Október közepén állítólag kapunk valamit, amit programnak neveznek, pedig nagyon nem erre van szükség, illetve amire szükség volna, arról részint lekésni látszanak, részint tán nem is tudják, mi az. Amire szükség volna, az a narratíva, a magyar sztori új tárgyalásban.
Narratívát készíteni nem egyszerű, mert rövidnek és inspirálónak kell lennie, ugyanakkor -- hacsak nem gazemberek újabb gyülekezetéről beszélünk, márpedig nem -- igaznak és építőnek is. Ez a narratíva darabjaiban felbukkan néhány nyilatkozatban, de attól félek, a fiúk-lányok nem értik, hogyan lesz a hozzávalóból főzelék (ez olyan szép magyaros kép). Nem csoda, mert túl fiatalok ehhez, ismerniük kéne az országot, a jelenünket, a kívánatos jövőt és az utat az egyiktől a másikhoz. Műveltségre, értelemre, tisztességre és tetterőre volna szükség, így együtt. (Lám, a generációs vonzerő pl. nem elég narratívának.)
Engem speciel semennyire nem (na jó, alig) érdekel, mi lesz az egészségügy sorsa, ha nem látom, milyen lesz az ország, amelyben az egészségügy üzemel. A funkcionalista-technokrata kliséket mind eldurrogtattuk már, kiváló szakemberek mondták már el, miért kriminális, ami az egész közszférában történik usw. és mit kell tenni ennek ellenében, ami bizonnyal fontos is lesz -- amint a Momentum kormányra jut.
Na de miért jutna? Mi a sztorija Fekete-Győr Andrásnak az országról? És ha nincs, miért érdekelje a választót néhány távolról sem országspecifikus (finn, német, szingapúri), viszont elég unalmas szakpolitika? A Momentumról legkésőbb az olimpia eltakarítása óta, lassan fél éve tudni kellene, milyen országba hívja meg a választókat -- tudni kellene, miért akar a mi pártunkká válni. Nem tudjuk. Talán nem is fogjuk soha. Ha ugyanis azt hiszik, bárkit is érdekelnek a harmadlagos frissességű szakpolitikáik a politikai közösség formálásának képessége nélkül, akkor legfeljebb abban reménykedhetnek, ami az LMP-nek bevált. Hogy ti. a Fidesznek éppen megfelelnek 5%-os pártként, tehát parlamentbe jutnak; és ott éppen olyan tehetetlenek lesznek, mint az LMP, amelyik nyolc év után éppen kiesni fog ugyaninnen anélkül, hogy a politikai közösségre bármilyen formatív hatást tudott volna gyakorolni. Na, ezért a -- történelmi mércével mérve -- öt percnyi hírért kár csinálni.
A szakpolitikáknak -- ahogy minden politikai megnyilvánulásnak -- a (hiányzó) narratívát kellene támogatniuk, abban értelmet nyerniük, és ezzel alakítaniuk a nyilvánosságot, diktálni a napirendet. Ehelyett -- nem véletlenül -- a Momentum alapvetően reaktívvá vált a népszavazási kezdeményezés óta, mert nincs mivel -- tágabb perspektívában -- alakítania a teret. Amit a népszavazási kampány tudott belépőként, azt kellett volna a narratívának állandósítani. Eseti ötletek és nyilatkozatok nem helyettesítik a nyilvánosságformáló narratívát, csak azt érte el ezekkel a párt, hogy belekeveredett a politikai mező adok-kapokjába. Hiba. Nem is növekszik a szavazótábora, talán végleg elveszett a kezdeti momentum (lendület). Nem volt meg a szükséges harmadik lépésük a sikeres első kettő után, amely magyarázta volna a korábbiakat és értelmet adott volna a jövőjüknek. Tipikus balos csapda balos pártoknak.
(Gratis: ami a honlapon van vízió címszó alatt, az nem vízió. Az öt szakpolitikai területről való hamvas semmitmondás, tehát megkérném innen, ne folytassák a Fidesz nyelvrombolását. És ha valóban azt hiszik, ez vízió -- "valódi társadalmi párbeszéd után közösen, szakértők és a civil társadalom bevonásával, megoldásokat találjunk" -- abból semmiféle rezsimváltás nem lesz. Legfeljebb közbeszerzési megrendelések. "Az öt ügyről szóló elképzeléseinket egymás után hozzuk nyilvánosságra, kezdve az egészségüggyel." Ne tessék. Senkit nem fog érdekelni.)
