2018-ban nem lehet "leváltani" a Fideszt. Ennek az esélye gyakorlatilag zérus. Abban az értelemben nem lehet, ahogy az ellenzék gondolja: hogy a Fidesz "eltűnjön" a politikai palettáról, de még abban az értelemben sem, hogy ellenzékbe szoruljon. Ehhez az kellene, hogy a mai (a Medián legutóbbi kutatása után is) bőven kétmilliós biztos szavazói tábora kb. 1,3 millió alá csökkenjen, és ezzel párhuzamosan a szavazói nagy része vagy a Jobbikhoz, vagy a az MSZP(-DK)-hoz áramoljék. Akarjuk az előbbit? Hát az utóbbit? De még ezt követően sem volna világos, milyen koalíció jönne létre a parlamentben, amely kormányozni is tudna.
Hozzáteszem, nem is szabad ilyen vágyakat táplálni, mert a Fidesz -- a maga rendíthetetlen, 1998 óta stabilan kétmilliós táborával -- igényt elégít ki, amit nem lehet megerőszakolni. Kész, ez van, a Fideszre szüksége van a kollektívumnak.
Ellenben sokan vetik fel, ej, de jó lenne, ha egy jobbközép párt felnőne, na az tudná csak a Fidesz táborát tartósan erodálni. Ez valószínűleg így is van. De egy jobbközép párt nem tud úgy felnőni, hogy a baloldali-liberális-posztideologikus szavazók voksaira ácsingózik, hanem annak a mai Fidesz-szavazók és néhány százezer bizonytalan fejébe kell "beférkőznie" és azon belül, a saját a kliséiket és meggyőződéseiket átrendezve kell alternatívát nyújtania. Másképp nem megy, nem is szabadna mennie. A balos -- "európai" jobbközépre áhítozó -- közvéleményben ellenben egy balos kép él az ilyen jobbközépről, amelyik alapvetően comme il faut, centrista, szolidáris, legalább enyhén progresszív, sorolhatnám -- csupa baloldali jelző, kicsit kvalifikálva, kicsit "toleráns", megértő kiadásban.
Tovább megyek, ha megjelenik egy ilyen párt, pl. a MoMa, az lesz is olyan hülye, hogy attól kezdve a baloldali vezetőkkel parolázik, és együtt fújják a balos kulturális krédót. Az ilyen párt maga is (piaci-) konstruktivistává válik: azt kezdi hirdetni konzervativizmus és jobbközép címén, amilyennek látni akarja a jobbközepet; és nem véve a fáradságot arra, hogy a létező kompetenciákból építsen magának hátországot, doktrínákkal nyomul az ilyen táborral szemben. "Ezzé kell válnod", tehát "ezt várom el tőled": piaci ésszerűséget, európai viselkedést, nyugatos értékrendet. Hiba. Ez a párt sosem lesz elfogadható a mai magyar jobboldalon, ahol szavazatokat kellene gyűjtenie, pontosabban éppen annak az 50 ezer embernek fog megfelelni, amelyik valójában libertárius-felvilágosult-posztmodern. Egy jelentősen premodern, polgárosulás előtti Magyarországon.
Végül pedig, ha jelentkezik egy olyan párt, mint a PKP, amelyik vállalja annak az ódiumát, hogy kimondja: a Fidesz még itt lesz a belátható időben valamilyen formában, mert vaskos igényt elégít ki, és a Fidesz leváltani nem, csak visszaszorítani lehet, ezért adott esetben -- világos feltételek mellett -- érdemes megfontolni a koalíciót is vele, az ilyen párt a fentebb idézett, sóhajtozó üzemmódban lévő közvéleménytől rögtön megkapja a magáét. Az értelem nagyobb dicséretére persze.
Van a NER, amelynek része a Fidesz-rendszert kiszolgáló jobb- és baloldal. Nem beszélve most ezek lényegi kollaborálásáról, a NER-t a fentebbi érvekből kiindulva nem lehet áldozat nélkül legyőzni, amit ezek nem tudnak -- mert nem alkalmasak -- meghozni. Ilyen áldozatot csak jobbközép párt tud meghozni azzal, hogy az egyébként NER-kollaboránsok utálatától övezve, ám alternatívát állítva a Fidesz-szavazóknak, a megfelelő körülmények előállása esetén bevonul egy Fidesz-kormányba, ami semmivel sem nagyobb -- ellenben a közjót szolgáló -- "kollaborálás", mint minden egyes nap a NER-t legimitálni és a Fidesz-rezsimet a saját impotenciánkkal-korruptságunkkal fenntartani, de közben semmi hatást nem gyakorolni rá. Talán mondanom kell, nem az a lényeg egyelőre, hogy sikeres lesz-e a PKP. Hanem az, hogy ez egy politikai stratégia. Szemben a többivel, amelyik wishful thinking (de legalább a Momentum és a poszt-schifferiánus LMP részéről harc és 2022-re szóló remény is).
(Igazság szerint a vágyak egy esetben fordulhatnak valóságba: ha Nyugatról durván beavatkoznak a magyar választásokba, aminek lehetnek forgatókönyvei. Ez azonban '89 repríze volna: megint nem a saját erőnkből vívnánk ki a szabadságunkat. Adott esetben türelemmel. A magyar "leváltósdi" betegség újabb kitörése helyett megküzdve érte, lépésről lépésre, a társadalom nevelődése közepette. És ehhez hozzátartozik egy 2018-as Fidesz-kormány is, amelynek csak az erején és az irányultságán tudunk módosítani. Ezt akarja a PKP, véleményem szerint, a többiekénél jóval nagyobb realitásérzékkel és felelősséggel.)
