A McKinsey tanulmánya szerint húsz év múlva (!) a mai emberi munkaidő több mint 50 százaléka, 2050 körül a 80%-a automatizálva lehet a világban -- ami ugyanakkor kétszeresére növeli a termelékenységet. A Nyugatra visszatér az olcsóbb munkaerő miatt keletre vándorolt tőke egy része, elsősorban a komplexebb iparágakban, amelyek felvevőpiaca még mindig inkább itt van. A technológiai változások tőkekoncentrációhoz és a nagyobb vállalatok megerősödéséhez, és a középcégek ritkulásához vezetnek, miközben kinyílik az egyedi ötletekre alapozó, magasan digitalizált kisvállalatok előtti tér. A munkaerőn belül jobban elválik a kreatív és a viselkedésmanipulációval irányított rész, az utóbbi pedig súlyos etikai kérdéseket fogja felvetni. Erősödni fog a demokrácia feletti korporatív fölény, ami nagyobb gazdasági és politikai térségek kényszerű kialakítását vonja maga után, amelyek egyedül lesznek képesek kielégíteni a válallatokkal szembeni ellensúlyok szerepét.
Amint látszik, az Accenture és mások által megerősített -- nyilván durva, de alapvetően aligha téves -- jövőképben egy szó sem szól az illiberális demokráciákról, és még a nullánál is kevesebb Orbán Viktorról és Európa orbánista megmentéséről. Nem véletlenül. Az utóbbi kampány egy vicc. Magyarországnak csak akkor van esélye ebben a világban, ha ahhoz az erősödő integrációhoz fog tartozni, amelynek egyedül lesz esélye a demokrácia és a tömegek igényeit érvényesíteni a fogyasztók és korporációk által közösen diktált tech változásokkal szemben. Európa föderalizációjának nincsen alternatívája, ha fenn akarjuk tartani az emberi jogok, a politika demokratikus irányítása és a technológiai változások előnyei méltányos elosztásának rendszerét, vagy netán meg akarjuk őrizni az életmódunkban a klasszikus kultúránk hagyatékát.
A "magyar szuverenitást" védelmező fideszes pankráció ismét annak a függetlenségi nacionalizmusnak a nemzetellenes megnyilvánulása (politikai bűnözők ajkán), amely a legnagyobb kárára van az országnak, mióta csak létezik, mert akadályozza a nemzet és a modernizáció szempontjainak egyensúlyi kezelését. A magyar nemzet már most nem képes a fennmaradásra. A munkaereje elvándorol, a megélhetéséhez szükséges tőke (beruházások) nyugati eredetűek, a GDP-je 3-4%-a a nyugati adófizetők adománya, az állama kizsigereli és lerabolja az erőforrásait (korrupció). A magyar nemzet önvédelemre képtelen ebben a komplex hatalmi környezetben, és ez a pozíciója csak romlani fog. A magyar nemzet kapcsán ilyen körülmények között szuverenitásról és önállóságról beszélni, és főleg elhinni ezt, a legveszélyesebb élethazugság, ami Trianon óta pusztított ebben az országban.
Az Orbán-rendszer nemcsak szemben halad a forgalommal -- ahogy mondani szokás -- a történelem országútján, de éppen emiatt a leggyengébb magyar kormány is, a leggyengébben tudja védeni a nemzeti érdeket (hozzáteszem, itt már a "gyenge" is a képességei és akarata szédelgő feldicsérése, hiszen ha valakit véd, az egyedül a saját politikai kasztja). Ez egyszerűen tény, amit éppen azok a szegényebb milliók fognak a leghamarabb érezni a csupasz bőrükön, akik nemzetközi mércével teljesen versenyképtelenek, de egyre inkább Orbán szavazóbázisának nagyobb részét adják -- mert bedőlnek a pofátlan nacionalista demagógiának. Na, ami velük szemben folyik ebben az országban, az bűn. Az Orbán-rendszer stratégiája tízmillió magyar emberrel és utódaikkal kapcsolatban -- miközben korunkban minden nap sokszorosan számít az ország jövője szempontjából -- a stadionokig, Sorosig és a sajtó vegzálásig terjed. De megteheti, mert az ellenzéké dettó. Sötétség és irracionalitás szállta meg az országot, nem először, de most különös egyöntetűséggel és romboló kedvvel.
