni Orbánék utóbbi 7-8 éves produktumán.