A baloldal behozhatatlan hátránya: a választói döntések alapvetően rasszista, kulturális, vallási és nacionalista alapon születnek a világban, és amikor nem, az azért van, mert nem elég erősek ezek a konfliktusok. Viszont mindig kiélezhetők. Az utóbbi kétszáz év tanulsága elég világos. A társadalmak sosem voltak restek feláldozni (földig rombolni) a progresszió eredményeit egy jobboldali narratíva győzelméért. Orbán saját tanulsága a 2002-es vereségéből pedig szintén hasonló: nem szabadott volna takaréklángon tartani a nacionalizmust, amelyet így megvert az urnáknál a szociális demagógia. Ezt a hibát nem fogja még egyszer elkövetni. A baloldalnak Momentumostól, kvázi "új hullámostól" sincs semmi esélye megváltoztatni a lényegi törésvonalat, a jobboldal potenciális tömegbefolyása mindig sokkal nagyobb, mint a baloldalé, legfeljebb fél kihasználni. Ma éppen nem, és még messze nincs itt a vége. Orbánról már csak az nem derült ki, hogy anyagyilkos. Ha az lenne, akkor sem nyerne a baloldal. Ami itt folyik ellenzéki politizálás címén, az jobb esetben átmeneti, kérész életű sikerek, rosszabb esetben egy vicc.
A progresszió látszat. A lényeg -- a "jobboldali" érzelmek valamilyen góca -- előbb-utóbb mindig megmutatkozik, hatalmas erővel felüti a fejét és szétveti az eddig rárakódott progresszivista mázat. Van, amikor csak kulturális ellenforradalomként, van, amikor egy korrupt, nacionalista struktúra formájában, de van, amikor gyilkos rasszista megoldással. Reménykedjünk, hogy ma éppen megelégszik egy kevésbé radikális önmagával. Mindezek miatt van, hogy annyira nem mindegy, milyen körültekintéssel, milyen ágendával és milyen beágyazottsággal folyik a világban és a különböző nemzetekben az, amit modernizációnak nevezünk.
A fideszes rezsimet két módon lehet megbontani: vagy úgy, hogy a baloldal az össze létező formációját feloszlatja, és ezzel földindulást idéz el a pártrendszerben, visszaadva a lehetőséget a választóknak, sőt kényszerítve őket arra, hogy radikálisan újragondolják a magyar politikai berendezkedést. Ne felejtsük el, hogy a NER csak az ellenzékkel együtt működik, nélküle -- éppen az ellenzéki tabula rasa jelentette élmény nyomán -- azonnal összeesne. A másik, egy új jobboldali formáció, amely gyökeresen más (modernizációs) tartalommal, de hasonlóan erős nacionalista, kulturális identitást ajánl a választóknak. És aki nem lát e mozgalom mögé, az megmarad áldozatnak, így vagy úgy.
