Rosszabb esetben pedig politikai propagandaeszköz. Mondom ezt annak kapcsán, hogy több általam tisztelt ember jó ideje amellett áll ki bel- és külföldön, hogy ha valóban kereszténynek gondoljuk magunkat, akkor fogadjuk be a menekülteket (a valóban rászorulókat, tegyük fel, fel lehet ismerni őket). A másik -- a rosszabb fajta, de mindjárt amellett fogok érvelni, hogy mindamellett ők a realisták -- pedig azt hajtogatják, hogy éppen a keresztény kultúrát kell megőrizni azokkal szemben, akiknek az integrációjára semmi remény.

A vita érdekes módon a kereszténység megélésére terelődött, és lassan úgy tűnik, mintha valóban ez lehetne a vita tárgya is. De nem az. Mindkét oldal téved ugyanis. Ferenc pápa és szimpatizánsai nem látszanak megérteni, hogy egy bonyolult civilizációban, ahol a valódi (és az ál-) keresztény szempontok csak az összes egy részét képezik, lehet ugyan érvelni -- egyházi embereknek meg kötelességük -- e szempontok alapján, de nem remélhetik, hogy ezekből a politikai döntések domináns szempontjai válnak. A keresztény etika valójában sosem volt az európai társadalmak és államok szerveződésének alapja -- tehát nemhogy ma nem az, de sosem volt, a középkorban sem. A társadalmak bonyolult gazdasági, önvédelmi, kulturális, jogi stb. közösségek, amelyek működési mechanizmusait nem képezheti le se a keresztény hit, se a keresztény etika. Jézus -- a Biblia tanúsága szerint -- maga sem apellált ilyesmire. Következésképp a menekültek befogadása sem történhet meg a keresztény (biblikus) parancsolatok alapján, noha kétségkívül a mai feszültségek között az egyházak úgy teszik jól, ha tudatosítják a nyilvánosságban a saját szempontjaikat, és akár úgy tekintik Európát, mintha egyetlen templom volna, ahol a menedékkérők automatikus oltalmat nyernek. De Európa nem templom.

A "keresztény Európa" védelmezőinek indokai szintén hamisak, mivel ilyen Európa nincs a hagyomány értelmében sem (tehát nem érdemes ilyen alapon szembehelyezni egy másik vallással és hagyománnyal), van viszont egyfajta civilizáció (a Nyugat), amelynek gyökerében a kereszténységnek fontos helye van, de ez nem választható le a civilizációt tápláló további -- klasszikus, felvilágosodás kori, polgári és demokratikus (stb.) -- hagyományokról. A leválasztást viszont az így érvelők jellemzően mégis meg akarják tenni, mert a politikai propagandájuk fontos része a "kereszténység" szembefordítása a hatalmukat inkább korlátozó egyéb politikai értékrendekkel.

Amikor Európa védelméről beszélünk, pontosabb volna az így értett értékközösségen alapuló liberális demokrácia védelméről beszélni -- de sajnos ezt névleg a liberális demokrácia alapján álló véleményformálók sem teszik meg, mert nem ismerik és/vagy nem hajlandók védeni ennek az alapjait, és túl könnyed kézzel bánnak a historikumával -- ami a műveletlenség, a progresszivizmus, a relativizmus és a technokratikus gondolkodás közös átka. A liberális demokrácia védelme valóban azt jelentené, hogy kiállunk a szabadság, az egyenlőség, az érdemelvűség, a tolerancia (a másoknak megadott és a másoktól elvárt tolerancia) és a többségi demokrácia komplex kultúrája mellett, amihez a rendnek, az intézményeknek és a viselkedésnek egyfajta kódrendszere társul. Ezt a kódrendszert azonban a liberális demokráciák nem merik pontosan felmérni és érvényesíteni a más kultúrákból érkező menekültekkel/bevándorolókkal szemben, ezért maguk az integrációs törekvéseik is gyengék maradnak, zátonyra futnak.

Röviden, Európa gyenge, mert gyenge az önazonossága és öntudata az integrálásra váró sok milliós tömegekkel szemben. Ilyen körülmények között a keresztény parancsok követése megengedhetetlenül egysíkú értelmezése a civilizációnknak és a megfelelő megfontolások eredményeként kialakítandó politikai döntéseknek. Az iszlám és az iszlamizmus kettős nyomása alatt Európára vár, hogy felerősítse az önmegismerés folyamatát. Amíg ez nem történik meg, addig egyszerűen nem hozhat jó döntéseket. Ahogy nem is hoz.