Elég világosan kibontakoztak az erővonalak az utóbbi napokra az európai politikában. Magyarország a szavazati jogának -- eddig az unió történetében precedens nélküli -- felfüggesztésével játszik, ha nem hajlandó a már vállalt valamivel több mint ezer migránst/menekültet befogadni. A magyar kormány azonban változatlanul elutasítja ezt, részint, mert nem ért egyet a migráció ilyen kezelésével, részint, mert erre az elutasításra alapozta a belpolitikája tekintélyes részét és a hatalmát. Közben Orbán Viktor keletről reméli pótolni az eltűnő nyugati bizalmat, tőkét és politikai szövetségeseket, ami viszont nagyon komoly átfazonírozását igényelné a valóságnak, amennyiben a mai kereskedelmünk 80%-a Nyugattal zajlik, a magyar export 70%-át ide települt, nyugati központú cégek adják. Nagyon úgy tűnik, hogy ennek ellenére a törésvonal olyan mély már az Európai Bizottság és magországok, illetve a hivatalos magyar politika között, hogy azt már nem tudja semmi betemetni, és sodródunk az események végkifejlete felé, ami az országunk eddigieknél sokkal komolyabb szankcionálása lesz. Már csak azért is így van, mert egyes uniós kormányok utoljára ettől a lépéstől várhatják, hogy olyan nyomás alá kerül az Orbán-kormány, ami összefogásra ösztönözheti az ellenzékét is az EU-tagságunk védelmében. Emiatt is lesz ez a harc annyira kegyetlen.
A helyzetnek nincsen jó megoldása. Orbánék eltökéltsége a migránsok befogadásával szemben ugyan a mai európai mércével problematikus, de nem teljesen indokolhatatlan a magyar nemzeti identitás programjának megőrzése és a progresszivista napirend hátráltatása céljából. Elfogadható, hogy valaki nem barátja a kulturális egyneműségnek,, a határtalan toleranciának és Európa nemzetek feletti (föderális) egységének, amely hosszabb távon kilúgozza a kulturális értékeket és a nemzeti, vallási stb. sajátosságokat az európai politikai társadalomból . Akkor is elfogadható ez, ha közben minden egyéb érdekünk az EU-hoz köt; elfogadható, röviden, mert az említett veszélyek elkerülése szintén nagyon fontos érdek.
Innen a poszt címe. Félő, lassan bináris döntést kell hoznia a nemzetnek. 2018-ban már azzal a tudattal kell szavazni, hogy a következő ciklus során Magyarország az EU felé, vagy attól eltérő, "keleti" úton induljon el, egy időre visszafordíthatatlanul. Ez a döntés jórészt azoknak a szavazóknak a felelőssége lesz, akik idáig a Fideszre szavaztak, mert mai tudásunk szerint kizárt, hogy az ellenzék bármelyik csoportja többséget tudjon szerezni a választások után.
Ezek a szavazók meggyőződésem szerint úgy teszik jól, ha hozzásegítik a Polgári Konzervatív Pártot ahhoz, hogy a parlamentbe bekerülve kormányt alakítson egy kisebbségbe kerülő Fidesszel -- tehát elég nagy számban pártolnak át hozzánk ahhoz, hogy a Fidesz elveszítse a többségét, és rákényszerüljön a koalíciókötésre. Ebben az esetben mi hozzájutunk azokhoz az információkhoz, amelyek alapján pontosan megítélhető, ki lehet-e vívni jó akarattal és együttműködéssel egy olyan pozíciót az EU-n belül, amely megnyugtató a nemzeti jövőnkre és a kulturális önállóságunkra nézve. A PKP természetesen a konzervatív modernizációt célját nem feladva eközben az ország versenyképességi romlásának visszafordításán dolgozna a nemzet és a kapitalizmus közös programja alapján a családok és a polgárok szabadsága érdekében.
Még egyszer: amíg az ellenzék kilátástalan küzdelmet folytat magával, a Fidesz ellenőrizetlen szempontjai óriási kárára lehetnek a jövőnknek. Ennek elejét kell venni, és erre a reálisan legjobb eszköz a jobboldali PKP-Fidesz koalíció. Enélkül a Fidesz többsége, sőt alighanem a kétharmada is borítékolható. Ezt senki sem akarhatja a mai kritikus helyzetben, amely helyzet veszélyessége jóval túlmutat a Fidesz eddigi összes (korrupciós, alkotmányos, modernizációs stb.) károkozásán. A PKP csak a Fidesszel hajlandó koalícióra lépni 2018-ban, ha az kisebbségbe kerül az országgyűlésben, és hajlandó elfogadni a modernizációs programunk kulcspontjait, ezek között az EU-val való viszony normalizálását, a korrupció letörését, a piacgazdaság hatékonyságának garantálását és a kisközösségi (köztük az önkormányzati) autonómiák visszaállítását.
Szívesen vesszük a segítséget bármilyen aktivitás formájában vagy adományként a Polgári Konzervatív Párt 10918001-00000074-87840006 Unicreditnél vezetett számlájára.
